Összetörve, összetartva (BTS fanficton)

Első rész: Mi van Hoesokkal?

                                                                                  Jin

Hoseok furán viselkedik. 

Régebben (szerk. megj. : Ez a történet a Dynamite után játszódik) mindig tett egy kis sétát egyedül a városban, hogy a sok gyakorlás és dalszerzés közepette kiszelőztesse a fejét, de történt valami ami miatt már nem ment többet ki. Mindent megcsinált amit kellett, a fennmaradó idejét pedig gyakorlással vagy Yoongival töltötte, aki ennek nagyon örült. 

Yoongi Hoseokkal a leggyöngédebb az egész bandából. Egyszer történt olyan is, hogy Hoseok lement Yoongi stúdiójába, és az egész delutánt ott töltötték. Este nyolc-fél kilenc körül rajtuk kívül a nappaliban volt az egész banda. V épp egy V-live-t akart elindítani, amikor megjelent Yoongi, mennyasszonyi stílusban cipelve az alvó Hoseokot, és átsétált a kamera előtt. Négyen ugrottunk Taehyunghoz, hogy el ne indítsa a live-t. Namjoon utánna sokáig veszekedett Yoongival. Yoongi csak vonogatta a vállát és azzal mentegetőzött, hogy nem volt szive felébreszteni Hoseokot.

Mostanában viszont Hoseok drasztikusan sokat jár ki. Már szinte mindannyian elindulunk aludni, amikor totál hullaként hazaesik. Vagy másnap reggel jelenik csak meg. Félek, hogy történt vele valami. Sokszor, csak ül a kanapén, a rá jellemző széles szív alakú mosoly nélkül. Néhány ARMY észre is vette ezt, de Hobi mindig tagadja, hogy bármi lenne.

Úgy döntöttem beszélek erről Yoongival és Namjoonnal. A Maknaekat nem akarom belekeverni ebbe. Félek, hogy nagyon kiborulnának.

- Yoongi! - kopogtattam a stúdiója ajtaján.
- Mi van? - szokásos mordulás hallatszik.
- Beszélhetünk?
- Talán. De csak kb. fél óra múlva
- Nem lehetne most?
- Nem hiszem, hogy meg tudom oldani.
- Hoseokról lenne szó - sóhajtottam.
Fél perc múlva nyílt az ajtó.
- Hosszú fél óra volt - jegyeztem meg - Mibe fogadunk, hogy ha Taehyungról lenne szó nem ugrottál volna ilyen gyorsan...
- Pofa be - morogta - Taet is szeretem, de...
- Igen, igen Hoseok mosolya értékes, és belehalnál, ha nem látnád többet, Sope a legjobb bla bla bla - vágtam közbe - ezerszer elmondtad már.
- Sope tényleg a legjobb - közölte Yoongi - legalábbis a többi Yoongis shipnél biztos. Én nem tudnék romantikus kapcsolatot létesíteni egy cuki mochinak tűnő démonnal. Küzdjön vele Tae! Úgyis lelki társak vagy mi a franc...
- Az tény, hogy Jimin nem olyan angyali, mint amilyennek látszik, de nem démon! - torkoltam le.
- Tudok amit tudok - hárított Suga.

Namjoont (szokás szerint) a könyveibe temetkezve találtuk.

- Namjoon! - lazán próbáltam viselkedni, de erősen megnehezítette, hogy Namjoon szemüvegben volt. Hogy lehet valaki ennyire jóképű?
- Igen Jinnie? - az említett férfi felnézett a könyvéből.
- Szeretnénk veled beszélni.
- Mi történt? - a gondos leader azonnal letette a könyvét.

- Gyertek üljetek le - egy közeli, üres szobába invitáltam őket.

Miután mindhárman kényelmesen elhelyezkedtünk, tétován belefogtam:

- Hoseokról lenne szó. Mostanában nagyon hallgatak,  kedveszegett. Lehet, hogy túlgondolom, de aggódom érte. Eddig mindent megosztottunk a másikkal, de úgy érzem Hobit nyomasztja valami, amit nem mond el. Azt is tudom, hogy mindannyiunknak van magánélete, de Hobi olyan kommunikatív és minden problémáját megosztja velünk, de most sokkal kevesebbet beszél velem, velünk a problémáiról. És ez számomra nagyon aggasztó. Tudom, hogy ebbe az egész csapatot be kéne vonnom, de tudjátok milyenek a maknaek. Főleg Kookie. Tae és Chim lazábban tudnák kezelni a helyzetet, de Junkook retteg, hogy valami történik a Hyungjaival.

