Enyém vagy

.

- Gyere kislány menjünk haza. - néz rám Jake. Bólogatva elindulok az ajtó felé.
- Tudod te egyáltalan hol lakom? - kérdezek rá de már nehezen beszélek.
- Én nem viszont te igen. - válaszolja és a hátára vesz.
- Tudok én magamtól is menni! - mordulok rá és kapálozni kezdek.
- Tudsz de így soha nem érünk a házatokhoz.
Az út nagyrésze csendesen telt mikor Jake fel szólalt.
- Van barátod?
- Nincs nincs rá szükségem. - vágom rá gondolkodás nélkül.
- Hogy hogy? - kérdezi de már erre nem válaszolok.
Letesz maga elé és rám néz.
- Neked nem való a pia. - nevet fel.
Mosolyogva bólogatok.
   Ahogy közeledünk a házunkhoz egyre jobb a hangulatunk.
Apám az ajtóban áll engem meg vezetni kell nehogy orra esek.
- Itt lakom. - állítom meg Jake-et.
- Itt? - kérdez vissza és így folytatja:
- Szerintem még a miniszter elnöknek nincs ilyen háza. - néz tátot szájjal.
- Apa vastag. - vonom meg a vállam és bemegyek a kapunkon. Apám fenyegető szemekkel figyeli Jake távozását viszont engem mosollyal vár.
- Jól érezted magad Addi? - kérdezi a fejem simogatva.
- Soha többé nem iszok. - nyavajgok a fejem fogva.
Ahogy a szobámba érek az ágyra fekszem és elalszom.