Néha belegondolok,mennyire kis porszem vagyok.
Millió ember szembejön velem nap mint nap,
Vajon tudják min megyek keresztül épp aznap?
Egyedül érzem magam,a szívem összetört,te ki ezt tetted velem téged semmi sem gyötör?
Egykor tavaszként éltem meg minket,hamar rájöttem mára ez komor tél lett.
Tudtam ,hogy szeretsz éreztem .
mikor megláttam kék szemeidet szinte elvéreztem.
Ma csak vonszolom magam,szenvedek, már a szemeid sem adnak számomra menedéket.
Hol rontottuk el?
Tudod jól.Ami egykor menny volt most maga a pokol.
K.B.
2024.04.03.
