Xieren átka

Váratlan utazás

A pokolt csak egy hajszál választja el az emberek világától. Mindennapi élete a démonoknak, pontosan olyan, mint nekünk embereknek, leszámítva azt, hogy ott az összes démon felett egyetlen király uralkodik. Nincsenek külön országok egy nagy birodalom az egész. A démonkirály annak idején Lucifer volt. Mindenki ismerte és félte még az emberek világában is. Ez azonban az utóbbi ezer évben megválzozott. Lucifer elvonult és a trónjáért vívott nagy csatában, Liao Xieren került ki győztesként Lilithtel szemben. Így aztán a birodalom a Liao családé lett. Xieren úrnőnek két lánya volt Xinya és Xiluan. A két lány nem versengett a trónért, inkább csak a testvérek között lévő örökös viszály jellemezte őket. Xinya komoly volt, ravasz és csábos. Xiluan pedig ezzel ellentétben könnyelmű, kényes és sértődékeny teremtésnek bizonyult. Az emberek életét félválról vette és nem törődött senkinek az érzelmeivel sem.
- Milyen szánalmasak. Nem igaz tábornokom? - fordult Zhi Zhanhoz Xiluan amég fölfelé bámult a démonkapu szirtjének peremétől.
- Meglehetősen sajnálatos Úrnőm. - helyeselt a fiatal férfi, de valójában csak azt mondta mindig amit az Úrnője hallani akart.
- Ezek az emberek gyengék és kiszolgáltatottak. Az lenne a legjobb ha az összes meghalna. - nézett lesajnálóan át a kapun és közben a fejét rázta, mint aki sajnálja őket, pedig aki ismerte jól tudta, hogy a hercegnőnek soha senkin nem esik meg a szíve.
- Xiluan hercegnő mennünk kell. Édesanyja hívatja.- jelentette ki végül a tábornok és egy határozott mozdulattal bezárta a kaput ami addig tárva- nyitva állt a hercegnő előtt.
- Hogy merészeled becsukni a kaput amit nyitottam? - rivallt rá a hercegnő, de végül az arcvonásai ellágyultak - Na nem bánom, most az egyszer eltekintek ettől, de csak mert az anyám hívat. Zhi Zhan megparancsolom, hogy gyere velem! - indult el Xiluan a palota felé a nyomában tábornokával. Az út meglehetősen rövid és sötét volt, mint ahogy az a pokoltól elvárható. Az emberek szellemei ócska testek börtönében sínylődtek az örökkévalóságig és dolgoztak, mint a rabszolgák. A lelküket felajánlották mindd a nagy Liao Xierennek, így nem szabadulhattak a rabszolgasorból soha. A kietlen tájon omladozó házak, szakadt külsejű emberek és elkorhadt fák szomorú sziluettje látszott csak semmi más. A kastély viszont megtörte a komor táj szegényes káprázatát. Éjfekete tornyai az ég felé nyúltak itt ott vörös rubintok is megcsillantak a sötét falakon, vastag rácsú kapuja előtt pedig két őr várakozott. Az egyik magas volt, vékony és barna haját kontyba kötve hordta, a másik meg kicsit alacsonyabb, izmos, és hosszú fekete haját csak egy sisak takarta el, szemén egy hosszanti sebhely éktelenkedett. Ők voltak a királynő leghűségesebb tábornokai. Név szerint Hua Li és Zhi Zhuliu. Zhi Zhuliu, Zhi Zhan fivére volt és igencsak lenézte öccsét, amiért nem a királynőnek fogadott hűséget, hanem annak a kisebbik önző lányának. Szerinte ezzel bemocskolta a Zhi család nevét.
- Hát megérkeztél kisöcsém? Nem, mintha hiányoztál volna, pusztán a királynő hívatta a kis pártfogoltadat. - jegyezte meg Zhi Zhuliu egy fintor kíséretében, ezzel jelezve, hogy ő aztán nem kér a testvére jelenlétéből.
