A puszta lovasai

- 2 -

Ma érkezik Májhoz az új tanonc, aki miatt nagy felfordulás van a törzsnél, mert ő egy kán lánya. Nem túlzottan hoz lázba a dolog, megint egy előkelő fruska. Láttam már jópár ilyen lányt, a testvéreimet is bele értve. Többnyire felszínesek, szépegetik magukat, és csak arra vágynak, hogy jól menjenek férjhez. Aztán pedig alá vetik magukat a férjük meg a családjuk minden igényének.

Én egy belevaló lányt keresek magamnak, akinek van saját akarata, vannak saját tervei, lehet vele beszélgetni. Aki társ lenne számomra.

Állat idomításban jó vagyok, lovak, kutyák, solymok, mindet tudom a saját igényeim szerint nevelni, formálni.
De a nő, az asszony az más, ő nem egy betanított állatom. Mégha azt is látom magam körül, hogy a férfiak szinte úgy kezelik őket.

Bár bátyáim közül még jópáran nőtlenek, mégis mint felnőtt férfit, engem is foglalkoztat, vajon mikor találom meg a hozzám való asszonyt, és kicsit kezdtem az elmúlt időszakban elszomorodni, hogy nem lelek olyat, aki az igényeimnek megfelel majd. Szerencsére mivel a 10. fia vagyok csak apámnak, hiába ő a törzs feje, nincs rajtam jól házasulási kényszer, mint Aba bátyámon, akinek apám egy évet adott, utána ő választ neki feleséget.

Na de szedd össze magad Kál, a feladatra összpontosíts, korholtam meg magamat.

Mint karám felelős, én vagyok beosztva az érkezők lovainak elhelyezésére, így legalább az üdvözlő ceremóniát nem kell végig szenvednem. Hárman érkeznek ma, ezért Bog és Nyék jön velem, hogy hamar a karámba vihessük a kifáradt lovakat és megitathassuk őket. Bár ha ügyes a vezetőjük, akkor útközben megitatták őket az itatópontokon. A pontos utat nem ismerem az Ihák törzstől idáig, de a közelben lévő pontokat tudom.

Délutánra várjuk az érkezésüket, így ebéd után a belső térhez mentünk. Szeretek időben ott lenni és felkészülni. Egyrészt, hogy senki ne találjon rajtam fogást, másrészt megnyugtat a tudat, hogy jól végzem a dolgom.

Nem sokkal azután, hogy elhelyezkedtünk a számunkra kijelölt helyen, még a hírnök jelzése előtt, a lovak távoli nyerítéseiből tudtam, hogy hamarosan ide érnek.
Majd a hírnök jelezett a bátyáimnak, akik apám helyett fogadták az érkezőket. Apám épp kiküldetésen volt, de azt akarta, hogy Mehek kán lánya méltó üdvözlést kapjon. Bár nem a legelőkelőbb törzs voltak a környezetünkben, mégis a kán lányainak különleges szépségéről szóló hírek felkeltették apám figyelmét.

Ahogy közeledtek hallottam az emberek lelkesedését és a lovak patáinak dobogását az úton. Erre utóbbira figyeltem, hallgattam a paták ütemes dobogásának dallamát. Egészséges , erős állatok a hangok alapján. Annyira bele merültem a koncentrálásba, hogy csak akkor néztem fel az érkezőkre, amikor már mellém értek.

Társaim oda léptek az elől megálló két férfi lovaihoz, így én a hátrébb megálló lóhoz léptem. Gyönyörű állat volt, ébenfekete világos sörénnyel. Kanca létére igazán magas és erős volt.

Ahogy így végig mértem a lovat, akaratlanul is megláttam a lányt aki ült rajta. Aztán nem tudtam levenni róla a szememet. Életemben nem láttam még ilyen különleges teremtményt.

Égővörös haja előkelően terült szét egyenes hátán, világító kék szemeivel határozottan figyelt előre. Vonásai lágyak voltak, mégis volt benne valami határozottság. Karcsú alakja erős izomzattal társult, már amennyit sejteni lehetett így lovon ülve belőle.

Azonnal nem nézett rám mikor oda léptem, csak figyelt bátyáimra. Majd mikor felém fordult fürkésző szemekkel vizslatott. Egészen hosszan nézett, egy idő után elfordultam, de éreztem továbbra is magamon tekintetét. Szemében őszinte érdeklődést láttam. Hasonlót mint amivel én figyeltem őt. Persze, tudom én is pont úgy kilógok szőkeségemmel törzsem népe közül, ahogy ő kirikít mindenki közül vörösségével. Máris egy közös vonás bennünk.

Most, ahogy előre figyeltem észre vettem, hogy az előttem álló másik magas lovon ülő férfi is hasonló vörös hajkoronával rendelkezett, bár az övé szorosan össze volt kötve a hátán. Nagy valószínűséggel ő a férfi rokona, talán az öccse a lánynak, aki elkísérte. Mondta Aba a nevét is, de nem figyeltem akkor oda igazán erre.

A másik alacsonyabb barna hajú férfi volt a vezetőjük, őt már korábban is láttam, de az ő nevére sem emlékszem.
A köszöntés lassan véget ért, tudtam hamarosan leszállnak, és én végre távozhatom a lovakkal.

Amikor láttam, hogy le szeretne szállni a lány, oda nyújtottam a kezemet neki. A szeme oda rebbent kezemre, majd kihúzta magát és légies kecsességgel a ló túloldalán landolt.

Ejha, ebben a lányban van spiritusz! Lenyűgözve figyeltem egy pillanatig.

Magasabb volt, mint eddig lovon ülve gondoltam róla, magasabb bármilyen lánynál akivel eddig találkoztam. Sőt magasabb néhány fivéremnél is, bár nálam, aki a legmagasabb volt a törzsben, még így is majd egy fejjel alacsonyabb.
Magas és egyben nagyon kecses. Csodás kombináció. Alig hiszem el, hogy előzetes félelmeimmel ellentétben ez a lány lehet talán az, akire eddig vártam.

Mikor megbizonyosodtam róla, hogy rendben van landolása után, majdnem megszólítottam. Végül csak elismerően biccentettem neki egyet, és a lova kantárját meghúzva elindultam a karámok felé.

Ami nem is volt olyan könnyű út mint gondoltam, mert ez a kanca nem ismert engem, és nem akart nekem engedelmeskedni.

Amint elhelyezkedett Máj jurtájában a többi sámán tanonc mellett, meg fogom keresni a lányt, hogy segítsen megérteni, hogyan kell a kancáját irányítani. Lehet csak holnap, had pihenje ki magát.