Mindig melletted

3/3: Pillowtalk

– Köszönöm szépen a vacsorát, minden isteni finom volt – bújt hozzám Harry az ágyban. Amint befejeztük az étkezést, mindketten szó nélkül megindultunk a szobám felé, hogy kicsit ledőljünk pihenni. Harry három hónapja nem aludt a sajátjában, csak akkor használta, ha kicsit egyedül szeretett volna lenni. Egyébként mindig a karjaim között lépett az álmok mezejére.

– Nincs mit megköszönnöd. – leheltem apró puszit a homlokára, egyik kezemmel beletúrva hihetetlenül puha és hosszú göndör tincsei közé. Én félig ültem, félig feküdtem az ágyon, Harry mellettem elnyúlva hajtotta a fejét a vállamra.

A gyengéd, masszírozó mozdulataim hatására Hazza lehunyt szemekkel sóhajtozott jólesően.

– Ez annyira jó érzés... még, Zayn – morogta a nyakhajlatomba, nem is sejtve, mekkora hatással voltak rám a szavai, a hangja, a reakciói, ahogy szinte élvezkedett az ujjaim alatt.

Kérésének eleget téve tovább simogattam, masszíroztam a fejbőrét, de aztán hirtelen felemelte a fejét, és a hátára fordulva a párnába fúrta azt. Kérdő tekintettel néztem le rá, és már nyitottam volna ki a számat, hogy megkérdezzem, ez mégis mi volt, de a szavak a torkomra forrtak, ahogy tenyerét finoman az arcomra simította, miközben felém fordulva nézett mélyen a szemeimbe. A gyönyörű, smaragdzöld íriszei eggyel sötétebb árnyalatot vettek fel, dús ajkai elnyíltak egymástól. Az arcomon pihentetett keze enyhén remegett. Az oldalamra fordultam, és közelebb hajoltam hozzá, vészesen közel. Annyira, hogy szinte egymás szájából lélegeztünk.

– Harry – suttogtam. – Ha most nem csókolsz meg, akkor én teszem meg, de nem garantálom, hogy nem fogok tovább menni.

Élesen beszívta a levegőt, majd karjait a nyakam köré kulcsolta, és úgy húzott közelebb magához, tekintetemet fogva tartva. Soha életemben nem voltam még ennyire izgatott, mint most. A szívem a mellkasomban olyan gyorsan vert, hogy félő volt, ott helyben kiszakad a helyéről. A tenyerem izzadt, a szám kiszáradt, de nem mertem megmozdulni, mert akkor megint oda a pillanat varázsa, viszont az előző két kísérlettel ellentétben ezúttal nem hagyom veszni a dolgot, és én fogom Harry kívánatos ajkait birtokba venni, mert már nem bírtam tovább. Szétfeszített belülről a vágy, ami lassan felőrölte a lelkemet.

– Akkor csókolj meg, Zaynie – motyogta, beszéd közben a szája folyamatosan súrolta az enyémet. És ezzel billentem át végleg a tűréshatáromon. Harrynek fogalma sincs, mit indított el.

Hevesen az ajkaira tapadtam, és csak csókoltam. Harry szorosabban fonta nyakam köré a karjait, szinte kapaszkodott belém, s habozást nem ismerve csókolt vissza ugyanazzal a hévvel. Egyszerűen megőrjített. Annyiszor álmodoztam erről a pillanatról, de azok az üres fantáziálások jelentősen eltörpültek a valóság mellett. Ez sokkal édesebb, mámorítóbb és csodálatosabb volt.

Nyelvemmel párszor végigsimítottam alsó ajkán, bejutásért könyörögve, amit meg is kaptam. Nyelvemet átcsúsztattam az ő szájába, keringőre hívva ezzel az övét. Ahogy a nyelveink összetalálkoztak, úgy véltem felfedezni a számban Harry ízét, ami eper és tejszín volt, némi mentolos utóízzel keveredve, ami a vacsora előtti rágózásból maradt vissza. Ez lett a kedvenc ízkombinációm, mert mindegyikben ott volt Hazza. Édes, finom és tiszta.

Kezeimet nem tudtam sokáig kordában tartani, és felfedező útra indítottam az egyiket Harry testén. Először a nyakán simítottam végig, aztán a karján, a derekán, ahol elidőztem egy kicsit, és hüvelykujjammal apró köröket leírva becézgettem bőrét, majd továbbhaladva tenyerem megállapodott a fenekén, amibe finoman belemarkoltam. Harry válaszul a számba nyögött, fejét zihálva kapta hátra. Lihegve érintettem össze a homlokunkat, szemeimet változatlanul lehunyva tartva.