🧑🦱Lee Cheongsan szemszög🧑🦱
- Menjünk át a zene terembe!- ajánlotta Daesu.
- Mégis minek?- kérdezte idegesen Gyeongsu.
- Hogy ihassunk egy kis innivalót!
- De hát te is hoztál magaddal nem?- kérdeztem.
- De az nem olyan mint ami ott van a zeneterem raktárában. Ott tele van a legfincsibb italokkal! És rágcsával.
- Te mindig csak a kajára gondolsz...- forgatta a szemeit Onjo.
- Figyelj nem mond rosszat. Lehet hogy egyszer zombi apokalipszis lesz és akkor majd ha nem lesz mit ennünk csak átmegyünk oda és kész!- mondta Gyeongsu.
- Te agyhalott!- kiáltotta oda neki Nayeon.
Ja igen. Nayeont mindenki utálja. Csak Jimin nem. És mivel Jimin bírja Nayeont, ezért mi nekünk is el kell bírnunk.
- Leállnál?-kerdeztem tőle.
- Ne szólj bele más dolgába!- mondta.
- Jó szerintem hagyjuk!- mondta Onjo.
- Már csak egy órát kell kibírnunk és mehetünk Cheongsan szüleinek éttermébe.- mondta izgatottan Isak.
- Nagyon várom már hogy megkóstolhassam azt a híres Cheongsan csirkét!- mondta Onjo.
- Én csak azt nem értem hogy anyám miért az én arcommal reklámozza az éttermet?- kérdeztem.
- Talán nem volt jobb ötlete.- vetette fel a nem túl hülye megjegyzést Gyeongsu.
- Lehet de nekem akkor sem tetszik!- nyafogtam.
- Gyertek már órára!- kiáltott ki nekünk a teremből Suhyeok.
Róla annyit kell tudni hogy szeret verekedni. Meg Gwinamnál is erősebb! Csak nem szoktak verekedni. Tegnap Gwinam, Mijin és egy random új diák a tetőről lelökte a fizika tanár fiát.
- Jól van sietünk!
Mikor beléptünk a terembe mindenki ránk nézett. Aztán leültünk a saját helyünkre és kezdődött az óra.
Az első 10 perc azzal telt, hogy Park tanárnő begyűjtötte a telefonokat.
- Rendben! Ha mindenkié "itt van" akkor ellenőrzöm, nehogy véletlenül valakinél ott maradjon a telefon.- és ekkor Daesu telefonja a zsebében megszólalt.- Daesu! Hozd ki a telefonod!
Miután mindezt lerendezték, végleg elkezdődött az óra. Óra végén mindenki visszakapta a telefonját és indultunk is négyen anyum éttermébe.
Eléggé unalmas volt az út oda. Nem is nagyon beszélgettem a többiekkel csak hallgattam amit beszélnek. Közben pedig merengtem. Mi van, ha valamikor tényleg lesz az az apokalipszis? És ha valakim belehal? Mit tennék például Gyeongsu nélkül? Ő a legjobb barátom! Nem akarom hogy meghaljon. Vagy ott van Onjo. Ő tetszik nekem. És mi lesz ha ő hal meg? Azt sem akarom! De azt sem hogy én haljak meg a zombi apokalipszisben. Megannyi kérdés feleannyi válasz se. Gondolataimból Onjo rántott ki.
- Szerinted is?- kérdezte.
- Várj, mi?- kérdeztem vissza.
- Szerinted is Nayeon a besúgó?
- Hol?
- Hát, hogy ő az aki egyfolytában elintézi a dolgokat hogy ne legyen nekünk jó?
- Nem tudom. De az biztos hogy nem kedvelem!- mondtam. Ezzel mindenki egyet értett.
Mikor odaértünk az étteremhez, anyám nagy mosollyal fogadott bennünket.
- Gyertek egyetek egy kicsit!
- Rendben köszönjük!- mondták a haverjaim.
- Mindjárt hozok colat is.
- Oké!- mondtam.
Miközben kajáltunk anyukám mindenkit körbe kérdezett.
- Onjo milyen a csirke?- kérdezte.
- Finom, csak kicsit sós!
- Sós? Az meg hogy lehet?
- De finom!
- Akkor jó!- mondta anyum.- És te Gyeongsu? Hogy megy a suli?
- Megyeget. Főleg hogy Cheongsan mellett ülök! De ez a hús nagyon finom! Ha kell futár én ingyen vállalom!
- Az nagyon rendes tőled de nektek tanulnotok kell! Isak milyen volt az edzés?
- Nehéz! Nagyon nehéz! Nem akarok többet ilyen edzést!- mondta.
Mikor mindannyian bekajáltunk elindultunk haza. Fél úton elváltunk mert Gyeongsu és Isak is más felé laknak mint mi Onjoval. Mi egymás szomszédai vagyunk. De mikor már majdnem hazaértünk Onjo megállított.
- Cheongsan! Így jobb?- engedte ki a haját.- vagy így?- ekkor pedig füle mögé tűrte a haját. Nem tudtam válaszolni. Nekem nagyon tetszik Onjo.- Hagyjuk!- mondta, majd haza mentünk.
Másnap reggel korábban keltem, mert tudtam hogy ma én nyerek! Onjoval általában kő papír ollózni szoktunk hogy ki lesz aznap a csicska. És ahogy felöltöztem úgy indultam is Onjoék lakásához. Ott bekopogtam és Onjo 5 perc múlva kint is volt.
- Na kezdjük! Egy kör!- mondta.
- Oké!
Ebben a körben ahogy megjósoltam, én nyertem ami azt jelenti, hogy ma Onjo a csicska. Mentem volna a lifthez, (mivel mi panelban lakunk) de Onjo hamarabb odaért, így nekem jutott a lépcső. Végül is hamarabb eljutottam mint ő szóval... még jó vagyok.
- Na gyerünk csicska! Hozd a táskám!- mondtam neki.
Majdnem sikerült megrúgnia, de szerencsére gyorsabb voltam így nem sikerült neki. Mikor a zebrához értünk, majdnem elcsapta a fele osztályt egy busz de nem gond. Miután nem jött semmi, rohantunk a suli felé. Nagy betűkkel a kapu felé volt írva hogy " Hyonsan középiskola". Szeretem ezt a sulit.
Ahogy futottunk be, Gyeongsu nekiment (direkt) Nayeonnak, aki szemmel láthatóan nem volt jó kedvében. Mondjuk, az mikor van? Hagyjuk.
