2024.02.14
A kocsimból kiszállva hatalmasat vágódtam a jegen, a vászontáskám kiesett a kezemből s abból pedig kiborult majdnem minden amit belepakoltam, köztük a vizem a telefonom és a pénztárcám is.
- Picsába - a sajgó pontot a fenekemen tapogatva álltam fel, lesepertem magamról a havat majd gyorsan visszadobáltam mindent a táskámba, reménykedve abban, hogy senki nem látta meg a szerencsétlenkedésemet.
A Geongsu aréna felé vettem az irányt, a securitys kigyúrt srácoknak felmutattam a staffos kártyámat, beengedtek a hosszú folyosóra én pedig egyből tudtam hová kell mennem. A folyosó dugig volt fel s alá rohangáló emberekkel, kezeikben ruhák, mikrofonok és a mai estéhez fontos felszerelések voltak.
-Szia Jimin.
Ó, hogy rohadnál meg.
-Szia Hyunjin.. - mosolyogtam rá kellemetlenül, reméltem azt, hogy veszi a lapot és most azonnal leszáll rólam ugyanis nem volt semmi kedvem megint visszautasítani a randira hívását. A csávó egyszerűen nem volt képes leszállni rólam, hiába küldtem el kedvesen majd kicsit bunkóbban is, semmi nem hatott. - A válaszom még mindig nem. Egyébként te mit keresel itt? Nem a másik részlegen kellene lenned?
Furcsálltam, hogy itt van hisz nem is egy kiadónál dolgozunk. A sminkje igazából már kész volt ahogy láttam, az outfitje is rajta volt ami piros és ezüst színben pompázott. De szintúgy neki is a fellépésére kellett volna készülnie mint ahogyan többiek csinálják, de ő inkább amellett döntött, hogy engem zaklat.. megint.
-Egyszer úgyis beadod a derekad és ...
-Nem fogja!
A mély hangra felfigyelve megfordultam s egyből elkezdett hevesebben verni a szívem.
-Jungkook - Hyunjin flegmán biccentett egyet neki majd ott is hagyott minket.
-Ez a hülyegyerek mikor fog leszállni rólad? - kérdezte frusztráltan. - Nem véste az eszébe azt, hogy mi ketten randizunk már egy ideje?
-Hát, amint látod - válaszoltam szájhúzva. - Mindegy, ne is törődjünk vele. Izgatottan várom a mai estét, gyere megcsinálom a sminkedet.
Megfogtam a kezét majd az utolsó előtti ajtóhoz húztam, amin nagy feke betűkkel állt a neve, lenyomtam a kilincset majd be is léptünk az ő öltözőjébe.
Jungkook helyet foglalt a tükör előtt, kényelembe helyezte magát, majd én közben kipakoltam minden szükséges dolgot a sminkje elkészítésehez.
Apró csókot nyomtam az ajkára majd neki is álltam a munkámnak. Egy egyszerű sminket készítettem a randipartneremnek, nem vittem túlzásba hiszen a fellépése során úgyis leizzadja egy bizonyos részét.
A mai koncert témája a Valentin nap, és több kiadó szólóistája ad elő pár számot, ezzel szerettek volna kedveskedni a rajongóiknak s az ebből az estéből befolyó összeget pedig jótékonysági szervezeteknek utalják majd el.
Ezért is megy ekkora felhajtás az egész nap körül.
Jungkook lesz az első előadó, 7 zenét fog előadni majd a fellépése után egyből megyünk a lakására és közösen Valentin napi vacsorát főzünk. A kiadó tudja a kapcsolati állapotunkat, engem már úgy vettek fel ide dolgozni, hogy tisztában voltak azzal, hogy én és Jungkook randizunk.
Eddig 4 randink volt, 4 hónapja ismerjük egymást de mindketten úgy érezzük, hogy jól kifogunk jönni egymással a jövőben. Ma este vacsora közben szeretném megkérdezni Jungkookot arról, hogy lesz-e a párom.
A koncert mindenesetre jól sikeredett.
Minden egyes fellépő remekelt a színpadon, teltház volt az arénában aminek mindannyian nagyon örültünk s ezt hangoztatták is az énekeseink.
