𝘏𝘜𝘓𝘐𝘎Á𝘕𝘖𝘒 [veszélyesen szeretem]-𝘑𝘐𝘒𝘖𝘖𝘒 [𝘠𝘈𝘖𝘐]

5

-Azt egy szóval sem mondtad, hogy ez a moslék agyú lesz a házigazda.-fordultam szembe Jungkook-al, rögtön miután átléptük a küszöböt.
-Nem kérdezted.-vont vállat, majd finoman beljebb lökött, gondolom nem akart az ajtóban ácsorogni hosszabb ideig.
Nekem ehhez semmi kedvem nem volt, ráadásul ezer meg egy dolgom lett volna, ehelyett valamiféle bulin vagyok ismeretlenekkel körülvéve.
-Na jól van Jungkook, nekem mennem kell. Bocs, de utálom az ilyet.-kerültem meg a fiút és az ajtóhoz sétáltam.
Jungkook azonnal kapcsolt, nagy sajnálatomra nem értem el az ajtót. Helyette vissza lettem rángatva az előző helyemre.
-Mit szólsz hozzá ha táncolunk egyet?-fel volt villanyozva a saját ötletétől, magam sem értem miért.
-Azt hogy nem.-válaszoltam pókerarccal.-Ismétlem nincs kedvem ehhez. Vagy esetleg nem értesz koreaiul, hát akkor elmondom neked japánul.-böktem a mellkasára.

Amint japánul kezdtem el beszélni, láttam rajta miszerint nem vágja mit mondok neki. Szerencse...most küldtem el őt a kurva anyjába, és egy melegebb éghajlatra.
-Azta!-ámult el ám hamar vissza vette magára az ego énjét.-A haverom kölcsön vette egy éjszakára a szobánkat, nem ajánlom hogy vissza menj a kollégiumba.
-Mert?-tudatlanul pislogtam rá, egyáltalán nem számítva a válaszra.
-Dugnak.
Megvilágosodva bámultam a képébe, majd az érzés átfordult dühbe.
-Öreg, neked elgurult a gyógyszered!-tágultak nagyra a szemeim, nem hittem el amit hallok éppen.
-Tartoztam neki basszus, ne legyél már ennyire karót nyelt, nem a te ágyadon csinálják. Azt megtiltottam nekik.-forgatott szemet.
Ekkor volt elegem, el akartam viharozni de természetesen nem engedte.
Behúzott a táncparkett közepére és szorosan tartotta a derekamat, még véletlenül se szabaduljak tőle. Pazar.
Kimerült voltam a tanulás miatt, mint ahogyan én is...az ember egy idő után begolyózik ha sokat gondolkodik.
Így én is hanyagoltam most...fejemet pedig Jungkook-ra döntöttem, nem agyalva azon mit gondolhat rólam.

Egymás után jöttek a számok, lassú aztán gyors ám mi mindegyiknél lassan mozogtunk.  A nyakam kezdett begörcsölni, így inkább pozíciót váltva elfordítottam a másik irányba. Majd behunytam a szememet, Jungkook aranyos volt velem, nem szólt érte amiért bújok hozzá. Engem meg nem érdekelt holnap mennyire bánom meg ezt.