3 Months~JiKook

2.rész

Még mindig nem tudtam felfogni épp ésszel,hogy be akarnak dobni három hónapra,egy nevelő intézetbe. Ezt soha a büdös életben nem fogom megbocsájtani anyáméknak. Lehet,hogy szerintük jót tesz majd nekem,de az én véleményem senkit sem érdekel?.És ha traumatizált leszek? Simán lehet,hogy drogosokkal,utcai huligánokkal és sorolhatnám még,tinédzserekkel leszek össze zárva. Nah de itt vagyok én,aki csak hülye piti gyerekes csínytevéseket követett el egész életében. Jó az utóbbi eset,az kivétel. De mentségére legyen,hogy nem önszántamból raktam kábítószert a nyanya kávéjába. Nah téma lezárva.

-Hyung, kész vagy már? Segítsek valamit levinni a kocsiba?

-Hallod öcskös,esetleg nem akarod kölcsönadni nekem azt a zsebkést? Tudod amit karácsonyra kaptál apától.

-Miért is kell az neked? -Nézett rám fel értetlenül Jungwoon.

-Hát nem egyértelmű? Ha esetleg rám akarnának este támadni a-

-Jesszus hyung!! Azt mondtad,hogy nem hozod fel ezt mégegyszer. Így szerinted képes leszek esténként aludni?? -Csak jót kacagtam az öcsém ijedt fejét látva. De be kell ismernie,hogy semmi kétség afelől,hogy bármi bekövetkezhet. Így a mosolyomat elrejtve,vágtam kérlelő arcot,hátha megenyhül.

Idegesen fújtatott egyet,majd kitrappolt a szobámból,egyenesen le a földszintre. Itt már tudtam,hogy nyert ügyem van,így csak megkönnyebbültem fogtam meg az egyik kissé megpakolt bőröndömet,majd a haszontalannak bizonyult,kacatokkal telegyömöszölt hátizsákomat.

Azt leszámítva,hogy majdnem legurultam a lépcsőn a súlyuk miatt, épségben eljutottam a kocsiig. Apa egy erőltetett mosollyal átvette a cuccaimat,majd betuszkolta a csomagtartóba őket. Ezt csak egy grimasszal tudtam le,amit ő szerencsére nem láthatott.

Az intézett innét vagy négy órára van,szóval anya és Jungwoon itthon maradnak. Apa szabad napot vett ki,így csak ő jön velem. Míg a többieknek megvan a sajátos dolga. Öcsémnek iskola van,hiába könyörgött egy egész napon keresztül,hogy hagyj kapjon erre a napra igazolást,hisz inkább velem szeretné tölteni az oda vezető utat. De persze a szülők kicsi fia nem hagyhatja ki a sulit,szimplán egy bajkeverő fiú miatt. Aki ez esetben a báttya.

-Akkor vigyázz magadra! -Simított végig a felkaromon anya,mire kicsit elhúzodtam,már csak reflex szerűen is. Látszott rajta,hogy bántja,de azért magára erőltetett egy mosolyt.
Jungwoon is ide tolta a seggét, hiába volt kicsit berágva rám,nekem vetődve szorosan átölelt. Viszonoztam is,majd kicsit arrébb tolva magamtól néztem komolyan a szemébe. Sóhajtott egyet,ezután erősen össze kulcsolta az újjainkat.

-Hiányozni fogsz,Jimin! -Ez volt a végszó,mivel éreztem a kis tárgyat a markomban.
-Te is nekem,butus! -Össze borzolva a haját,szálltam be végül a kocsiba.

Még integettem egy utolsót,aztán a zsebembe vágtam a kis eszközt,és magamra húztam a kapucnit. Az egész út csendesen telt,vagyis én fülesen zenét hallgattam,de apának valószínűleg a rádión kívül nem volt társasága.

Út közben sikeresen bealudtam,majd csak arra eszméltem fel,hogy egy nem kicsi de nem is nagy épület elé parkolunk.

-Megjöttünk! Szól hátra a fuvarozóm. Erre csak megvonom a vállaimat,majd a hatás kedvéért becsapom magam mögött az ajtót.
Miután kihalásztam a csomagtartóból a bőröndömet,meg az egyik táskát, befelé kezdtük venni az irányt. Szívem szerint egyedül mentem volna be,de muszáj egy kísérő aki aláírja a papírokat,vagy mit tudom én.

-Jó napot kívánok! -Köszöntött minket mosolyogva a pult mögött álló középkorú nő. Apa meghajolt,míg én-

-Jobbat! -Fintorogtam. A mellettem álló bocsánatot kért a nevemben,majd átnyújtotta az online kinyomtatott kitöltendő,fontos tudnivalókat. Rajta volt az életkorom,nevem, születésem stb...