A két ablak között: Veled akarok lenni

1. Fejezet

A szívem hevesen dobogott, ahogy a színpadra lépek. A reflektorfények vakítóan ragyognak rám, és a nyüzsgő tömeg izgatottan várja, hogy bemutassam az első könyvemet.
    Az álmom, amit régóta dédelgettem, most valósággá vált. Az izgalom és büszkeség egyvelege töltötte el a szívemet, ahogy a kezemben tartottam a könyvet, amely az álmaim és gondolataim papírra vetett megtestesülése volt.
Aztán elkezdem olvasni a bevezetőt, és ahogy a szavak kiszállnak a számon, átjárta a termet a csend és figyelem. Éreztem, hogy mindenki a szavaimra figyel, és ez a pillanat örökre rögzült az emlékezetemben.               
    Az első könyvem bemutatása nemcsak egy pillanat volt az életemben, hanem egy álom valóra váltása, ami mindig emlékeztet arra, hogy bármilyen nagy a cél, elérhető, ha hiszel benne és kitartasz.
•Túl előre szaladtam? Kezdjük teljesen az eljéről.
   Mint már említettem Emma vagyok, és még a szüleimmel élek mivel még 17 éves vagyok és addig a szüleim diktálnak. Mindig arra neveltek, hogy ki tűnjek mindenben. Legyen az a tanulmányi eredmény, vagy valamiféle verseny, persze ez Apám szigorának köszönhető.
   A családunkra ragadt az az úgy nevezett "MINTA CSALÁD" ami a való életben nem annyira függ össze az emberek véleményével.
    A szüleim szinte csak este vannak ithol de az is ritka mert mindig meghívják őket valami puccos bulira.
A bátyám mikor melyik lánnyal van, én pedig ithol vagyok és az olvasásban lelem az örömöm.

Szeptember 03.

   Az iskola ebédlőjében ülök Lionel-el  amikor Maddy megérkezik az asztalunkhoz.
- Azt hittem már soha nem jövök ki. - mondja Maddy és közénk ül.
Maddy-ről tudni kell, hogy ő a filmbe illő divat Lady. A név jegye a smink, a ruha, és a cipők, viszon nagyon jó barát.
- Mi is azt hittük ne aggódj. - nevet fel Lionel.
Lio a világ legjobb fiú barátja mintha a második bátyám lenne. Igaz ő kicsit nagyon baj keverő viszont mi ránk egyáltalán nem veszélyes. Emlékszem amikor általánosban beragasztozta a tanárnő székét és aztan a nevelőiben imádkoztunk azért, hogy ne rúgják ki.
- Na nekem mennem kell már Olga vár. - mondom és felállok.
   A könyvtárhoz érek és izgatottan megyek be. Leülök a szokásos kanapémra és ravasz mosollyal nézek Olga-ra.
- Mi az Emma? - kérdezi mikozben elpakolja az asztalról a könyveket.
- Nem is mesélsz? - nevetek rá.
Pár héttel ez előtt regisztráltunk egy társkereső oldalra ami eléggé bejött Olga számára.
- Igazi humor zsák. Robertó a neve és 61 éves. Ma estére meghívott a sarkon lévő kávézóba. - meséli.
- Ez király! - visítok fel örömömben.
Olga elneveti magát. A nevetése kedves és nyugtató.
   Még egy kis időt eltöltök a könyvtárban aztán elindulok hazafelé.
A házunk felé közeledek amikor meglátom, hogy a szomszéd ház előtt áll egy hatalmas autó. Kicsit furcsálom hisz évek óta nem lakik ott senki. Régebben egy öreg néni lakott ott rengeteg macskával, de elhunyt azóta üresen áll a ház.
   Ahogyan közeledek a házunkhoz egyre jobban belátok az autó csomagtartójába.
Néhány dobozt látok benne. Biztos új szomszédok. Besétálok a házunkba, Apa épp a nappaliban ül és a délutáni foci meccset nézi.
- Új szomszédok vannak? - kérdezem és mellé ülök a kanapéra.
- Igen. - válszolja, de mintha nem is nekem beszélne annyira bele mélyült a tv világába. Mosolyogva megrázom a fejem és felsétálok az elemetre.
Peter a lépcsőnél áll és rám grimaszol amit én is viszonzom.
   A szobámba ülve olvasgatom az egyik könyvem amikor a szomszéd ház emelti szobályában felkapcsolodik a villany. Mivel már kint sötét van elég jól át látok a szobába, de nem hagy a kíváncsiság így az ablakba ülök. Egy barna bőrű magas fiú lép be a szobába sportos  stílusa van, a haja göndör és csíkkal díszítet, izmos test alkat, és csillogó szemek.