- Nem lehet, hogy valami durva gyűlölködő ontja Hobira az önutálatát? - vetette fel Yoongi. Yoongi az összes gyűlölködőhöz így próbál állni, hogy nem minket gyűlölnek, hanem magukat, és ezt másokon töltik ki.
- Nem arról szerintem már beszélt volna - rázta a fejét Namjoon.

Nem mondhatom, hogy nem voltam boldog. A srácok hittek nekem és ez több, mint elég. Néha félek attól, hogy túl drámainak, vagy aggodalmaskodónak tartanak, de minden pillanatban bebizonyítják ennek az ellenkezőjét.

Nagyon sokáig beszélgettünk, hogy mi lenne jó Hobinak, hogy kérdezzünk rá, hogy ne sérüljön, stb. Yoongi is nagyon aktív volt, aminek az oka ugyan nagyrészt Hoseok volt, de azóta a bizonyos eset óta jobban beszél magáról és a problémáiról. Ez nem csak engem, hanem mindenkit boldoggá tesz. Emlékszem, amikor kiderült, hogy Yoongi önkárosító, én Kookieval és Taeval pánikba estem, Jimin pedig a ,,neki szabad, nekem is" elv alapján elkezdte a tökéletes testét önsanyargató diétára fogni. Namjoon és Hoseok voltak azok akik megőrizték a lélekjelenlétüket. 

- Jin hyung! - a három maknae hangja hallatszik, ahogy engem keresnek.
- Megyek srácok! - egy nagy sóhajtás kíséretében felállok - valószínűleg kaját akarnak a drágáim.
- Egy kis Jjajangmyeon (koreai étel) nekem is jól esne - tápászkodik fel Namjoon - de nem akarlak terhelni, szóval...
- Nem - mondom - nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de én holnap még élni akarok.

Már főtt a tészta a Jjajangmyeonhoz. A többiek halkan beszélgettek. Kissé feszült volt a hangulat. Ott lógott a levegőben a kérdés, amit senki sem akart feltenni:
- Hol van Hobi?
Megverték, megölték, kibelezték... Az ajkaimba harapva próbáltam gátat szabni az efféle gondolataimnak. Ez az idióta miért nem visz magával testőrt? Egy kifejezetten ismert idol!
- Kész az étel! - szóltam - szedjetek és siessetek az evéssel. Nagyon késő van. Már rég el kellett volna indítani a live-t.
Ekkor (mintegy végszóra) nyílt az ajtó, és belépett Hoseok.

Nagyon örülök, hogy akkor már letettem az étellel teli tálat, mert tuti, hogy elejtettem volna:
Hoseok szeme körül méretes monokli virított.

Hatan bámultuk rá. Namjoon és Taehyung döbbenten, Junkook és Jimin rémülten, én aggódó pánikkal, Yoongiról pedig sütött a harag.
- Ki. A. F@szom. Tette. Ezt. Veled. - szűrte a fogai közül Suga. A Yoongi mellett ülő Kookie észrevétlenül arrébb csúszott.
- Senki - nyelt nagyot Hoseok- elestem.
- Szórakozol velem? - Yoongi felugrott a székéről - Még véded is a rohadékot?
A maknaek behúzták a nyakukat. Hoseok remegve hátralépett, és láttam rajta, hogy az összeomlás szélén áll. Jeleztem Namjoonnak, hogy hagyja lenyugodni. Szerencsére Joonie vette a lapot.
- Hoseok - mondta szelíden. Annyira imádom a nyugodt, mély hangját! - Tudod ugye, hogy nekünk nem kell hazudnod?
Nincs válasz. Feltűnt, hogy Hoseok mindenhova néz, csak a szemünkbe nem.
- Hoseok én esküszöm, ha...
- Gyere ülj le egyél - szakítom félbe Yoongit.
Hobi remegve leült közénk, távol Yoongitól.

Az evés néma csendben telt. Mindenki várt, hogy a másik megszólaljon. Főleg Hoseokot akartuk hallani, de ő néma rettegéssel tömte magába az ételt. 
- Fáradt vagyok elmegyek aludni - motyogta Hoseok és letette az üres tányérját.
- Nem mész te sehová - morogta Yoongi, de Hoseok addigra elviharzott.

Mostmár biztos. Van valami amit titkol elöttünk.
- Most mi legyen? - teszi fel a nyilvánvaló kérdést Jimin.
Egyikünk se tudja a választ.