WE | Larry Stylinson f. f. |✅

10.

-Louis, mit szólnál hozzá, ha elmennénk egyet sétálni? Olyan rég voltál már friss levegőn. - Zayn reménykedve nézett a nemrég felkelt angyalára. Majdnem elolvadt olyan cuki volt az álmos kis arcocskája. Igaz, kicsit beesett volt az arca és sápadt, de tudta, idővel ez is helyre fog jönni.

-Nem érzem túl jól magam Zayn.- Louis szeretett volna menni, igazán, de annyira nem volt életereje. Úgy érezte, mintha az erelye minden egyes nap fogyna. Teljesen kiszipolyozva érezte magát és félt, hogy bele fog betegedni. Betegedni abba a tudatba, hogy beleszeretett az elrablójába, hogy elhitte, talán lehet közöttük valami egészen varázslatos, és abba, hogy Harry kihasználta a testét a világ legundorítóbb módján. Úgy vett el tőle valamit, ahogy soha nem lett volna szabad.

-Lou, muszály kimozdulnod kicsit. - Zayn sóhajtott egyet, ahogy a fiú nemlegesen rázta a fejét. Ki kellett mozdulnia, hiszen ki tudja, mikor volt utoljára a szabad levegőn. - A kedvemért Lou.

Louis fáradtan vett egy mély levegőt, mielőtt lassan rábólintott a dologra. Talán jót tesz neki egy kis séta és addig sem Harryre gondol.

***

Louisnak felszabadulás volt, ahogy a friss oxigén megtöltötte a tüdejét. A napját sem tudja már mikor érezte ennyire szabadnak magát. Igaz, Zayn teljesen rajta csüngött, ráadásul az egyik kezét folyamatosan szorongatta, mintha attól tartott volna, hogy egyik pillanatról a másikra köddé vál. Persze mostanában szívesen tenné is ezt, de sajnos fizikailag lehetetlennek bizonyult.

-Zayn? - Louis kérdőn nézett a pakisztán fiúra.

-Igen, Lou? - Kérdezett vissza.

- Köszönöm, hogy rávettél a sétára. - Louis hálásan mosolygott rá, amit Zayn viszonzott. Tetszett neki, hogy Louis ilyen jámbor lelkű, és ilyen könnyen rá tudja venni dolgokra. Felizgatta őt, hogy uralkodhat az élete felett, hogy irányíthatta őt, és még csak sejtelme sem volt a dologról.

Ahogy Zaynnek sem volt fogalma, hogy mik várnak még rá az elkövetlező napokban.