A tanulmányozás közben észre sem veszem, hogy engem néz. A tekintetünk találkozik. Nem merek megmozdulni és akaratom ellenére is csak tovább bámulom őt. A fiú elmosolyodik és megrázza a fejét. Ki ugrok az ablakból és gyorsan behúzom a függönyöm. A szívem százzal ver.
- Ez nagyon gáz volt. - suttogom és az ágyamba fekszem. Addig-addig nézem a plafont azon tűnődve, hogy ki lehet az a fiú még el nem alszom.
    Az ébresztő hangjára ébredek. Nagy nehezen kivánszorgok az ágyból és ki nyitom az ablakom. A párkányra egy sárga cetli van ragasztva. Furcsálom.
Leveszem a párkányomról és elolvasom.
"Mi a neved kukkoló?" a szomszéd ablakba bálmulok mert, ki más lehetet volna ha nem ő. A táskámba süjjesztem és elkeszülök a sulihoz. Hamar  kész vagy, a lépcsőn rohanok le amikor Anyám meg szólal:
- Nem reggelizel? - kérdezi a serpenyővel a kezében.
- Nem majd a suliban eszek rohannom kell. - habozom és indulok is.
   Alig bírom ki várni, hogy véget érjenek az órák. Egész nap a reggeli üzeneten jár az agyam. Muszáj meg mutassam Olga-nak ő mindig tudja mit tegyek.
Hisz én soha sem tudom, hogy mit tegyek. Bár hányszor adódott volna egy kis szerelmi kötődésem mindig felsültem mert, soha sem tudom mit tegyek. Ezért nem is volt még barátom. Olga viszon tudja ő mindig tudja mikor mit tegyek.
   Állj! Ez nem szerelmes levél! Csak egy kérdés a nevemről! Túl tolom a dolgot megint! Tipikus Emma.
- Veled meg mi van? - zavarja meg az elmélkedésem Maddy.
- Semmi. - válaszolóm. Nem szeretnék mesélni Maddy-nek a szomszéd fiúról mert, ő Maddy az a Maddy aki képes átmenni a házához és ciki dolgokat mondani rólam amiről azt hiszi, hogy vonzó a fiúknak de nem az!
   Amikor csengetnek azonnal elindulok a könyvtárba.
   Sietve lépek be amitől Olga megrémül és felkiabál:
- Az isten szerelmére Emma megijesztettél. - mondja de aztán kedvesen mosolyog. Elő veszem a papirt és az asztalára teszem.
- Hát ez mi? - kérdezi és elkezdi olvasni.
- Új szomszédunk van. A szoba ablaka szemben van az enyémmel és egy fiú szobája. Tegnap este teljesen véletlenül bámulni kezdtem és ő is eszre vette ezt és ma reggel ez az üzenet várt az ablak párkányomon! - mesélem sietve és a kanapéra hasalok.
- És nem tudod mit tegyél. - ez nem kérdés volt Olga is tudja, hogy milyen Emma vagyok.
Válszt váró tekintettel nézek rá.
- Az én időmben is levelezve ismerkedtünk. Tetszik neked? - néz rám mosolyogva.
- Nem tudom. - csúszik ki a számon ezen a válaszon kicsit fennakad a szemem.
- A külseje maga a tökéletesség izmos, ápolt haja van, és az a csillogó szem, azzal a gyönyörű mosollyal. Ohh Olga! - áradozom a szomszéd fiúról.
- Emma Emma te szerelmes vagy! - nevet és int a kezével, hogy menjek oda.
- Írj neki vissza! - mondja és megsimítja az arcom.
   Mikor haza érek egyből az íróasztalomhoz ülök és elkezdek írni a szomszéd fiúnak.
,, Emma vagyok és nem vagyok kukkoló! Téged hogy hívnak?"
Kihajolok az ablakból és az ablak párkányra teszem a cetlim.
- Kincsem gyere le! - kiabál fel Anya.
Sietve megyek le hozzá.
- Segítenél megrendelni ezt a tévét? - kérdezi Anya. Elveszem a mobilját és beírom az adatokat.
- Kész! - mondom és rányomok a rendelés gombra.
A szobámba sietek az ablakomhoz ahol már a cetli vár.
,,Jake vagyok.     06306167460📞"
A telefon számot be ütöm a mobilomba de nem hívom fel csak SMS küldök neki.
Me: :⁠-⁠)
Jake: Szia!
Nem merek írni neki így abba hagyom és elkezdek könyvet olvasni. Kicsit azt várom mikor kapok tőle üzenetet.
   Nem kaptam tőle üzenetet. Kicsit elszomorít. Nem vagyok olyan bátor, hogy én írjak neki.
