Mindig melletted

1/3: He won't love you like I would

A zene már-már fülsüketítően hangosan dübörgött a hangfalakból, a fények vakulásig cikáztak összevissza mindenhol, de leginkább csak a táncparketten, ahol megannyi ember járatta fáradhatatlanul a lábait, miközben erotikusnak szánt mozdulatokkal simogatták egymást, vagy éppen dörgölőztek a másikhoz. A levegőben állott izzadságszag terjengett, keverve töménytelen mennyiségű alkohol- és dohányszaggal. Gyomorforgató kombináció volt, meg kellett hagyni...

A bárpult előtt ültem, egy magasított széken, kezemben a kevert italommal és teljes testtel a táncparkett felé fordulva, hogy nagy, sötétbarna íriszeimmel szemmel tudjak tartani egy bizonyos göndör hajú srácot.

Harry alig pár méterre tőlem táncolt egy nála legalább tíz évvel idősebb férfi előtt, aki derekát átkarolva, fejét nyakhajlatába fúrva simult össze vele. A látvány miatt kicsit erősebben szorítottam rá a pohárra, míg ajkaimat egy vonallá préselve figyeltem megrögzötten a táncoló párost. Jobban mondva csak a csávó táncolt, vagyis próbálgatta vezetni Harryt, aki csak lehunyt szemekkel, jobbra-balra dülöngélt, a zene ritmusából teljesen kiesve. Tudtam, hogy már nincs magánál, és csak idő kérdése volt, hogy mikor fog tovább állni, én pedig akkor fogok akcióba lendülni, és segíteni neki, mint ahogy azt már számtalan éjjel végigzongoráztuk az elmúlt hónapokban.

Sejtéseim beigazolódtak. Harry minden erejét összeszedve eltávolodott a táncpartnerétől, aki először csak értetlen pillantásokat vetett rá, aztán vállat vonva bevetette magát a tömegbe.

A még ki sem ürült poharamat gyorsan letettem a pultra, majd a székemről felállva azonnal Harry felé siettem, aki már alig állt a lábán, és mindenkinek nekiütközött, aki csak szembejött vele.

– Harry, gyere – léptem oda mellé, egyik kezemmel derekát átfogva, míg másikkal a nyakamba akasztottam a hozzám közel eső karját, és határozott léptekkel megcéloztam a kijáratot.

– Z-Zayn? – lehelte erőtlenül, miközben szemeit összeszűkítve próbált fókuszálni, és behatárolni engem.

– Igen, én vagyok. Mindjárt hazaérünk – húztam még közelebb magamhoz, oldalára aprót rászorítva. Jóformán csak én mozogtam, és vonszoltam a karjaim közt lévő göndör fiút. De nem érdekelt. Ő az életemnél is fontosabb a számomra, ezért mindenemmel azon vagyok, hogy ott segítsek neki, ahol csak tudok. Bárcsak többet is tehetnék érte, és sikerülne értelmet vernem a fejébe, hogy hagyja abba ezt a hónapok óta tartó romboló életmódot, és szedje össze magát. Hisz egy férfi, egy szerelem sem ér annyit, hogy ennyire tönkrevágja az életét.

Harry nem mondott erre semmit. Fejét ráhajtotta a vállamra, és szemeit lehunyva hagyta, hogy kivezessem a bárból.

Lépteimet picit megszaporázva igyekeztem a bárban biztosított tárolók felé, ahol fél kézzel próbáltam megkeresni a kabátjainkat. Amint megtaláltam őket, hanyagul a szabadon lévő vállamra dobtam őket, majd a kijárat felé araszoltam. Nem pazaroltam arra az időt, hogy felöltöztessem magunkat, hisz kocsival jöttem, a parkoló meg csak néhány méterre volt az épülettől. Azalatt a pár lépésnyi távolság alatt csak nem fogunk halálra fagyni.

Ahogy kiértünk a levegőre, megcsapott a január végi dermesztő hideg. Tekintve, hogy rajtam és Harryn is csak egy hosszú ujjú ing feszült, ez nem volt meglepő. Szerencsére legalább hó nem takarta az utakat, így az nem tudott minket akadályozni semmiben, leginkább engem a vezetésben, mivel terveim szerint alaposan meg szerettem volna nyomni a gázt, hogy minél előbb hazaérhessünk Harryvel.

Egy örökkévalóságnak tűnt, míg megtettem a göndörrel azt a kevéske métert, ami a kocsimig vezetett, de legalább épségben ideértünk, mégha Harry alig volt magánál, ami nem kis aggodalommal töltött el. Szabad kezemmel nagy nehezen kinyitottam az anyósülés felőli ajtót, majd óvatosan beültettem a szinte öntudatlan fiút az autóba. Vetettem rá egy kétségbeesett pillantást, ajkaimat egy fájdalmas sóhaj is elhagyta, ahogy a teljesen szétcsúszott alakját szuggeráltam. Vajon meddig fogja még ezt csinálni? Mikor lesz ennek a rémálomnak vége? Mikor kapom végre vissza az én mosolygós, örök vidám és optimista legjobb barátomat?