Teacher, please teach

29.

Mások azt hiszik azért sírok épp most mert boldog vagyok pedig nem, már az esküvőn vagyok és mintha süket lennék nem hallom a pap szavait

és ez az egész azon az estén történt amikor Jungook félre hívott

-Igen?- mosolyogtam de mivel nem válaszolt azt hittem csak egy csók kell neki de mikor már majdnem össze érintettem ajkainkat elökött és hátrébb ugrott mintha tűz lennék

-Mi a baj?- kérdeztem szomorúan

-Taehyung holnap vissza utazok!- motyogja

-Tessék?- akadok ki

-Nem leszek itt az esküvődön szar ötlet volt eljönni s ezt be is látom!- magyarázza

-De..de n..nem tehetsz i..ilyet!- dadogok könyfátyolos szemmel

-Nem akartam ehhez folyamodni de utálak!- mondja a szemembe nézve- utálom a mosolyod a jellemed a..... mindenett utállak Kim Taehyung és nem leszek a pasid se a szeretőd vagy a haverod és mostmár a tanárod se!- rivall rám de én csak az arca mimikáját tudom nézni ahogy artikulál mintha egy bolonddal beszélne
-Utállak!- suttogja

-Őnző dög vagy Jeon Jeonguk!- kiáltok rá -Elmenekülsz mert neked fáj de te nem tudod hogy nekem milyen!- hadarom-Én..én csak veled akarok lenni!- zokogtam fel

-Sajnálom!- suttogta majd ki lépett a szobámból

-Ne merj itt hagyni!- kiáltottam utána de ő vissza se fordulva ment el- Akkor rohadj meg!- csaptam be magam mögött az ajtót és ott láttam utoljára másnap Jiminék szerint vissza utazott és én inkább az esküvő szervezésbe és a munkába temetkeztem olyan voltam mint egy élő halott és már csak azon kaptam magam hogy itt állok az oltárnál

-Kim Taehyung elfogadod hitvesedül Harry Wilsont jobban rosszban egészségbe betegségben?- kérdezte a pap
Nem szólaltam meg csak olyan két perc után

-Nem!- mondtam hangosan majd le blokkoltam mikor Harry a nyakamba ugrott

-Ha nem te akkor én mondtam volna nemet!- kuncog