Elengedlek...
Elengedlek még ha fáj is, mindenki életébe van egy ilyen fázis.
Azt mondják a fájdalom megerősít, de a miattad érzet fájdalom már inkább megőrjít.
Búcsút intesz, bár még látlak a távolban, elég gyakran tűnsz fel esténként álmomban.
Napról napra egyre messzebb látlak, a szívem ledöntene minden egyes gátat. Minden gátat ami tőled el zár, EZ EGY NEHÉZ DOLOG, és igazán fáj.
Így hát abbahagyni szeretni sose foglak tudni, magadhoz láncoltál és így nehéz elfutni.
Szükségem van rád, ezt mindig is így gondoltam.
A pillangók most is haldokolnak a gyomromban. Tálán mindig is szeretni foglak, de most elengedlek ha még nem is tudlak...
Tudatos:
Mondanám azt, hogy neked fogalmad sincsen arról, hogy mit okoztál, hogy milyen érzéseim voltak s vannak irántad, hogy mennyire szeretlek, hogy mindig is foglak a lelkem mélyén szeretni akkor is, ha ezt utálom magamban a legjobban, hogy a tudat hogy mindig ott lettem volna neked. Mondanám hogy fogalmad sincs arról, hogy mennyire csalódtam benned, hogy mennyire hittem ebben az egészben, hogy ez nekem mennyire rosszul esik. Mondanám, hogy fogalmad sincs semmiről. De te tudod mi az óriási probléma?? Az hogy te pontosan tisztába vagy mindennel. Pontosan tudod hogy mi a helyzet de te még is belém rúgtál.
Már sokadjára. Mindig bántottad a lelkemet.
Csak azt nem értem hogy neked miért volt jó ez az egész. Az a legdurvább az egészben, hogy annak ellenére, hogy mindent tudsz az érzéseimről, még így is belém döfted a kést s meg is forgattad bennem, miközben úgy teszel mint ha én lennék a bűnös. Szánalmasabb vagy mint hittem, s őszintén sajnálom, hogy hittem abban, hogy te jó ember vagy, s végig ki tartottam melletted, Többé nem fog előfordulni...
