𝐁𝐚𝐝 𝐑𝐨𝐦𝐚𝐧𝐜𝐞 |𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤|

4. Rész

- Elmondanád végre ki volt az?-kiabált továbbra is Jongho a konyhában, miközben én békésen kavargattam a kávémat. Jungkookkal továbbra is találkozgatunk a közös bandázáson kívül is, viszont Jonghonak nagyon fúrja az oldalát, hogy ki miatt nem kívánom őt már második hónapja.

- Nem. Mert nincs senkim.-mosolyogtam rá, majd kávémat lehúzva igyekeztem az előtérbe, hogy cipőmet magamra vehessem.
Jongho csuklómra fogott, majd közel rántva magához kezdeményezett csókot. Bevallom, kicsit elgyengültem ebben a pillanatban, de sikerült nem viszonoznom, s egy újabb ürüggyel távozni a lakásáról.

Annak ellenére, hogy gondolataim zakatoltak, magabiztosan léptem be Jungkook új munkahelyére, egy kocsmába. Jungkook otthagyta a dohányboltot, mivel kapott egy ajánlatot az apja kocsmáinak egyikéből. A közvetlen főnöke ugyan nem az apja, de nagyon jól érzi itt magát, s ennek nagyon örülök.

Kook éppen beszélgetett a kollégáival, s néhány vendéggel, akikkel összehaverkodott. Jó volt újra látni Jungkookot, talán egy hete láthattam utoljára, ugyanis Jongho ismét a rezidenciájára követelt engem. Borzalmas egy hét volt, két napon keresztül piált, s megvert amiért nem mostam ki a ruháit. Csinálja meg saját maga, nem vagyok én senkinek a csicskája.

- Kicsim...-képedt el, amikor meglátta az arcomat. Hatalmas monoklim volt, illetve meg is volt dagadva az arcom. Egyből karjaiba bújtam, s úgy szorítottam, mintha az lenne az utolsó.

- Annyira nehéz volt eljönnöm...annyira féltem, Jungkook...-suttogtam, s jobban szorítottam magamhoz, ahogyan éreztem növekedni a gombócot a torkomban. Ha nem nyugszom meg, itt fogom elbőgni magam, mint egy idióta.

- Nyugi Picim...most már biztonságban vagy. Tízkor zárok, gyere el hozzám, ott senki nem bánthat.-simogatta hátamat, s picit mintha ringatott is volna.

- Haver, nyugodtan menjetek most. Hárman még itt leszünk, visszük tovább az estét, ne aggódj.-szólalt meg az egyik kollégája Jason, aki egyébként félig amerikai.

- Biztos, Jason? Nem lesz baj belőle?

- Jeon, az apád a fejes, szerinted ki merne baszakodni veled? Menjetek csak nyugodtan. Jiminnek nem tenne jót, ha egy kocsmában lenne ilyen barmok között, akik részegre isszák magukat és képesek egy bokorban elaludni. Elég volt neki szerintem az elmúlt időszak. Csak besokallna. Nem tudjuk min ment keresztül, de jobb, ha nem itt van.

- Kösz srácok. Jövök nektek egyel. Jó munkát!-fogott velük kezet Jungkook, miután hátul összeszedtük a cókmókjait. Hála Istennek...nem akarok egy ideig kocsmák közelében járni. Ki tudja melyikben tengeti az idejét az a fasz.

- Ezt tedd a szemedre. Jót fog tenni.-adott a kezembe egy jeges tasakot, amit egy konyharuhába csavart be. Mióta felértünk hozzá, csak pihenek a nappaliban. Nem nagyon funkcionál az agyam, mintha teljesen üres lenne a fejem. Csak fekszem, s nem gondolok semmire. - Bármire szükséged van, csak szólj. Magadra hagylak, elmegyek zuhanyozni.-simított oldalamra, s fejemre egy puszit nyomott.

- Nem akarok egyedül lenni, Kook... Maradj még itt egy picit.-fogtam kezére, hogy maradásra bírhassam. Az utóbbi pár napban voltam én eleget egyedül, a gondolataim között. Nem szeretnék mégjobban, mégmélyebbre süllyedni.
Ígyis a gondolataim olyan irányba cikáztak el az elmúlt napokban, amit nem szívesen mondanék ki mások előtt.

Végül még a fürdőbe is Jungkookkal mentem, megölt a gondolata annak, hogy én akár egy percig is egyedül legyek. Nem bíztam magamban és a gondolataimban. Jongho elérte, hogy saját magamban se bízzak.

- Miért nem szeretnél egyedül lenni? Mármint értem az okát, de...mintha valami más is lenne a dologban.

- Csak nem akarok egymagam lenni. Nem akarok gondolkozni. Csak társaságot szeretnék, akik elterelik a figyelmem.-sóhajtottam, s Jungkook sebesen pötyögni kezdett a telefonján. - Kivel írsz?-próbáltam meglesni, de ő lezárta a telefont.