Felejtsd el || Marics Peti FF. || SZÜNETEL

XIX. Fejezet - Utolsó esély

Sári azt tanácsolta beszéljem meg Azival ezt az egészet de nem tudom mi legyen, igazából nem tudom mit tegyek. Nincs bátorságom megmondani neki az igazat. Amikor a körfolyosón mentem már akkor hallottam a zenét ami a mi lakásunkból szólt, a kulcsomat a zárba tettem és elfordítottam majd bementem. Becsuktam magam mögött az ajtót. Beakartam surranni a szobámba de a nevemet hallottam magam mögött a folyosón, megfordultam és Ati állt előttem.

-Szia. - Nézett rám. - Nem zavar, hogy bulit tartok?

-Szia. - Tűrtem a fülem mögé a hajamat. - Nem, dehogy! - Mosolyogtam rá halványan.

-Akkor jó, szólj, ha zavar! - Mosolygott rám szélesen, a szemei csillogtak és pupillái kissé tágak is voltak.

-Oké. - Mondtam halkabban.

-De, ha van kedved ki is jöhetsz a nappaliba. - Lépett hozzám közelebb.

-Hosszú napom volt, inkább ledőlnék. - Dőltem a falnak.

-A tegnap este miatt? - Dőlt ő is a falnak, bár ő inkább azért, hogy megtámaszkodjon.

-Ezt ne most beszéljük meg.. - Sóhajtottam, elnevette magát halkan.

-Értem, ne aggódj már megszoktam.. - Legyintett és kihúzta magát nevetve.

-Nem vagy tiszta szóval ezért nem akarom most erről beszélni, Ati. - Néztem rá felvont szemöldökkel.

-Lehet, hogy egy kicsit ittam meg be vagyok tépve de.. - Nézett rám. - Mindegy is, akkor jó éjszakát. - Fordult meg és a nappaliba ment, sóhajtva mentem a szobámba és a táskámat az ágyamra dobtam. Levettem a farmer kabátomat és a nappaliba mentem én is.

-Sziasztok. - Néztem körbe a többieken mosolyogva, Azi a kanapén ült Desh mellet és a telefonját nyomkodta.

-Téged is látni, anyukám? - Nevetett Desh.

-Ja. - Mosolyogtam rá és a konyha pulthoz mentem, töltöttem magamnak kólát és a kanapéhoz mentem. Leültem Ati mellé szorosan. - Most behisztiztél? - Néztem rá és a kólámba ittam. 

-Be. - Nézett rám egy pillanatra majd a telefonjára.

-Miért is? - Nevettem halkan. 

-Megbántad? - Nézett fel rám ismét, egyenesen a szemembe.

-Ha ennyire megakarod beszélni akkor menjünk ki.. - Sóhajtva álltam fel, a kezemet nyújtottam felé. Megfogta és fel állt ő is. 

-Huha. - Nevetett mellettünk Álmos, azaz Young Fly.

-Áh, hagyjad testvérem őket. - Nevetett Desh.

-Ti csak bulizzatok. - Mondta nekik Ati és ki is mentünk az erkélyre, már elő is vette a dobozt a zsebéből és rágyújtott. A korlátnak támaszkodva néztem a város fényeit. - Szóval vigasz voltam..

-Nem az voltál.. - Néztem rá. - Csak.. - Sóhajtottam.

-Hát akkor? - Nevetve fújta a ki a füstöt.

-Lehet, hogy nem kellett volna lefeküdnünk. - Mondtam halkan, ő csak a cigibe szívott és bent tartotta a füstöt majd lassan kifújta.

-Peti miatt? - Nézett rám.

-Nem. - Néztem én is rá. - Nem akartalak kihasználni vagy ilyesmi..

-Figyelj. - Szívott újra a cigibe majd kifújta a füstöt. - Nekem jó volt az este, neked is.. - Vont vállat. - Én nem gondolom, hogy most nekünk járni kéne vagy ilyesmi csak akkor tisztázzuk le, hogy csak szex lesz. - Nyomta el a csikket.

-Hát.. - Nevettem halkan. - Szerintem inkább csak maradjunk barátok és ne feküdjünk le egymással.. - Néztem a szemébe.

-Ahogy te akarod. - Lépett hozzám közelebb. - De, ha szeretnéd megismételni a tegnap éjjelt akkor csak szólj. 

Mosolygott rám, válaszul csak rámosolyogtam én is. Azi bement én pedig megdörzsöltem az arcomat, a telefonomat kivettem a zsebemből ahogy rezgett. Peti neve volt a képernyőn.

-Szia. - Vettem fel sóhajtva.

-Szia, letudnál jönni, hogy beszéljünk? - Szólt bele ő is sóhajtva.

-Persze. - Nyomtam ki a hívást majd lesiettem a lakáson át a nagy ajtóhoz amit kilökve tényleg ott volt Peti.

-Szia! - Nézett rám, a kezében egy nagy csokor rózsa volt.

-Szia. - Mondtam és közelebb léptem hozzá. 

-Ezt neked hoztam. - Nyújtotta felém, kissé vacilálva de elvettem tőle. Megszagoltam. 

-Még is mi okból? - Néztem rá.

-Gondolkoztam és hatalmas nagy gyökérség volt tőlem ami tegnap este történt, rettenetesen megbántam. - Nézett a szemembe. - Tudom, hogy fasz jó voltam.. 

-Jó nagy. - Vontam fel kissé a szemöldökömet.

-Tudom. - Mondta halkan. - Viszont arra is rá jöttem, hogy hiányzol.. - Nézte a cipője orrát.

-Lefeküdtem Atival. - Néztem őt, kíváncsi voltam a reakciójára.

-Tudom, hogy ez nem igaz.. - Nevetett. - Nem kell ezt mondanod.

-Hát, most már igaz.. - Nevettem halkan, felnézett rám.

-Komolyan? - Kérdezte halkan. Sóhajtva bólintottam egyet. - Hát, akkor végül is egálban vagyunk.. - Sóhajtott ő is.

-Szép ez a rózsa. - Néztem a csokrot, fogalmam sem volt mit mondhatnék. Nem tudok már megbízni benne.

-Tudom, hogy eljátszottam minden esélyt de egy utolsót szeretnék kérni. - Állt hozzám közelebb. - Nem szúrom el többször.. - Nézett a szemembe.

-Annyiszor mondtad már ezt. - Néztem én is a szemébe, a falnak dőltem sóhajtva.

-Ezt is tudom. - Nevetett. - Akkor legyünk csak barátok. - Nézett rám. - Kezdetben.

-Ezt még átgondolom. - Fogtam a csokrot és beírtam a kapukódot.

-Nálatok van buli? - Tartotta meg nekem az ajtót.

-Igen de nem neked való. - Fordultam vissza hozzá és megálltam az ajtóban.

-Gondoltam elvonulunk a szobádba. - Vont vállat.

-Majd holnap hívlak. - Mosolyodtam el halványan.

-Akkor nem engedsz be? - Nézett rám sóhajtva.

-Majd holnap beszélünk. - Néztem a szemébe. - Jó éjszakát!

-Hát, akkor jó éjt. 

Sóhajtott, az ajtót elengedtem és becsukódott közöttünk. Szélesebben mosolyogtam majd felmentem a lépcsőn a lakásba, a csokrot gyorsan a szobámba vittem. Letettem az asztalra és csak bámultam, mosolyogva. Boldogan. Egy utolsó esélyt mindenki megérdemel és végül is ezt akartam, hogy Petivel jóban legyünk azért. Meglátjuk mi sül ki ebből. 

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiro

Facebook: Demona Wattpadíró White