Enemies to Lovers// Mattheo Riddle

Shopping, arrivée un Roxfort~

Reggel, pontban hét órakor keltett Tina. Egy jó öt perc után kikeltem az ágyamból, majd elbattyogtam a fürdőszobámig. Meg fésülködtem, illetve megmosakodtam. Ezután vissza mentem a szobámba, majd oda sétáltam a szekrényemhez, ezt követően kiválasztottam egy lengébb fehér ruhát, mellé pedig egy világoskék blézert. Miután felöltöztem, lementem az étkezőbe, ahol már ott ült szeretett nagynéném.
- Ááá, jó reggelt Angyalom! Hogy aludtál? - érdeklődött azonnal.
- Jó reggelt Nénikém, meglehetősen jól. - pukedliztem egy aprót.
Elizabeth nénikém biccentett egyet, majd elmondta a napi programot, illetve a teendőimet a napra. Mára meglehetősen sok akadt, kezdjük például a francia órámmal délelőtt, majd tánc, illetve emellett még etikett tanórával. 
- Hűha. - csodálkoztam el egy picit. - Ma nagyon sok dolgom lesz. - feleltem.
- Tudom Angyalom, tudom. De a te érdekedben van ez az egész, nem mellesleg lesz majd egy bál is, még mielőtt elmész. - mosolygott rám kedvesen.
- Ezt én is tudom néném, de legalább a nyaram lehetne szabad. - válaszoltam, közben már a reggelinket is befejeztük.

Igen, meglehetősen sok a dolgom a nyáron, de ez mindig is így volt. A bál kevésbé izgat, mint az, hogy hamarosan a Roxfortba leszek. Még három nap - a mait is beleszámítva - .  Már alig várom, noha távol leszek a nénémtől. Lehet lesznek új barátaim Theon kívül, habár a lányokkal nem nagyon barátkozok, inkább a fiúkkal, de ettől függően ugyanolyan kecses és elegáns a viselkedésem.

- Uram atyám! - kiáltok fel, amikor meglátom, hogy már délután négy óra van. - Elkéne kezdenem készülődni... Tina! Megkérhetlek, hogy megcsinálod a fürdővizemet, addig én kiválasztom a ruhámat a bálra.
- Hát persze Miss D'arcy. - feleli Tina kedvesen.
- Tina, már mondtam, hívj nyugodtan Neffynek. - mondom neki, majd megköszönöm a segítségét.

A választásom egy fehér, hosszú, kissé habcsókos, ugyanakkor szatén ruhára esett. Ezután elmentem fürdeni, ami egy fél óra volt. Hajat mostam, megszárítottuk Tinával, majd szép loknikat csinált, szőke tincseimből.

- Gyönyörűen festesz Neffy kisasszony. Tina reméli, hogy tetszik a munkája magának. - mondta kedves, lágy hangon Tina.
- De még mennyire, hogy tetszik. Nagyon köszönöm Tina! - köszöntem meg neki, majd egy puszit nyomtam a fejére.

Most mondhatjátok, hogy úristen, puszit adni házimanónak, de mi, a nagynénémmel megbecsüljük őket. Theoék is már biztos, hogy itt vannak. Épp megyek le a lépcsőn, amikor megpillantom a legjobb barátomat. Egyből sietni kezdtem, hogy minnél előbb a nyakába borulhassak, már nagyon régen találkoztunk.

- Theoo! Úristen, sziaa! - borultam bele  a barna hajú fiú nyakába. - Úgy hiányoztál! - szorítottam magamhoz mégjobban.
- Te is hiányoztál nekem, Fiffy. - köszönt nekem ő is. - Már vártam a bált, és képzeld  holnap veletek megyünk bevásárolni a Roxfortra. - ugrándozott örömében, mire én csak egy keserkés mosolyt villantottam felé. - Mi a baj Fiffy? - kérdezte, mikor meglátta a mosolyomat.
- Semmi, vagyis hát, mivan, ha nem egy házba kerülünk? - kérdeztem tőle kicsit szomorkásan. 
- Mi lenne? Ugyanúgy barátok lennénk. - felelte mosolyogva. - Képzeld, tegnap tudtam meg, hogy Harry Potter is a Roxfortba fog járni, ez mennyire menő már, nem?! - kérdezte izgatottan.
- De, izé, nagyon is! - válaszoltam, kissé meg-meg akadva.
- Na nem szomorkodni vagyunk itt, gyere táncolni. Anyukám kikötötte, hogy ma legalább egyszer kell veled táncolnom. - nevettt fel.
- Értem, Őfelsége. - hajolok meg előtte hülyéskedésből.

Az este további része jól telt, volt alkalmam- húszszor is- táncolni Theodore-ral, fontos emberekkel beszélni, mint például a Mágiaügyiminiszterrel, Cornelius Caramellel. Későn kerültem az ágyba és korán keltem - reggel hatkor -. Nyolckor elhopponáltunk az Abszol Útra, ahol találkoztunk a Nott családdal. Velük együtt vásárolunk be. Már megvettünk mindent. Épp a Czikornya és Patza nevezetű, boltból jövünk ki miután megvettük a könyveinket, amikor egy szőke, kék - már majdnem szürke - szemű, arrogánsnak tűnő fiúba ütköztem.

- Nézz a lábad elé, sárvér! - köpte oda a szavakat. - Á, Nott! Mijáratban erre felé? - kérdezte Theotól.
- Épp a könyveket vettük meg Neffyékkel, ami pedig azt illeti, épp egy D'arcyra mondtad azt, hogy sárvérű. Legközelebb figyelj oda, Draco. - mosolyodott el gúnyosan, majd Draco arcára döbbenet ült ki.
- Ő? Egy D'arcy? Ne viccelj már! Az utolsó D'arcyt maga az ember, akit nem nevezünk nevén ölte meg, és utódja, azaz gyermeke nem születt. - próbált okoskodni.
- Valóban? - kérdeztem, majd elővettem a családi címeres nyakláncomat. - Képzeld kedves Draco, pont egy D'arcyt próbáltál meg megalázni, ám ehhez korábban kéne felkelned, hogy sikerüljön. - feleltem, majd otthagytuk őt Theoval, ugyanis nekünk mennünk kellett.

Eljött hát a nagynap. Már a peronon vagyok, nénikém, sajnos nem tudott végig itt lenni. Theodoret megtaláltam, épp vele csevegek, amikor egy barna bőrű fiú odajön.

- Sziasztok, a nevem Blaise. Blaise Zabini. És ti? - mondta, de nem éreztem semmiféle gúnyt a hangjában.
- Theodore Nott vagy csak simán Theo. - felelte. -  Ő pedig itt... - nem tudta befejezni, mert közbevágtam.
- Neffertity Ruelle D'arcy. Még valamit a nevemen kívül, vagy már tudsz mindent, úgy mint Draco? - kérdeztem enyhe gúnnyal az utolsó mondatot.
- Nem, nem kell és nem tudok semmit amit Malfoy. - vágja rá szinte azonnal.
- Ááá, szóval ő egy Malfoy... Aranyvérű, arrogáns család. A nénikém jóba van az édesanyjával, de alig tudok valamit róluk. - hazudtam, ugyanis elég sok dolgot hallottam már róluk.

A vonatút viszonylag gyorsan eltelt, egy kabinban voltam Theoval és Blaisezel. Egész jól elszórakoztunk és most itt állok, állunk a Nagyterm ajtaja előtt. Ijesztő érzés kerít a hatalmába. Következő pillanatba, már nyílik is ki a híres ajtó...