𝐁𝐚𝐝 𝐑𝐨𝐦𝐚𝐧𝐜𝐞 |𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤|

1. Rész

Unottan dőltem hátra a kanapén. Elegem van már abból, hogy mindig itthon kell ülnöm. Jobban mondva a pasim lakásán, ami egy romhalmaz. Az erkélyt összeszarták a galambok, még cigizni se lehet kimenni. A falak penészesek, koszos ruhák vannak a földön. Az szent, hogy én nem mosok utána. Majd megteszi ő maga... Még az a szerencse, hogy a szobát, ahol esténként alszunk, normálisan karbantartja a konyhával és a fürdőszobával együtt. Csak a nappali olyan, mint egy drogtanya... van benne valami, nem mondom, hogy nem gondolkoztam ezen. Nem tudom mit csinál, ha nem vagyok itt. A pasimat Jonghonak hívják, szolgálati lakásban lakik, s kéthetente alszok itt nála egy hétig, de már baromira unom, szóval ma biztosan haza megyek majd. De az is meglehet, hogy Hyunhoz megyek, a bátyámhoz.

Jongho biztosan kiakad majd, hogy nem szóltam semmit arról, hogy távozok a lakásáról, míg ő dolgozik. Nem kötelességem beszámolni neki a lépéseimről, csak ezzel ő nincsen tisztában sajnos. Biztos majd a fejemhez vágja, hogy "egy hónapja hozzád se nyúlhattam, biztos van valakid."

- Hyun! Jimin vagyok, koszos cipővel jöttem be!-kiáltottam az előszobában, ahogy lerúgtam magamról a cipőmet és a kabátomat is leszenvedtem magamról. Beljebb mentem a házban, s nagy meglepetésemre itt voltak a bátyámmal a barátaink.

- Jiminie! Jongho elengedett?-lepődött meg testvérem, s zárt karjai közé. - Ha mégegyszer koszos lépővel jössz be, elpicsázlak.

- Nem, nem engedett el...de nem is érdekel. Nem mondhatja meg hova menjek és nem is tilthat tőletek.-mondtam, s üdvözöltem a többieket is. Jungkookot természetesen a jól megszokott, testvérem és Yoongiék szerint túl buzis arcra puszival és egy öleléssel köszöntöttem. Nálunk ez a megszokott, valahogy az eleje óta így köszöntöttük a másikat. Bátyám hülye gondolatai szerint azért, mert Jungkook odáig van értem, de erősen kétlem. Az utóbbi időben ő is kapcsolatot kezdett, szóval nem hinném, hogy pont értem lenne oda.

- Nem lesz baj belőle? Mármint, nem fog neked esni?

- De, lehet még meg is fog verni.-rántottam vállat. Tényleg nem érdekelt. Amíg a tesómmal és a barátaimmal lehettem, addig egyáltalán nem érdekelt a közeljövő. - Mi a helyzet, Kook? Szótlan vagy.

- Szakítottam vele. Nem működött.-vonta meg ő is vállait, s gyorsan át is terelte a témát rám. - Mit csináltál az elmúlt egy hétben? Az a tuskó megint nem engedte, hogy beszéljünk, mi? Letiltott az a fasz.

- Letiltott? Isten bizony megverem. Vagyis nem, mert nem vagyok valami izomagy. De jól lebaszom, emiatt ne félj. Egyébként nem csináltam semmit, szokásosan. A hét elején összevesztünk, de más nem történt. Nyugiba voltunk, ő a lakás egyik felében, én a másikban.

- Hogy hogy más nem történt? Nem feküdtetek le?-kérdezte igazi kíváncsisággal Yoongi. Na igen, nálunk semmi nem volt tabu. Csoda, hogy a mosdóban végzett tevékenységeinket nem beszéltük még ki eddig.

- Meglepődtök, de egy hónapja már nem volt semmi. Tudod mikor, a lakásában egyre nagyobb a mocsok. Meg amúgy sincs kedvem hozzá, mármint Jonghohoz. Nem vált ki belőlem semmi különösebbet az idegességnél.

-  Ennyire szarban lennétek? Ez annyira durva. Pár hónapja még annyira szerettétek egymást.

- Az az elején volt. Eltelt egy év, majdnem kettő. Már tovább lépnék rajta...-motyogtam ujjaimat birizgálva. - Csak elveszi az időmet, és nem tudok mással is lenni.

- Van más a láthatáron?-lepődtek meg hirtelen, s nagyokat pislogva néztek rám.

- Egy ideje tetszik valaki. De neki volt valakije, nem akartam belekontárkodni.-mosolyogtam szelíden, s éreztem, hogy az arcom egyre pirosabb lesz, ahogyan realizáltam; én bizony a nyuszi mosolyú barátomról beszéltem. És valóban tetszik nekem, nem csak a pillanat hevében találtam ki. Vonzódom hozzá, s már a megismerkedésünk pillanatában furcsán éreztem magam mellette.

- Mesélj már nekem erről a srácról. Sose mondtad, hogy tetszene neked valaki Jongho mellett.-támaszkodott meg mellettem a konyhapulton Jungkook. Kezd igen gyanússá válni nekem a téma.

- Igazából...illedelmes, szeret sétálni, a bulikat nem kedveli annyira, mint a korosztálya. Szereti az állatokat és az öleléseket. Azt hiszem ennyi ami fontosabb.-mosolyogtam zavartan. Félek, hogy ezekből rájön, hogy róla beszélek és kinevet. Annyira...kínos lenne.

- Én is kedvellek téged. Azt hitted nem jövök rá, hogy rólam van szó?-kuncogott, majd eltűrte hajamat a szememből.

- Honnan? Mármint oké, nem vagy hülye, de...

- Jimin, az én tulajdonságaimat soroltad fel, múltidőben mondtad a kapcsolatot és előtte mondtam el, hogy már nincs senkim. Plusz-mínusz, az arcra puszik sem valami baráti gesztusok. És nem utolsó sorban a tekinteted sem. Azért szakítottam Jiho-val, mert...sosem szerettem, azt hittem azzal, hogy összejövök vele elfelejtem az irántad érzett szeretetem. De nem így lett. Pont jól jött ez ki, kicsit megkönnyebbültem, hogy ezt elmondhattam és nem kell titkolóznom. Végig figyeltelek, minden mozzanatodat velem szemben.

- Hú...ez most váratlanul ért. Zavarban vagyok.-kuncogtam lehajtott fejjel. Ahogyan Jungkook végig nézett rám, egyenesen zavarba hozott. Pedig nem volt könnyű zavarba hozni engem soha. Még akkor sem, ha a Jonghoval való első kalandunkról kellett beszélnem.

- Hagyok neked időt, rendben? Viszont tudd, hogy én Jonghotól függetlenül is megpróbálnám veled. Ha kell titokban, de találkoznék veled. Ha igen a válaszod...szombaton dolgozom, gyere be a dohányboltba. Onnét már tudni fogom, hogy mi a válasz.-mosolygott továbbra is, s elindult ki a konyhából, ám pólójánál fogva állítottam meg őt, majd fordítottam magammal szembe.

- Nem kell szombatig várnod... Igen a válaszom.-mondtam s hajoltam ajkaira, hogy gyengéd csókot hagyhassak formás ajkain.

Akarom... Jungkookkal képes lennék bármiféle romantikus dologra. Nem érdekel Jongho sem, nem érdekel senki sem. Jongho nem az az ember, aki az orromnál fogva irányíthat. Többé nem engedem. Megcsalás ide vagy oda, eldöntöttem... Nem függök többé attól a férfitól, aki nem becsül meg engem.