Szeptember 1.
Elkezdődött hivatalosan a tanítás, a szeptember. Senki nem bírt magával, nagy volt a hangzavar. Első nap osztályfőnökivel kezdenek. Barni az első sorba ül a többi fiúval. Kristof egyik oldalán, Deján pedig a másik oldalán ül. Barni nagy hévvel beszél Marshallal aki mögötte ül. Már régóta ismerik egymást mert ugyan azon a helyen felvételiztek ugyan azon a helyen. Az összes osztálytársa hangosan magyarázott annak akivel összebaratkozott még a táborba. Jónak ígérkezik ez az év. Aztán mindenki megtalálta a neki megfelelő helyet. Összesen 8an vannak fiúk az osztályba de legalább mindannyian animációsok. Kiderült hogy összesen 14en vannak akik erre a szakra jelentkeztek.
Az első nap gyorsan elment. Barninak nehéz volt a neveket megjegyezni. Főleg a minonos üdítő után. Abban biztos volt valami a banán ízesítésen kívül. Csak azért vette meg mert Kristóf azt mondta jó...Miért is hallgatott rá? Csak 3 napja ismerte de máris megbízott benne. Nem tűnt olyannak aki egy idegbetek őrült. Kristóf egy hosszú hajú ősembernek tűnt akinek furán jó a humora. Mégis Barni most Dejánnal volt.
-Te ilyen diundisu zenét csinálsz?-néz Dejánra magas barátunk
-Az nem diundisu zene-válszolja vérig sértve Deján. Keresztbe tett kézzel drámaian hátat fordít neki
-Sajnálom! Nem akartalak megbántani, csak vicceltem!-fogja a fejét Barni
-Nem hiszek neked...-drámai haj hátra csapás. Erre elviharzik Barni pedig utána rohanna de észreveszi Kristófot aki egy bokorral beszélget. Barni odamegy aztán észreveszi a Barni hogy ott egy láb. A BOTI LÁBA!.
-Mit csináltok itt? Miről beszéltek?-Barni nézi a két hosszú hajú embert
-Unga bunga!-Kristóf elkezd ugrálni
-Ez azt jelenti hogy szia-válaszol Boti a bokorból.
-Ja bocs haver azt hittem megint az egyik fura nő személy vagy-mondja vigyorogva Kristóf
-Dehogy is! Nem nézek ki úgy mint egy lány! Ezt ki kérem magamnak!-(ki is kérte magának)
-Rendben nekem mindegy, hosszú a hajad
-Neked is hosszú. Sőt Botinak is az, meg Csabának. Bár ő tényleg olyan mint egy néni-gondolkozik el hirtelen Barni mire észreveszi hogy Kristóf megint ugyan olyan kaján vigyorral nézi.
-Mivan? Mi olyan vicces?-barni értetlenül bámul új barátjára
-Semmi, csak olyan fejed van amikor próbálsz gondolkozni mint egy Minecraft karakternek.
-De azok csak skinek, nincs mimikájuk meg semmi
-De attól még olyan a fejed.
-Ezzel azt mondod kocka fejem van?
-Nem tudom, lehet. A föld is kocka alakú
-szerinten lapos-szólal fel a bokorból Boti akiről el is feledkeztek a nagy "vita" közben.
Barni és Kristóf összenéztek és tudták mire gondolnak. Boti büdös és nomád élet módot folytat. Elkezdtek nevetni mint akik 1000 éve ismerik egymást. Szinte az idő is megállt. Apropó idő ideje volt már visszamenni az osztályterembe mert még nincs vége a napnak. Röhögve és beszélgetve mindenki visszabattyogot a kocka alakú (többé kevésbé mivel tető téri) terembe. Már mindenki elfogalta a helyét. Sokan voltak és a legtöbb lány beszélgetett vihorászott a fiúk pedig egy szegletbe tömörülve valami marhaságot csinaltak. Az osztály főnök befőtt és elkezdődött a körmölés az új órarendről.
-A hétfő az elég gatyának tűnik...9 óra...-sóhajt fel magas barátunk.
-De..de mi ez? Ez egy fo-amint Deján kimondhatta volna az ofő csendet kért és hogy ne beszéljenek csúnyán. Nyilván...
A nap gyorsan el telt. Mindenki rohandt is kifele a teremből. A bejarós diákok a buszmegállóban toporogtak míg mások a koliba igyekeztek. Barni és csapata pont ebbe a csodás épületbe vették irányujat amíg fejükbe vették hogy majd felfedezik Bodajk csodás tó (inkább pocsolya) féle hatalmas részt. Először lepakoltak a szobába és megindultak felfedező útra. De amikor odaértek észrevettek két csodás személyt akik pont ott ültek a kőből készült szélén a tónak. Messziről nem ismerték fel őket. De amikor megfordultak...Kikerekedett szemekkel bámulták a két fiút....