Jungkookkal külön mentünk haza, ő a Hybe többi előadójával indult el én pedig a saját autómmal. Az arénától körülbelül 25 percre lakott, így ennek a távnak a levezetése számomra nem volt megterhelő. A címet tudtam de a lakásán még sosem voltam, megbeszéltük, hogy Jungkook megveszi az alapanyagokat én pedig valamilyen alkoholt viszek. Betértem egy boltba, vettem 2 üveg epres sojut és 2 sört, nem terveztünk berugni de azért a vacsorához szerettünk volna valami alkoholt, ami feldob minket.
Az otthonába érve kíváncsian vettem szemügyre a környezetet. Kényelmesnek tűnt, mégis volt benne valami otthonosan elegáns.
Jungkook elővette az alapanyagokat, amik a kimchi jjigaehoz kellettek. Mosolyogva mutatta be a hozzávalókat, mintha minden egyes darabnak meglenne a maga története és jelentősége. A kimchi frissessége, a hús íze, a zöldségek élénk színei mind-mind arra emlékeztettek, hogy a konyhában töltött idő nem csupán a főzésről szól, hanem arról, hogy így, ezzel a folyamattal még közelebb kerülünk egymáshoz.
Amikor végre elkezdtük pirítani az alapanyagokat a lábasban, éreztem, ahogy az illatok egyre inkább megtöltik a levegőt. A hangulat kellemes és vidám volt, ahogy Jungkookkal együtt dolgoztunk, közben pedig beszélgettünk és viccelődtünk.
- Mindjárt kész, teríts meg légyszíves - mondta Jungkook miközben a főztünket kavargatta.
Az ebédlőben megterítettem, halvány piros terítőt tettem le a márvány asztalra majd feltettem rá a tányérokat amik fehér színűek voltak, az evőeszközöket is a helyükre raktam majd a poharainkba kiöntöttem előre egy kis sojut, s a sört is melléjük raktam.
- Igyunk a mai sikerre - emeltem magasba a poharam.
- És erre a csodálatos estére - tette hozzá Jungkook, majd kacsintott egyet.
Ez a pillanat egyszerűen tökéletes volt, és valahogy tudtam, hogy életünk során sok ilyen emléket fogunk még gyűjteni együtt.
Ahogy a vacsorát elfogyasztottuk, éreztem, hogy elérkezett az idő arra, hogy feltegyem Jungkooknak azt a bizonyos kérdést.
Amikor Jungkook megitta a maradék sörét, átnyúltam az asztalon, megfogtam a kezét, és mélyen belenéztem a szemébe. A szívem hevesen dobogott, de próbáltam nyugodt maradni.
- Jungkook... - kezdtem bele, majd egy pillanatra elakadtam. De aztán újra összeszedtem magam. - Jungkook, szeretném megkérdezni tőled... hogy...
- Mondd édesem, nyugodtan - bíztatott Jungkook, az ujjaival a kézfejemet simogatta, összeszedtem magam, és újra nekifogtam a kérdésnek.
- Jungkook, szeretném megkérdezni tőled... hogy... szeretnél-e velem... szeretnél-e a barátom lenni?
A szavak lassan hagyták el a számat, és szívem hevesen dobogott a válaszra várva. Jungkook pedig figyelmesen és szeretetteljesen nézett rám, mintha már előre tudta volna, hogy ez a pillanat el fog jönni.
- Jimin... - mondta, miközben megfogta mindkét kezemet a sajátjaival. - Te vagy az én mindenem. Az első pillanatban tudtam, hogy te leszel számomra az igazi. Imádom benned azt, hogy milyen törődő és őszinte vagy, és azt is, hogy melletted önmagam lehetek. Igen, szeretnék a barátod lenni, örülök, hogy megkérdezted. Ha te nem tetted volna meg, akkor feltettem volna én ezt a kérdést.
Egy hatalmas megkönnyebbülés és boldogság öntött el engem, könnyek csillogtak a szemeimben.
Boldogan mosolyogva néztük egymást, miközben tudtuk, hogy ez a pillanat örökre a miénk marad.