   A könyveim rendezem mikor Massimo a macskám beballag a szobámba. Büszke léptekkel sétál az íróasztalom felé a nyitott  ablakomhoz.
- Massimo! Ki ne merj menni! - szólók utána. Ennek ellenére is ki mászik az ablakon. Utánna nyúlok de már nem érem el.
- Nem hiszem el. Gyere ide! - nyúlok utánna de távolodik. Nagy levegő vételel ki mászok az ablakon.
Felveszem az ölembe.
- Már nem csak kukkólsz hanem be is akarsz törni. - nevet az ablakból ki hajló Jake. Ránézek és kicsi kínosnak érzem az egész szituációt.
- Ki mászot az ablakon. - dadogom és vissza teszem a szobám ablakána Massimo-t.
Jake csak nevet. Grimaszolva hátat fordítók neki  és vissza mászok én is a szobámba.
   A szívem százzal ver. Most ez tényleg meg történt? Kicsit jól esik, hogy hallottam a hangját így kicsit jobban el tudom képzelni a személyét. Nyugot hangja van.
Nem tudok másra sem gondolni csak arra, hogy vajon mit gondol most rólam, hogy talán komolyan vette, hogy beakartam törni hozzá vagy csak viccnek szánta?!
   Kezd sötétedni az utca csendesedni a gondolatok hangosak lenni.
Furcsa, hogy ennyit gondolok Jake-re.
Valami megfoghatott benne de vajon mi? Talán, hogy minden olyan titokzatosan indult.
   Az első órám matek. Unottan hallgatjuk a tanár urat mikor belép valaki az ajtón.
- Első napod és te már is elkéstél Jake. - mondja a tanár úr. ,,Jake" fel kapom a fejem.
- Ez az a fiú a szomszédodból? - böki meg a hátam Maddy. Nem szólok semmit csak nézek előre.
Jake a padomhoz közeledik.
- Leülhetek ide?  Bólogatni kezdek mert, nem nyílík a szám.
- Kukkoló! - sutogja miközben leül mellém. Az óra folytatását veszi. Jake egész órán a telefonját nézi valami csaj képeit. Nem akartam látni de oda néztem és......
   Mikor ki csengenek amilyen gyorsan csak tudok kimegyek a tanteremből. Az egész válam Jake erős férfi pafümétől büzlik.
- Emm! - szalad hozzám Maddy.
Figyelve várom, hogy mit szeretne mondani.
- Nate-el kibékültünk! - visit fel.
- Jaj de jó. - mosolyodom el. Nem nem jó Nate és Maddy mindig össze vesznek és nem is hűségesek egymáshoz. Ha egyszer szerelmes valaki akkor nem csalja minden másnap másik lányal vagy fiúval. Mért nem hadják egymást? Jó ez az ők dolguk, de én nem így csinálnám.
- Most mi az? - zavarja meg a gondolataim.
- Ja semmi nekem mennem kell! - rohanok el.
   Első utam egyből Olga. Berontok a könyvtár ajtaján és ahogy belépek kiömlik a szó a számon.
- Vissza íram a szomszéd fiúnak Jake a neve és képzled le adta a számát és ma reggel belépet az osztályba és melletem ült és nem tudom el hinni és és..... - hadarom el.
- Emma. - szólal meg Olga a kedves hangjával. Lihegve megyek a könyves polchoz.
- Nagyon gáz igaz? - szontyolodom el.
- A szituáció vagy a viselkedésed?
- Ajjh! Mit csináljak ? - nézek tanácstalanul Olgára.
- Élvezd. - mondja és a kezembe add egy könyvet.  A szerelem köve.
- Hát ez mi? - nézek rá.
- Csak kezd el olvasni és éld úgy a minden napjaid ahogyan a könyvben van. - mondja. A táskámba sülyesztem a könyvet és segítek össze pakolni.  Olga egész idő alatt az új szerelméről beszélt nekem. Örülök hogy Olgának is sikerült megtalálni a boldogságot.
   Haza felé menet látom Jake-t aki épp a kapunk megy be. Probálok gyorsabban menni hátha elcsípem a házuk belsejét de nem járok sikerrel.
Belépek a házunkba de minden üres senki nincs ithol.
A szombámba megyek és elő veszem a könyvet amit kaptam. Mikor ki nyitom csak egy mondat van benne.
,, Amikor megláttam már is tudtam, hogy össze tartozunk........"
- Mi ez? - sutogom magam elé nézve.
Tovább lapozom de üres az összes oldala. Az utolsó lapon egy poriték van beragasztva. Ki nyitom és egy lap van benne. ,, Kezd el írni a saját történeted!'' elmosolyodom és kicsi reményt kapok a szívemben.