Erről a szóról a legtöbb embernek a nyugalom, béke, meghitt szeretet és összetartás az, ami először eszébe jut. Nekem már két éve majdnem, hogy a szöges ellentéte. Félelem, bizonytalanság, depresszió és megannyi fájdalom az, ami kísért. De mi is történt?...
Amikor 12 éves voltam, anyánál bejelentkezett némi rosszullét, szédülés, fejfájás, hányinger és itt-ott ájulás is, amit sajnos végig kellett néznem és nekem kellett értesítenem a mentősöket és apát. Egyik nap, mikor pont egy ilyen eset volt, én és apa a váróteremben vártuk anya állapotát. Apa próbált előttem nyugodt maradni, de én csak sírtam, és féltem mi lesz anyával. Anyán egy teljes vizsgálatot végeztek és kiderült, hogy elég rosszindulatú tumora van. Persze ez nekem 12 évesen nem csengett ismerősen, de az éreztem, hogy semmi jót nem jelent. Akkor vettem észre igazán, milyen rossz a helyzet, amikor anyának már nehezére esett simán csak közlekedni a házon belül, így egésznap és mindennap csak a szobájában tudtam vele kommunikálni... 18 éves voltam, amikor anya úgy döntött, hogy elfoglalja az angyalok között. Keményen harcolt évekig, de már elfáradt. Én is és apa is nagyon nehezen viseltük a távozását. Mindketten mély depresszióba estünk, magunkba fordultunk, rengetegszer vesztünk össze a túlnyomó stressz miatt, amit követett az álomba sirdogálás. Alapból sem vagyok túlsúlyos, de emiatt legalább nyolc kiló lement rólam, így egy anorexiás csontkollekcióra hasonlítottam az első hónapokban.
⋆.˚ ᡣ𐭩 .𖥔˚
Most vagyok 21 éves. Természetesen én is és apa is tudtuk, hogy nem ragadhatunk le a múlt keserű bugyrában. Nagy nehezen, de mindketten igyekeztünk feltápászkodni a földről és újrakezdeni mindent, tiszta lappal. Apát már többet láttam mosolyogni, illetve a munkahelyen is ugyanúgy teljesít mint mindenek előtt. Én felvételiztem az egyetemre, amire nyár végén meg is kaptam a visszajelzést, hogy felvettek, így szeptembertől egy csodás egyetemen kezdhetem az új tanulmányaimat, teljesen új kezdettel és környezettel. Anya is biztos ezt szeretné. Ha lenéz rám, boldog, hogy sikerül újra boldognak látnia minket.
⋆.˚ ᡣ𐭩 .𖥔˚
Persze ettől függetlenül a személyiségemen és a szokásaimon nem változtatok sokat. Bulizni és új dolgokat kipróbálni imádok. Sajnos vagy nem sajnos, egy-két buli és társaság miatt, nyúltam egy és más dolgokhoz, amit lehet egy átlag ember messziről elkerülne. Egy-két... na jó, több füves cigi, speed, illetve eki játszik szerepben. Nem vagyok azért drogos, nem függtem rá egyikre sem, csak éppen annyit, hogy érezzem az eufórikus érzést az esték alatt. Apa nyilvánvalóan nem éppen díjazza az ilyesfajta akciókat, de tudja nagyon jól, hogy soha nem viszek ilyesmit túlzásba. Meg hát ő is volt fiatal, így valószínűnek tartotta, hogy egyszer én is rátalálok ezekre a tudatmódosító szerekre. Dehát fiatal vagyok, élni kell még.
⋆.˚ ᡣ𐭩 .𖥔˚
Az egyetemen jogi karra jelentkeztem, mert szeretnék magam elé egy biztos jövőt tudni. Hallottam ismerősöktől, hogy baromi nehéz lesz, de állok elébe, a kihívásokért élek. Kíváncsi vagyok, mit fog magába rejteni az új kezdet. A nevem Kang Stella 21 éves vagyok és itt még nem is sejtettem miként rombolom, vagy éppen javítom fel az életemet...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
