𝒢𝑒𝓉𝓉𝒾𝓃𝑔 𝓉𝑜 𝒸𝑜𝓂𝒻𝑜𝓇𝓉𝒶𝒷𝓁𝑒

⋆｡ﾟ☁︎｡⋆ 14 ｡ ﾟ☾ ﾟ｡⋆

Kissé izgatott vagyok, hiszen személyesen fogom átvenni anyának szánt ajándékom. Ugyanakkor kicsit aggaszt, hiszen egészen közel van a kávékhoz ahova a fiukkal szoktunk menni. Kis eldugott helyen van, így kevésbé feltűnő, ha netalán megunjuk a mindennapokat és beülünk kis időre, kikapcsolódni. Egyben furcsa is, hogy éppen ilyen helyet jelölt ki, viszont valahol megértem, hiszen a követőit elnézve, nem kevesen „zaklatnák", ha tudomásukra jutna a z iroda helyszíne. Szóval egyrészt megértem, viszont attól még kissé aggaszt. De ami még jobban aggaszt, az az hogy elkezdtem olyanokon gondolkodni, mi van ha nem vagyok szimpatikus neki, holott soha nem is találkoztunk, nem is tudunk egymás létezéséről. Egészen mostanáig. Nem értem ezeket a gondolatokat, de betudom annak, hogy ő lesz az első nő akivel találkozok, a történtek után, és nem a munka miatt.

Megrázva a fejem próbálom az efféle gondolatokat kiűzni, és inkább egy parkoló helyett nézni, ugyanis megérkeztem. Magamhoz véve mobilom indulok el az épület felé, ami egy kávézónak tűnik, előtte pedig néhány ember áll. Leginkább idősebbek. Ha minden igaz, akkor itt kell rá várnom, és pontosabban hosszú fekete hajú, szürke kabátban lévő lányt kell keresnem, és azt hiszem meg is találtam.

– Elnézést. Te lennél Cupcake Hugs? – teszem fel óvatosan a kérdést, ha netalán tévednék, mikor odaértem hozzá. Érdeklődve fordult felém kissé meglepődve, majd elmosolyodik.

– Yang Gahyeon, te pedig..? – hajol meg előttem, mire én is hasonlóképp teszek.

– Ja..Jaeyun – javítom ki gyorsan magam még mielőtt gyanút fogna. Bár valószínűleg már úgyis felismert volna ha rajongó lenne. Vagy netalán túl jól leplezi.

– Ah, Shim Jaeyun – csillannak fel szemei, mire egy pillanatra lefagyok. Ha most elkezd örülten kiabálni nagyon megszívtam – Nagyon aranyos, hogy édesanyádnak vetted, még ilyen rendelés nem volt szóval kérek majd véleményt, hogy tetszik-e neki egyáltalán. Ha nem túl nagy kérés – nyújtja felém a kis ajándék zacskóba csomagolt dolgot, amit kétségesen elfogadok. Kezem véletlen hozzáér, mire szívem szabálytalanul elkezdi pumpálni a vért, és biztos vagyok benne, el is pirultam. Így nagy levegőt véve mosolyodom el, válaszként bólintva. – Köszönöm a támogatásod, remélem tetszeni fog édesanyádnak. Most viszont mennem kell, mert még sokan várnak. Örültem a találkozásnak Shim Jaeyun. – hajol meg majd indul az ellenkező irányba ahonnét jöttem. Pár pillanatig meg magam elé meredek, feldolgozva az előbbi pár percet, majd apró pírral arcomon indulok anyához az ajándékával. Mégis mi ütött belém?