A reggel ma egy kicsit máshogy indult, mert este nem aludtam, egy gondolat miatt. Granger miatt. Nem tudom el hinni hogy ezt mondom de.....kedvelem Grangert. A csodálatos barna szempárjait, a mosolyát, a haját. Mindent. Egész éjjel ezeket próbáltam helyre rakni magamban, hát nem ment.
Az ebédlőben ültem. Sehol se látom őt. Sehol. Amikor már állnék fel bejön, de ez nem ő. Olyan szomorú és törékenynek nézett ki, lassan sétált mintha már saját teste össze nyomná. Ez nem az a Hermione akit ismerek, borzasztó volt látni így. Persze Pansy csak vihogott. Elegem van belőle.
Egy csomó órám Grengerrel volt. Olyan fájdalmas volt így látni. Az óráknak hamar vége volt, Grenger szokásosan a könyvtárba ment. Követtem őt. Először csak egy szekrény mögül figyeltem, még nézni is borzasztó volt ahogy ott ült és az üres asztalt bámulta. Erőt vettem magamon és elkezdtem felé sétálni, nagyon lassan. Leültem vele szembe és realizálta hogy én vagyok.
- Jól vagy? Ma olyan fura voltál.- Ezt úgy mondtam ki hogy ne remegjen a hangom ezért szokatlanul halk lett.
- Persze minden rendben!- ezt ahogy kimondta kapkodva elkezdett pakolni, már indult volna el amikor gyengéden rá fogtam a csuklójára. Pár perc csend után rám nézett, látszódtak a szép barna szemeiben a könnyek.
- Látom hogy baj van, mond el kérlek.- látszott rajta hogy gondolkodik.
- Magam sem tudom..- olyan halkan mondta, látszott rajta hogy tényleg baj van.
- De most sok a dolgom mennem kell.- kifúrta a kezét az enyémből és elviharzott.
Ahogy este az ágyamban feküdtem. Annyira kedvetlen voltam hogy inkább ugy döntöttem hogy alszok.
