Azon az ajtón kopogtatok
Egészen biztos vagyok benne
Befogadsz,
Szívedbe engedsz,
Mélyen elrejtesz
S ha kell szükségednek tekintesz.
Szeretem mindened
Azt is ahogy káoszként bennem létezel,
És azt is, hogy elveszel azon a hétfő reggelen.
Abban a napban és ott is, ami közte van
Közel engedlek, mert mély nyomot taposol odabent
Azon a helyen, ahol zsebre teszlek.
S ezek már nemcsak történetek
Szükségem van rád egészen,
Mert benned vesztem el örökre.
YOU ARE READING
Verseim
PoetrySaját verseim Melankolikus, romantikus, és életvidám. Szólhat szerelemről, magányról, szakításról. Oly sok megélt pillanatról. Szólhat halálról, vagy éppen egy vérző sebről. Fogadjátok sok szeretettel. 😇
