3.

13 1 4
                                    

- Ez mire jó? - emelt fel egy beauty blendert Olivér.
- Arra, hogy szétüsd vele a pofád - válaszoltam szerintem elég értelmesen.
Itt állok a Rossman közepén egy hülyével az oldalamon és fogalmam sincs, hogy hol vannak a többiek. A táskám Scarlettnél van Olivér pedig nem hozott magával telefont mondván, hogy minek. Minek? Hát ezért!
- Gyere - indultam a kijárat felé.
- Hova? - kérdezte.
- Szerinted? - néztem rá idegesen.
- Valószínűleg megkeresni a többieket de belőled bármit ki lehet nézni...
- Maradjál már! Ott van az Anna! - kaptam félre a fejem majd rohanni kezdtem felé.
- Na végre! Hol voltatok? - mosolygott mikor meglátott minket.
- Nem tudom kik hagytak a Rossmanban egy idiótával!
- Hé - tárta szét a karját Olivér.
- Nem hazudott - mondta Anna.
- Scarlett? - néztem körbe mikor láttam, hogy nincs itt velünk.
- Bement a Sinsaybe.
- Köszi! - intettem nekik.
- Nincs mit!
Benéztem a Sinsaybe és ezzel sikerült is egyből kiszúrnom azt ahogyan egy ott dolgozóval veszekszik.
- Elnézést! - kocogtattam meg az eladó vállát.
- Tessék? - nézett rám az idegtől rángó szemmel.
- Szeretném elkérni a lányt esetleg... Vagy valami rosszat csinált? - néztem rá kedvesen.
- Hát... Igazából... Mindegy csak vigye! - legyintett.

- Mit csináltál? - léptünk ki az üzletből.
- Ki akartam cseréltetni valamit és nem engedték! - mondta mérgesen.
- Ahaaam... Ügyes vagy! Nem is te lennél ha nem állsz le veszekedni - dicsértem meg.
- Ja. Hallod ő nem az a lány aki el akarta venni a labdát? - hunyorgott.
- De igen - bólintottam.
- Köszönjünk nekik! - jelentette ki majd elkezdett feléjük húzni. Ugyanis nem egyedül volt. Gondolom a csapattársaival.
- Sziasztok! - köszöntünk.
- Ümm.. Helló - intett a lány.
- Én Scarlett vagyok. Ő pedig Stella - mutatott rám.
- Ja igen! A bordáid megvannak? - kérdezte nevetve.
- Ja - nevettem kínosan.
- Egyébként én Angelina vagyok. Ők Márton, Lujza és Ekaterina - mutatott be mindenkit. Sajnálom de az utolsó lány nevén muszáj volt egy kicsit nevetnem.
- Mi a bajod? - kérdezte tőlem egy cseppet sem kedvesen.
- Semmi semmi! - legyintettem. - Scarlettel már mennénk is. Sziasztok!
- Sziasztok!

- Milyen szép nevek! - nevettem fel. - Na mindegy. Bemegyünk a H&M-be?
- Aha - indult el az üzlet felé.
- Ja, a táskámat visszakapom? - kérdeztem.
- Upszi, tényleg! - matatott egy gigantikus szatyorban. - Tessék.
- Köszi - vettem át a kis táskámat, a boltba belépve.
- Jujjj! Nézd de jól néz ki ez a pulcsi! - emelt fel egy sötétkék kanadai zászlós pulóvert.


- Kicsit sokat költöttünk - néztem a négy darab óriási zacskókra.
- Ahhoz képest amit szoktunk, ez nem annyira vészes - tűnődött el.
- Végülis igaz - értettem egyet.
- Csörögsz - mondta.
- Aaron - vettem ki a táskámból a telefonom. - Igen?
- Minden rendben? - kérdezte.
- Igen. Miért?
- Csak úgy. Mit csinálsz? Nem zavarlak? - kérdezősködött.
- Vásárolunk. Vagyis most nem de igen. Szabadprogram van.
- Ahaa... Na mindus. Megyek oké?
- Okszi. Cup-cup - köszöntem el majd kinyomtam a telefont.
- Megyünk? - kérdezte Scarlett.
- Aha. Én álmos vagyok. Nem volt meg a tíz óra alvásom - mondtam.
- Szerinted hol vannak?
- Nem tudom.
- Menjünk a kocsihoz majd biztos jönnek. Vagy talán már ott vannak - vont vállat.
- Oké.

- Henluuu! - kiáltotta Anna.
- Szia! Megyünk? - léptünk elé.
- Aha. Csak Olivér elment innit venni - mondta.
- Ja, jó.
- Beülünk? - kérdezte Scar.
- Nincs nyitva - mondta Anna mire elővettem a kulcsot és kinyitottam.
- Ó. Akkor már nyitva van - bólintott.
- Én már nem vezetek - jelentettem ki majd beültem hátra a lányok közé.

- Itt vagyok - nyitotta ki az ajtót.
- Te vezetsz - közöltem vele.
- Jó - sóhajtott.
- Beszélgessünk - hozta fel az ötletet Anna.
- Miről? - kérdeztem.
- Mindenről. Legyen az, hogy mindenki elmond magáról egy bemutatkozót - mondta.
- Meg kell, hogy mondjam ez igen jó ötlet. Ki kezdi? - kérdezte Olivér.
- Kezdd te és megyünk majd sorban - mondta Anna.
- Oké. Tóth Olivér vagyok, nagykanizsai. Olvasáshoz szemüveget használok és laktóz érzékeny vagyok. Nem tudom. Szeretek enni - nevette el magát.
- Oksika. Akkor most én - mutatott magára Anna. - Nagy Anna vagyok, Pécsről érkeztem imádom az állatokat, optimista vagyok és szeretek olvasni.
- Jajajj. Fehér Stella becsületes nevem, szolnoki vagyok, általában őrült, sokszor gondolom, hogy agyrákot kapok és röpizni járok. Ja meg szeretek aludni
- Fú ha. Kovács Scarlett vaok, szintén szolnoki. Én táncolok és nincs még olyan oklevelem amin nem a dobogó egyik helyezttje lennék. Imádom a selyem pizsiket és ez nem tudom hogyan jött - mutatkozott be végül Scarlett is.

- Ágy! Jajj de szeretlek - vetődtem rá.
- Idő? - kérdezte Scarlett.
- Ümmm... Három óra -néztem meg a telefonomon.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: a day ago ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Stay with meWhere stories live. Discover now