Doktornőmbe Szeretve (Shawn Mendes)

7. Fejezet

-köszi hogy vigyáztál rá de most megyünk - mondtam

-várj legalább haza had kisérjelek titeket - mondta Shawn

-Én elmegyek hozzád Shawn ha bármi kell hívjatok - mondta majd beszállt a terepjáróba

-Mennyj vele nyugodtam mi megleszunk - mondtam és elindultam a bakocsit tolva

-Dor kérlek had mennyek veled mesély nekem beszélgess velem kérlek - mondta

-Arra nem biztos, hogy készen vagyok bocsánat de most nem megy csak fáradt vagyok - mondtam és folytattam utam de Shawn meg mindig kovetett

-Akkor oda megyünk hozzád és te lefekszem én meg addig játszok Dottieval, hogy te tudj pihenni és mikor készen állsz akkor beszélünk mesélsz nekem és én nem foglak semmi miatt eltaszitani nem foglak elhagyni - mondta majd oda jött mellém és rárakta a kezét a kezemre majd megszoritotta egy kicsit

-Rendben de előtte rendelünk valami kaját enni - mondtam és be is fordultunk az utcába ahol a házam van bementunk majd fel a lifttel és bementunk a házamba

-Te mennyj és ülj le a kanapéra vagy az ágyadba én levetkoztetem Dottiet majd játszunk addig rendelj valamit - adta ki Shawn az utasításokat

-Igen is főnök - mondtam majd én is elvettem magamról a cipőm és leültem a kanapéra elővettem a telefonom közben meg ránéztem, hogy, hogy sikerül levetkoztettnie a makacs lányom aki még nekem is alig engedi meg, de Shawnnak olyan könnyen ment - neked mit rendeljek? - kérdeztem

-Amit gondolsz az jó lesz amit magadnak - mondta

-Én kínait eszek pirított tésztát meg szezánmagos csirkét redeleket Dottie meg kap sultkrumplit akkor neked is jó amit én eszek? - kérdeztem meg

-A pirított tészta jó csak inkább narancsos csirkét - mondta és besétalt a nappaliba Dottieval a kezében

-Oké akkor leadtam de most elviszem lefektetem Dottiet mert mindjárt elalszok a kezedben - mondtam és ledobtam a telefonom és nyúltam érte

-Nem nem te itt maradsz és én fektettem le addig te is pihenj majd jövök - mondta ezzel elindult és benyitott az első ajtón ami hát nem Dottie szobája - Már csak egy kérdés melyik a szobája - fordult meg egy percre

-Az utolsó ajtó balra de szerinte már csak le kell tenned mert ha sétáksz vele még egy kört biztosan alszik - mondtam és ő úgy is tett sétált vele ringatja egy kicsit majd el is aludt az ölében én ezt csöndben néztem közben azon gondolkodtam hogy mit mondjak Shawnnak mármint mindent elmondok csak félek hogy ezután meg fog utálni de ők már el is tűntek majd egy perc múlva megjelent és leult mellém és a lábam az ölébe tette

-Figyelj Dor elmondod mi volt ez ma? - kérdezte

-Paikroham egy erősebb fajtája amivel már küzdök pár éve de már rég nem volt - kezdtem el mesélni - Ez azóta tart hogy meghaltak a szüleim az öcsém és másfél éve az ikertesom a szüleim autobalaesteben az öcsém egy iskolai lövöldözésben amiben én is bent voltam az egyik teremben. Ekkor kiszedtem kettő golyot az egyik tanárombol úgy, hogy közben egy sebész mondta mit kell csinálnom és így sikerült az egyiket a gerincébol a másikat a szíve mellöl szedtem ki majd rám rontott és a fejemhez fogta a fegyvert hogyha nem hagyom abba akkor fejbe lő közben hallották a telefonban hogy ott van. Ezért jöttek a fegyveresek és a lövész aki az egyik tanár volt elkezdett lőni a fegyveresek felé majd a fegyveres emberek is lőni kezdtek felénk én gyorsan lebuktam így engem nem talált el csak surolta az oldalam a tanárbol aki az igazgató volt mind a kettő golyot kiszedtem és túlélte de láttam azt a tanárt holtan feküdni ahogy nyitott szemmel és a fejében egy golyóval. - itt már tele volt könnyel a szemem - aztán elvittek olyan sokkos állapotban voltam es utánna a kórházban elkezdtem kerdezgetni, hogy hol van az öcsém az ikertesom aznap meg otthon volt mert őt nagyon nagyon megviselte a szüleink halála így még nem jött mi már egy fokkal jobban voltunk de ez a nap után már én se és ő is nagyon rosszul volt próbáltam erős maradni mellete de nekem se mindig sikerült. Néha még a mai napig is osszerándulok mikor olyna hangot hallok de már egy fokkal birjatób és ott rengetek panikrohamom volt. Ez után 17 évesen megkerestek és ösztöndíjjal felvetek a Harward orvosijára amire elmentem és a 6 éves képzést letudtam 4 év alatt majd 5 év rezidens kedés után jött a lehetőség hogy szakorvos legyek. Közben megismertem Dottie apját aki a világ egyik legrosszabb embere de ezt akkor még nem tudta együtt voltunk kb 2 évig mikor terhes lettem 26 évesen ekkor lettem szakorvos. De az akkori vőlegényem nem akart gyereket így elkezdte rugdosni a hasam ki akarta rúgni belőlem de nem sikerült neki ezután eltűnt aminek örültem mert ha nem tette volna akkor én rakom ki volna ki azóta nem is láttam. Csak most ami nem valami jó érzés. De nem e miatt volt főként hanem egy éve lassan annak, hogy elvesztettem az ikertesomat szivrohamban - itt már patakokban folytak a konyneim