Hazugságok Színjátéka

Prológus

   A mai napom katasztrófa volt és ha ez nem lenne elég lekéstem a metrót is, ami a legidegesítőbb ebben az az, hogy a szemem előtt hagyta el a megállót. Kénytelen vagyok gyalog haza menni vagy taxit hívni. Azonban hamar eldőlt. hogy nincs választásom egy árva fityingem sincs.

- Az irodában hagytam a tárcámat-csaptam a homlokomra miután elért a kellemetlen felismerés- Ilyen is csak velem történik-jegyeztem meg egy sóhaj kíséretében kínos nevetéssel.

Egyetlen felhő sem takarta az Ezüstösen csillogó teli holdat, az utcákon áthatolhatatlan köd terjengett a régi utcai lámpák fénye ki-ki aludt. Mintha egy kíséret járta utcán lennénk nem is New York utcáin.

A sűrű köd a sötétben csak az aláfestést adta a hátborzongatóan kinéző házaknak melyek az éjszaka ijesztő alakokat vettek fel. Árnyak suhantak el, doboz zörgés hallatszott a távolban dudálás hangja hallt el lassan, az utca, ahol Ryan lakott teljesen „élettelené" vált.

- Csodálatos, egy újabb tétel a listámra, hogy miért nem szeretek sötétedés után haza gyalog haza menni-sóhajtottam lemondóan.

Vajon mi lapul a sötét barátságtalan házak árnyai közt, a sarok széli kukák mellett és milyen lények ébrednek öntudatra abban a pillanatban, amik a sötétség lesz az úr? Ezek a gondolatok leptél el százával Ryan gondolatait. Sokszor kalandoztak el a gondolatai szerette a fantasztikus filmeket, a mitikus történeteket és szeretettel fogyasztotta a sötét témájú fantázia anyagát minden formájában. Amik erősítették az így is nagy képzelőerejét.

Egy mindennapos dologgá vált számára a teória gyártás minden témában és ez csak rásegített az olykor elő bukkanó szorongására. Ahogyan teljesen a képzeletébe merülve sétált az utcán a telefonja csengőhangja ütötte meg a fülét, reflexből kapott a farmerjához miközben magában rágódott, hogy várhat akármi is érkezett amíg haza ér vagy sürgős és azonnal megkéne néznie? A teli Hold ezüstős fénye mintha gúnyosan figyelné lépését minden döntését.

- Talán otthon kellene-nyekeregtem miközben remegve magam elé emeltem a készüléket.Lehet, hogy sürgős? de az is lehet, hogy csak egy reklám nincs sok kedvem megállni pont itt-jártak a kérdések a fejében szüntelen. A kíváncsisága mégis győzött a félelmén felnyitotta a kijelzőt minél hamarabb szembesül az üzenettel annál hamarabb folytathatja az útját haza, ami nagyon jó lenne, minél tovább áll egyhelyben annál jobban remeg. Biztos, hogy jó ötlet ez? kérdezi meg még egyszer magát és már nézi is az üzenetet.

A kijelzőn a következő fogadta;

John: Szia Ry!

Leugrasz velünk az Ezüst Hordóba? Lian intézte a helyet, hogy meglephessük Sebast, Matt intézi a kaja rendelést. Jó lenne, ha te pedig ki tudnád csalni Sebast anélkül, hogy megsejtse.

Benne vagy?

Ryan értetlenül állt az üzenet előtt, nem jutott eszébe semmilyen esemély amely miatt meg kellene lepni Sebast. Ha csak nem valami csíny vagy a születésnapja, de a születésnapja nem lehet az március hetedikén van és még csak negyedike van állapította meg Ryan mikor újabb üzenet érkezett.

John: Számíthatok rád Ry? vagy mást terveztél Sebas ünneplésére?

Végül is nem lesz mindennap 29 az ember.

Ryan ekkor szembesült a ténnyel, hogy bizony elfelejtette a legjobb barátja születésnapját.

- De ez, hogy lehet még nincs hetedike-nyögtem ki idegesen, majd elkezdtem sorra venni a napokat. -Tegnap segítettem Liammnak a város szélén álló tanyán egy öreg néninek raktuk rendbe a telket és Liam hétfőre írta a laptopján programját, aminek én biztosan előbb neki álltam volna főleg, hogy hétfőre volt a határidő, mindegy nézzük mi volt még tegnap más nem történt-dörzsöltem meg a homlokom és újra az üzenetet kezdtem szuggerálni. Mikor újra az üzenetre néztem akkor láttam a dátumot, tényleg hetedike van.