Az elveszett lelkek labirintusa I.

Első fejezet: Halloween-i éjszaka - Átírt változat

   Október 31-ét írunk. Halloween. Sokan kimennek cukorkát gyűjteni a barátaikkal. Jó a hangulat, hangos kacagások hangjai verik meg az utca házainak falait. Néhol még sikolyok is, és csak utána nevetgélés. Mindenki jól érzi magát: kivéve engem. Anyuék elmentek bulizni, én pedig itthon maradtam egyedül. Mielőtt elmentek, még az ajtóból anyu visszakiabálta: „Szervusz, kicsim! Akkor tartanád itthon a frontot? Lehet, hogy végül David is benéz, ha kedve tartja. Hívd át Emilyt, tartsatok ittalvós bulit! Puszillak, akkor elmentünk!" Hmm. Milyen jól hangzik, ugye? Szerintem is. Csak az az aprócska baki az egészben, hogy Emily most nincs a városban. Meg már vagy úgy egy két hete. És azután sem lesz már, mivelhogy elköltöztek. Csak úgy néz ki, hogy újra említenem kell nekik, mivel elfelejtették. Emilyvel még mindig írogatunk, kibeszélünk mindenkit az osztályból, meg csacsogunk a fiúkról... Vagyis, akarom mondani, mindenféléről. Mivel már nem járunk egy iskolába, mert másik országba költöztek, új barátokat kell keresnie neki is, meg nekem is. Ami, persze természetesen, szerény személyemnek nagyon a nehezére esik. Nem vagyok túl nyitott, ezért inkább csak ismerőseim vannak. Szorosabb baráti kapcsolatom kizárólag Emmel volt. (Em az az Emily becézése). De ezt az egy utolsó évet kibírom ebben az iskolában; nyolcadikos vagyok. Idén novemberben töltöm a 14-et. Pontosabban, november 15-én. Amit már alig várok, mert kértem néhány új ruhát, és egy kisállatot a születésnapomra. Illetve egy szerintem nagyon aranyos ékszer szettet (karkötő-nyaklánc-fülbevaló kombó), ami denevérmintás. Tulajdonképpen, pici denevérek vannak rajtuk. Amikor megláttam a kirakatban, egyből beleszerettem.

Visszatérve a mai napra, az idén egyedül töltöm a Halloweent. Otthon. A nappaliban, a szobámban, a konyhában, és a ház további különböző helyiségeiben. De végül is, talán beugrik hozzám David. Ami egyébként nagyon jó lenne, csakhogy már harmadik éve lehet, hogy benéz. Szerintem, hogy az időt kitöltsem -a cukorkagyűjtés után, ahol tartom a frontot-, megnézem újra az Alkonyatot. Egyik kedvenc filmsorozatom! Ráadásul, imádom a vámpírokat! Gyakran szerepelnek a novelláimban, történeteimben. Mivel egy író is vagyok. Vagyis sajnos csak lettem volna. Így csak egy zöldfülű írócsemete. Egy nemrégiben történt eset miatt...

Egyébként, visszatérve az Alkonyatra, mindegyik filmet láttam már többször is, illetve olvastam az összes könyvet. Egyszerűen imádom!

Mivel nem mentem ki én is cukorkát gyűjteni (ugyebár a front...), nem öltöttem magamra semmilyen jelmezt. Csak egyszerű ruhában maradtam: szürke mackónadrág, kényelmes, fekete alapon csontváz mintás póló (csak hogy mégis halloweeni hangulatom legyen), ami egyébként nagyon illik a fekete, egyenes, félhosszú hajamhoz, amelynek az első tincseit hátul össze szoktam fogni egy hajgumival, és most sincsen másképp. Továbbá egy halloweeni tökmintás, narancssárga zokni, egy bolygós ékszerszett (lehet, talán kicsit túlságosan is imádom az ékszerszetteket: már van egy virágos, egy teknősős, egy macskás, egy gyertyás és ez a bolygós), mert nagyon szép, és kiemeli a smaragdzöld szemeimet.

Este tízig tart a gyűjtögetés, így hamar szabadulok. Utána Hawaii dizsi! De jó lesz, filmmaraton nézés, tengernyi nasi társaságában! Popcorn, csipsz, édesség... De ez még csak a hegycsúcs teteje! Van három rekesznyi nassolni való a szuterénban. Minimum. Azok majd így „véletlenül" mind el fognak tűnni. Hogy hova? Hát a szobámba! Ugyanis gyűjtögető életmódot folytatok. Ki tudja, mikor jöhet jól egy kis nasi. Mondjuk egy hosszú és fárasztó iskolanap után... vagy az éjszaka közepén, olvasás közben, egy forrócsoki társaságában... De ami csoda, hogy nem híztam el! Még... De remélhetőleg ez a még nem is fog bekövetkezni. Rendszeresen sportolok, társas táncolni járok, meg vívásra. Ott rengeteg kedves ismerősöm van. Lehet, hogy majd Eviet el kellene hívnom magamhoz egyszer, nagyon szimpatikus. Vele együtt járok mindkét sportra. Milyen furcsa egybeesés...