Puff, puff, puff, így csapkodtam a lábaim a talajhoz, hogy még gyorsabban tudjak futni, futni mivel menekültem.
Igen, magamra haragítottam megint valakit.
Aki éppen arra készült hogy kinyiffancson.
Aki pedig utánam loholt, az Kiba volt, Inuzuka Kiba, az egyik osztálytársam az akadémiáról.
Sőt nem is akármilyen teknikát használt, a "vadállat stílus", nem nagyon vágtam mi az, csak annyit szürtem le hogy olyan ereje lesz mint egy állatnak. Vagy valami ilyesmi.
A helyzet ellenére én mégis sunyin vigyorogtam.
Hagytam is magam egy kicsit, hogy ne legyen olyan unalmas.
Már párszor végig futottuk a falut, de az a srác még mindig üldözött, így taktikát váltottam.
Felugrottam az egyik kőbe vésett hokage arcára, pontosabban a 3. Hokagéra.
Mikor lelandoltam a kőre akkor vettem észre hogy, nem látom Kibát, mintha eltűnt volna.
Azonban mikor oldalra fordítottam a fejem akkor pillantottam meg a fiút,
Épp felém ugrott, készülve hogy behuzzon nekem egy jó korát.
Tényleg olyan volt mint egy vadállat.
Egyre közelebb és közelebb volt már az arcomhoz, mikor át ugrottam a 4. Hokage arcára.
Bekell vallanom gyors vagyok, sőt baromi gyors.
Bár a gyorsaságom sem vélelten jött, természetesen edzettem rá, de attól még van oka.
Az ok az apám, láttátok már harc közben ? Atyám, az apám rohadt gyors, úgyhogy ezt is tőle örököltem.
Mikor láttam Kiba dühös fejét akkor önkéntesen is elnevettem magam:
- hát Kiba.. a gyorsaság nem az erényed.
Kuncogtam gúnyosan.
Azonban a mondat végére Kiba feje elváltozott, tök fura lett.
Azért az nekem is eljutott az agyamig hogy nem volt ez annyira nagy oltás, így megfordultam hátha van valami hátam mögött, és ezért vág az imént még dühös fiú, fura fejeket.
Reménykedtem benne hogy nem egy jonin fog a hátam mögött állni, de hát mit mondjak, szerencsétlen vagyok.
Mikor megfordultam, és megpillantottam hogy ki is az aki mögöttem áll, hátra hőköltem.
Iruka sensei volt, és mögötte még egy sensei vagy valaki, őszintén fingom nem volt hogy ki ő.
Nézzük a helyzet jó oldalát, nem jonin volt aki elkapott, hanem egy chunin.
"Örüljünk a kicsi dolgoknak is", győzködtem magam, de nem sikerült.
" Banyek, remélem nem visz a hokagéhoz " gondoltam magamba.
Iruka sensei mérges volt, eléggé, amitől kirázott a hideg.
- A HOKAGÉHOZ !
Üvöltötte le a fejünket.
" Basszus "
Őszintén amúgy nem annyira paráztam, a hokagéval az apám miatt már ismerjük egymást
( meg alapból is annyi hülyeséget csinálok hogy tudja ki vagyok )
Az egyetlen dolog amiben reménykedtem az volt hogy ne legyen ott az apám, de hát eddig se jött be a reménykedésem.
A terembe voltunk, a 3. az asztalnál ült, az apám az ablakba állt, iruka sensei, és az az idegen fazon meg az ajtóban.
Komolyan mintha azt hinnék hogy elakarok menekülni, pfuu nevetséges.
Ilyenre soha nem volt példa... Oké talán egyszer.
Az iruka sensei mellett álló idegen csávesz olyan lendülettel spicliskedett mint amilyen lendülettel Naruto eszi a rament.
A székben ülő tata, nem volt meglepve,
ahogy az apám se, bár azért rajta lehetett látni hogy az jár a fejébe, hogy hogyan lehetek ilyen idióta.
Na mindegy, ennek a tudata nem nagyon zavart.
