Az éjszaka árnyékában

A égbolt

Megérkeztünk,az volt az egyetlen dolog amire gondolni tudtam hogy nincs kedvem ehhez...de legalább pia van és itt van Kylie,amit Kylie-t illeti, látom hogy neki sincs nagyon kedve itt lenni,csak nézte búskomoran a földet és alig állt a lábán, biztosan valami nincs rendben vele, gondoltam magamban és oda sétáltam hozzá.

-Hé Kylie, minden rendben?- kérdeztem és lehajoltam hozzá, ő pedig csak rám nézett de nem mondott semmit.

- Kylie,mi a baj?- kérdeztem őt újra.

-Nincs semmi- szólalt meg halkan és nem
nézett rám. Felemeltem az állanál fogva a gyönyörű arcát és bele néztem a szemébe majd újra feltettem a kérdést.

-Kylie...mi a baj?- suttogom neki,persze volt egy olyan érzésem hogy nem fogja majd elmondani, de bíztam benne hogy megtudom valamit.

-Nincsen semmi, már mondtam, hagyj békén!-feleli nekem idegesen és hátat fordított nekem, elindult Amy felé, nem akartam zavarni tovább,így nem indultam utána. Nagyon kíváncsi vagyok hogy mi a baja, de nem akartam zavaró és idegesítő lenni sem, talán a legjobb ha békén hagyom egy kicsit.

-Hé haver,ez bukta...- kuncog mellettem Bob,és megvergette a vállamat.-Láttam az egészet!- mondja.

-Kussolj már...most nem vagyok jó kedvemben.- feleltem és elindultam be vadászházba.

Belülről olyan volt mint egy átlagos vadászház, fából van minden, szarvas, róka fejek a falon,hmm,tetszik.Egy nagy ablak volt velem szemben ami kinézett sötét erdőbe, gyönyörű volt, sötét és ijesztő...pont mint a lelkem. Egy szarvast láttam meg a távolban, pont rám nézett, egyenesen a szemembe, káprázatos volt, nagy agancsai voltak és barna bundája, közelebb sétáltam az ablakhoz hogy jobban lássam viszont a szarvas elszaladt,gyorsan kiindultam, de már eltűnt a távolban,nem akartam utána futni viszont valami vonzott benne, de inkább úgy döntöttem nem indulok utána, nem ismerem az erődöt csak eltévednék.

Vissza sétáltam a házba és bementem a mosdóba, megmostam az arcom.Nagyon szürreális érzés volt azt a szarvast látni mintha nem is lett volna igazi.

Eltelt az idő, csak ültem a kanapén és hallgattam hogy a többiek beszélgetnek, azt vettem észre hogy mindenki felállt és elindult az asztal felé így én is mentem velük, vacsoráztunk, finom volt az étel, pizzát volt,Bob sütötte ő tudja a legjobb pizzát az egész világon, nagyon finom.
Mindenki lefeküdt,én még mindig itt ülök és várom a titokzatos szarvast, de semmi hajnali múlt kettő percel,de még mindig semmi.

Vártam és vártam egyszercsak megláttam valamit a távolban....ez nem a szarvas, ez Kylie, közelebb sétáltam az ablakhoz hogy jól látok-e de tényleg Kylie volt az,kiszakadtam az ajtón, oda hozzá, ő csak az eget bámulta és suttogott nekem.

-Megfogom ölni őket, apámnak nem sikerült, nekem fog-suttogja de nem néz rám, végig az égboltot bámulja.
Lefagyva álltam ott mellette,nem tudtam miről beszél.

- Megölte az apámat az ő apjuk,most ők jönnek...-suttogja.

-M-miről beszélsz Kylie?- dadogok,nagyon megijesztett Kylie viselkedése, ijesztő volt és olyan mint egy rossz álom.

-Az ikrek...meghalnak, megölöm őket, bosszút állok...-suttogja, és elmosolyodott én pedig csendben leesett állal néztem őt majd az égre tekintettem én is....