- Héj tábornok! Fogd vissza az éles nyelvedet, vagy tán derogál neked tisztelni engem? Akkor pedig gyorsan a kis talpnyaló katonáknál találhatod magad. - lépett előre Xiluan hercegnő és ellentmondást nem tűrő hangnemben szólt oda a tábornoknak.
- Te ne szólj ebbe bele hercegnő! Nehogy azt hidd, hogy édesanyád ad a szavadra. Másrészről pedig még a nővéredet is hamarabb tisztelném, mint téged. - rántotta meg a vállát a tábornok, és kitárta a hatalmas kaput a jövevények előtt, ezzel célozva rá, hogy neki már nincs kedve velük beszélgetni.
- Micsoda egy faragatlan démon vagy te! Na várj caak majd én megmutatom neked! - lépett be végül a kapun puffogva a hercegnő, de először még egy némító varázslattal ajándékozta Zhi Zhuliut, aki csak egy bosszús pillantásal jutalmazta a hercegnő tettét és bevágta a hatalmas ódon kaput. De Xiluan hercegnő tudomást sem véve erről, felemelt fejjel sétált be a trónterembe, ahol édesanyja és a nővére már várta.
- Hívattál anyám hát itt vagyok. Megjegyzem az őreidet megválogathatnád, mert Zhi Zhuliu enyhén szólva is tiszteletlen. - kezdte el csevegőre fogni a hercegnő.
- Nem azért hívattalak ide, hogy az őreimet inzultáld Xiluan. Te magaddal, foglakozz, hiszen nincs benned egy cseppnyi tisztelet sem! - csapott a trón karfájára Xieren királynő, amibe az egész terem beleremegett. Még a csillár is, ami anyja elmondása szerint halandók könnyéből készült és féltve őrizte Lucifer távozása óta, enyhén csilingelt a nagy erőtől.
- Nos lehet igazad van.  De mit számít az? A pokol kegyetlen akkor az urai miért lennének kedvesek? - lépett egyre közelebb az anyjához Xiluan hercegnő.
- Elég legyen Xiluan! Az anyánkkal nem beszélhetsz így! Egy buta kis fruska vagy, aki azt hiszi ő a világ közepe. Hát nem. Úgyhogy fejezd be ezt a nagyképű beszédet húgom! - förmedt rá Xinya a húgára és mint aki jól végezte dolgát távozott a teremből.
- Anya! Te komolyan hagyod neki, hogy ilyeneket mondjon rólam? - borult ki teljesen Xiluan és idegesen levetette magát az egyik bársony kanapéra. Hű szolgája pedig követte őt, ám a lány morcos pillantására inkább nem ült le csak a kanapé mellé állt.
- Liao Xiluan! Nem gondolod, hogy ez már sok amit csinálsz? Már a nővéred és Zhi Zhuliu is rád szólt, ráadásul én is figyelmeztettelek már! Azt hiszem itt az ideje, hogy megbüntesselek, különben soha nem tanulsz meg tisztelni senkit! - Xieren királynő mondandója befejeztével csettintett egyet és Xiluan démoni kulcsa, amelyen egy ezüst kígyó minta csavarodott, a lány ruhájából egyenesen az égbe repült, majd hamuvá lett. Ezután Xiluan fölött megnyílt az ég, és beszippantotta őt. Zhi Zhan próbálta elkapni, de nem sikerült sehogy sem. A hercegnő hiába kapálózott, még démoni erejét is próbálta bevetni, de nem menekülhetett anyja haragja elől. A haja szétbomlott és kékből feketévé vált, a szarvai eltűntek, a bőre enyhén sötétült, és a kis piros pont is eltűnt a homloka közepéről. Egyszerű halandóvá vált.
- Jól jegyezd meg Xiluan, hazajöhetsz ha megtanulod, hogy az emberek élete nem játék, és tisztelned kell mindenkit, még ha alsóbbrendű élőlénynek is tartod. - figyelmeztette utoljára Xieren a lányát, majd bezárta az égi kaput. Ezzel pedig száműzte Xiluan hercegnőt.