Rihanna, Don't Stop The Music című száma szólt a klubban amikor beléptünk a VIP bejáraton. Bal oldalamon Hobi állt, a fülében még mindig ott volt a szolgálati fülhallgatónk. Jobb oldalamon Namjoon díszelgett, tetőtől talpig feketében, szintúgy mint én. Egyedül Hobi dobta fel szettjét egy vörös inggel.
- Mostmár vedd ki a füledből azt a szart - mondtam, amikor leültünk az emeleten ahová csak VIP tagok jöhettek fel, vagy akinek volt ideiglenes engedélye.
Innen tökéletes kilátás biztosult a klubban táncoló emberekre.
Két fekete bőrkanapé helyezkedett el az emelet közepén, mögötte az ajtó amin be lehet ide jönni. A tánctértől nem is lehetett megközelíteni az emeletet, csak az utcáról, pontosan a klub mögül lehetett feljutni.
A kanapék között egy üvegasztal volt, a falaknál pedig szekrények álltak.
A táncoló emberek többsége az én alkalmazottam volt de azért akadt egy kettő ismeretlen arc is, aminek eléggé örültem.
Ugyanis ez azt jelentette, hogy nem tudták azt, hogy az én kezem alatt működik a szórakozóhely. Messziről elkerülték azokat a dolgokat amik a Sárkányok, Dél-Korea legveszélyesebb maffiájának a tulajdonában álltak.
A nevemet ismerte mindenki, de az arcomat senki. Ezért ezt ki is használtam.
A csoportunknak egyetlen egy ismertető jele volt, a sárkány tetoválás. De az is, olyan helyen ahol nem igazán keresték volna az emberek és csak bizonyos emberek kaphatták meg. Sokan már a meglevő tetoválásaikba építették be az apró kis szimbólumot.
- Igaza van Jungkooknak, mostmár lazíts kicsit. Neked is karácsony van, hiába vagy Sárkány - bólogatott Namjoon.
- Jól van, na - dünnyögött Hobi majd egy mozdulattal zsebre vágta a fülest.
Hiába voltam szigorú főnök, azért én is ragaszkodtam pár dologhoz, például ahhoz, hogy minden alkalmazottamnak jár a pihenés, gondoltam azokra akiknek családja van és különösen ragaszkodtam az ünnepekhez. Legfőképpen a Karácsonyhoz.
Ugyanis december 24.-én van az én szerelmem születésnapja.
Hobi a külön nekünk kikészített italokhoz lépett, levette az egyik legerősebb whiskyt és töltött hármónknak egy istenes adagot.
- Igyunk az ünnepre és arra, hogy sikeres évet hagyhatunk mögöttünk - mondtam.
- Ez egy jó főnök nélkül nem ment volna - felelte Namjoon, majd Hobi is megszólalt.
- Egyetértek. Igyunk a Sárkányokra.
Koccintottunk, s amikor épp inni szerettem volna fura bizsergést éreztem a tarkómon.
- És rám nem isztok, faszfejek?
Hirtelen fordultam hátra, s megpillantottam Jimint. Szőke haja kócosan állt a fején, ami szexis megjelenést biztosított neki. Fekete bőrnadrágot viselt, ami a védjegye volt. Az ezüstös színű ingje a köldökéig ki volt gombolva, amitől egyből merevedésem lett.
Amikor bekerült a csoportunkba falra tudtam volna mászni a megjelenésétől. A magabiztossága kikészített, szinte megtudtam volna folytani annyira idegesített. De ez idővel megváltozott.
Jimin tisztában volt azzal, hogy jól néz ki. És amikor ezt tudta, ki is használta. Vékony de mégis izmos alkatával, kerek fenekével minden szemet magára tudott vonni.
Szereti a divatot, amikor eljövünk a klubba mindig megadja a módját és nagyon kicsípi magát.
És én pedig megimádtam benne az önbizalmát. Tudtam, hogy csak nekem akar tetszeni, ha nem lennék itt el sem jönne, nemhogy kicsípné magát.
- Boldog Karácsonyt, buzik - folytatta a mondandóját. Kuncogva leült mellém, egy finom csókot nyomott az ajkamra. Kivette a piát a kezemből s egyetlen mozdulattal felhajtotta az egészet.
- Itt csak mi vagyunk a buzik, szöszi.
- Nem baj. Így mutatom ki a szeretetem a kis kollégáidnak - mondta incselkedően.
Hobi egyszerű mozdulattal bemutatott neki, majd Namjoonra nézett aki megrántotta a válát majd megitták ők is az italukat.
- Késtél. Minden rendben volt?
- Aha. Csak Yoongi sokáig puhította Pildót, ezért késtem kicsit. A bütykei szépen bedagadtak úgyhogy rá nem számíthatunk ma. Jinnel és Taeval együtt jöttünk de ők már célba vették a lányokat a földszinten.
- Akkor mindjárt lépnek is le - mondta Namjoon mosolyogva.
- Ebben biztos vagyok - feleltem. - Ha már Jimin is megérkezett ihatnánk még egy kört. Hisz csak szülinapos az én szerelmem.
A háttérben Namjoon és Hobi öklendezést imitáltak, amit mi csak nevetve figyeltünk. Az italokat a kezünkbe nyomták, felálltunk s összérintettük a poharakat s Jimin mondott köszöntőt.
- A Sárkányokra. A csapatra. A főnökre.
- Boldog Karácsonyt és boldog születésnapot kisköcsög - mondta Hobi.
- Egészségünkre - mondtam.
A koccintás után leültünk s elkezdtünk beszélgetni, Jimin a fejét a vállamra hajtva szállt bele a témákba s olykor olykor felállt, hogy újabb kör alkoholt töltsön nekünk.
Úgy éreztem, hogy ez az első olyan Karácsony amikor igazán yugodt vagyok, nem stresszelek és nevetgélve tudok beszélgetni a legmegbízhatóbb embereimmel, a barátaimmal.
És a szerelmemmel az oldalamon.
Lehet, hogy veszélyes életet élünk de itt vagyunk egymásnak. Mi nem csak egy csoport vagyunk hanem egy család, összetartozunk.
Gondolataimból szakított ki Jimin hangos kiabálása.
- Esik a hó! Esik a hó! - mondta miközben az ablak elé szaladt s csodálkozva bámult ki rajta.
A bőröm viszketett a szívem fölött, megvakartam a tetoválásomat s rájöttem, hogy jól döntöttem amikor Jiminnek is ugyanarra a helyre varrattuk.
Ugyanis ez nem csak azt jelentette, hogy Sárkány.
Hanem, hogy az enyém.
