Miro

1.

Ez a könyv egy szívszorító barátság felbomlásáról, egy manipulatív és beteges párkapcsolatról és egy fiatal lány teljes mentális leépüléséről szól, ami végzetes tragédiákhoz vezet.  Egy lány kinek bűne a világ ellen való lázadás volt. Ahogyan főszereplőnk szinte pár nap leforgása alatt veszít el mindenkit aki fontos volt neki...hogy kinek a hibájából? Ezt viszont még ő maga sem tudja...pedig a válasz ott van az orra előtt.

jó olvasást mindenkinek

2006 Novembere- Oszaka

Fél álomban voltam, mikor az ébresztő órám szokásos szorongást idéző hangja ki nem vert az ágyból. Első dolgom volt elhallgattatni mielőtt beleőrülök. Nem akartam felkelni, annak tudatában lenni hogy ma is be kell mennem abba az istenverte iskolába. Mikor ez a gondolat át futott a fejemen majdnem sírva fakadtam, de nem akartam ezt olyan nagydobra verni, hiszen akár mit csinálok úgy is be kell mennem. Felültem az ágyamon, és kinéztem az éppen csak ébredező Oszakára. Általában ez időtájban szoktak a felhőkarcolók ablakaiból eltünedezni a fények. Valamiért ennek a látványnak az érzése is olyan lehangoló. Mert mikor ezek a színes fények eltűnnek az ablakokból, akkor nem marad más csak a szürke egyhangú felhőkarcoló, aminek depresszív látvány engem is elszomorít és még jobban azt sulykolja belém hogy „Kelj fel ideje menned te robot!"

Kicsit kijjebb tekintettem, hogy láthassam a járdát és az utat is. Rengeteg kocsi volt már így is az utakon pedig még olyan korán van. A járdákat is ellepték az emberek, valaki lassan sétált, volt aki reggeli kocogását végezte de olyan is volt aki csak azért futott hogy le ne késse a buszt. Sokszor gondolkodtam azon hogy ezek az emberek mikor kelnek? Mert akár milyen hamar kelek akkor is ilyen nyüzsgés fogad az utcákon. Mondjuk ilyen magasságból minden ember és kocsi szaladgáló hangyának tűnik, és ez valamiért mindig megnevettet. Vagy legalább is egy kicsit elfeledteti velem az iskolát. Ebben a látványban nem sokáig gyönyörködhettem, ugyan is éreztem ahogy az ágyam egyre jobban kihűl és fázok. Kirázott a hideg. Erőt vettem magamon és kimásztam az ágyamból, kisétáltam a konyhába. A konyhán látszott hogy anyukámnak reggel nem volt ideje vagy kedve elpakolni a reggeli igyekezetében. De semmi gond majd apródon ként elpakolgatom én. Kicsit beljebb mentem hogy tudjak valami reggeli félét csinálni magamnak. Amire szerintem most lesz bőven időm hiszen teljesen időben keltem.

Ahogyközelebb értem a konyha pulthoz, rögtön megcsapott az állott víz és az erőscigaretta szúrós aromája. Amihez természetesen hozzá társult az enyhe kis alkohol szag.Mondhatom gusztusos hely az evéshez, de nem kifejezetten zavar hiszen ez ittminden napos. Nagyjából onnan tudom hogy anyukám biztos csinált magának ételt, hogy a konyhapult nem koszos. Ami nekem már egy teljesen jó pont a napomba. Amit ezen elmélkedtem neki kezdtem keresni egy olyan tányért ami kevésbé volt mocskos, mint a többi. Undorító volt, rá száradt ételmaradékok, és anyukám cigijéből származó nikotinos hamu borította. Elő vettem egy szivacsot majd mosogatószert nyomtam rá, engedtem egy kis vizet és elkezdtem megtisztítani azt az egy tányért hogy legalább a reggelimbe ne legyen cigaretta hamu.

Amint végeztem a „mosogatással", elő kerestem a konyhaszekrényből egy tasaknyi zabkását. Majd a hűtőből kiemeltem egy felbontott doboz tejet. Feltettem forrni, ameddig készült az ételem addig szokásomhoz híven bambultam és gondolkodtam. Ahogy szétnéztem a konyhába csak azt láttam hogy mennyire koszos és ápolatlan minden, mintha nem is anyukámmal élnék hanem valami felelőtlen férfival. Mondjuk az évek során ehhez teljesen hozzá szoktam hogy csak ritkán van takarítva, hiszen anyukámnak nincs ideje erre.

Kicsit régi módi a lakásunk de én nagyon szeretem, mert akár milyen koszos és cigaretta szagú minden, még is megnyugtató és hangulatos az egész. Oda sétáltam a konyha ablakhoz, ahol kókadt Orchideák díszelegtek. Szegényeket éppen csak a Szent lélek tartotta egyben. Ahogy kinéztem az ablakon a szomszédos kisebb lakóházak tetejét és a felettük áthúzódó villanyvezetékeket láttam meg először. Kicsivel távolabb már láttam a világító hirdető táblákat és furcsa árusokat akik mindig valamit rásóznak a turistákra. Majd megragadta a figyelmemet egy a szomszéd háztetőn mászkáló macska. Olyan könnyen és természetesen ugrándozott a cserepek hátán, mintha oda teremtették volna őt. Nem nézett felém csak ment, ment tovább. Át mászott az ereszcsatornán, aztán ráugrott egy ablakpárkányra, majd a nyitott ablakon beszökkent és eltűnt. Valószínűleg a gazdája ablakán. Japánban nagy kultúrája van a macska tartásnak, valakik hamarabb vesznek egy macskát mint sem hogy gyereket vállaljanak. Mondjuk ez érthető, hiszen én is ezt tenném.