Ananászos B-negatív

A harmincadik nyár Hanbinékkal ugyanolyannak ígérkezett, mint az összes eddigi. Hanbin és Hao biztos kettesben elhúznak valami távoli szigetekre nyálasan turbékolni, ahonnan óránként húsz szelfit posztolnak majd 285 years and still going strong leírással. Jiwoong összefőz minden receptet a nagymamás Facebook-csoportjaiból az aktuális kis pasikájának, aki jóformán be fog költözni hozzájuk, mintha a medencéjükben berendezkedett Gunwook nem lenne elég. Ricky éjjel-nappal hallgathatja a csobogását és fröcskölését kiélesedett hallásának köszönhetően, ami pedig kifejezetten zavarni fogja tevékenységeiben.

Természetesen nem az alvásban, az már rég nem volt a pakliban Ricky esetében sem, hanem a villái megépítésében és berendezésében, mert kit érdekel, hogy a valóságban is egy villában élt a többiekkel, ha a Simsben még többet lehet csinálni? Ráadásul a gémelést tökéletesen kisegíti a vámpírlét egyik velejárója, a nem létező alvásigény.

Így történt aztán, hogy egy csaknem három napon át tartó, olykor Taerae véletlenszerű felbukkanásaival megzavart folyamatos simsezés után Ricky morcosan lekullogott a konyhába, hogy kicsit feltöltse magát. Már a folyosóról hallotta Matthew kiszűrődő hangját, ahogy Jiwoongnak csacsogott valamit egy sorozatról, amit éppen a napokban fejezett be.

A konyhába belépve szinte azonnal megvakította egy két függöny között behatoló fénysugár, a szoba világossága messze meghaladta az ő sötét tetőtéri kuckójának fényességét. Jiwoong sokkal jobban bírta nála az ilyesmit, de azért ő sem volt immunis a vad nyári napsütésre. Virágos köténye alatt talpig feketében és napszemüvegben mosta a cseresznyét a befőzéshez egy sámliról lehajolva. Matthew az egyik széken ülve, a másikra feldobott lábakkal szórakoztatta párját, miközben az a gyümölcsökkel dolgozott.

Ricky csak dörmögött nekik valami köszönésfélét, ők is köszöntek, és már tértek is volna vissza a saját beszélgetésükhöz, amikor Ricky a hűtőt szinte feltépve megpillantott valamit, pontosabban valaminek a hiányát, ami elkeseredéssel vegyes frusztrációval árasztotta el azonnal:

– Jiwoong, nem hiszem el, már megint felzabáltad a 0, Rh-negatívat! – Jiwoong csak megvonta a vállát, és visszatért a cseresznyéhez, Matthew pedig a nevetését próbálta visszatartani, de azért a fülét-farkát folyamatosan csóválta. – Jól tudjátok, hogy az a kedvencem! – hisztizett Ricky, de azért elővett egy tasak B-pozitívat, kiöntötte Hello Kitty-s pohárkájába, belecsapott egy szívószálat, és már vette is volna az irányt az ajtó felé, amikor Gunwook becaplatott egy törölközővel az ágyékán és a mobiljával a kezében.

– Szevasztok! Jé, kit látnak szemeim! – csodálkozott el Ricky puszta jelenlétén a félmeztelenül rohangáló fiú. Ricky nem igazán reagálta le, hanem a kitöltött véradagjával otthagyta a többieket, akik valami pizzáról kezdtek el beszélni. Fú, emberként ő is hogyan szerette a pizzát! Egyébként nem evett sokat, de pizzából akármennyit, kivéve az ananászosat.

Már a második lépcsőfordulóhoz érkezett, amikor ezen nosztalgiázott magában, és hangos csörömpölést hallott a földszintről, majd Gunwook ideges, hangos mentegetőzését.

– Neee, nagyon sajnálom, Jiwoong, most tönkretettem az eddigi munkádat!

– Semmi baj, nem a te hibád, én pancsoltam itt túlságosan a befőzéssel, és biztos beleléptél egy tócsába! Egyébként meg nem sok ömlött ki, és újra tudom őket mosni...

Ricky el tudta képzelni az odalent lejátszódó jelenetet: Gunwook belelépett a vízbe, átalakult, ezzel kiborítva valamennyit Jiwoong megmosott cseresznyéjéből, és most tehetetlen félhalként fekszik a kis konyha padlóján. De ebből szerencsére semmi nem az ő problémája volt, vagyis még pár másodpercig ezt hihette, de amikor éppen lehuppanni készült rongyosra kiült babzsákjába, Gunwook újra elkiáltotta magát: