~Enhypen oneshots~

💙Sunoo💙

(Sunoo x Reader)

GrtaSimon636 kérésére!💙 Jó olvasást!💙

Az éjszaka sűrű köpenyként borult a városra, ahol az utcai lámpák halvány fénye éppen csak megvilágította az utakat. A barátnőm házából tartottam hazafelé, amikor rájöttem, hogy eltévedtem. Az utcák kihaltak voltak, és a csend csak növelte a bennem növekvő aggodalmat. Ekkor pillantottam meg Sunoo-t az egyik sarkon, egyedül sétálva a sötétben.
-Sunoo?- szólítottam meg, miközben közelebb léptem hozzá. -Te mit keresel itt ilyen későn?
-Csak sétálok, nem tudtam aludni.- válaszolta, hangja nyugodt volt, de valami feszültség bujkált benne. -Te mit csinálsz itt ilyen későn?
Elmeséltem neki, hogy eltévedtem, és örömmel fogadtam el az ajánlatát, hogy hazakísér. Ahogy együtt sétáltunk, éreztem, hogy valami megváltozott benne. Mintha folyamatosan figyelt volna valamit a sötétben. Hirtelen egy árny suhant el mellettünk, és rémülten kapaszkodtam Sunoo karjába.
-Ne aggódj, itt vagyok.- mondta halkan, de a feszültség a hangjában csak növelte az aggodalmamat. -Valami nem stimmel.
A sötét árnyék újra felbukkant, és most már egyértelműen látszott, hogy egy másik személy közeledik. Sunoo teste megfeszült, és éreztem, hogy valami komoly dolog történik. Sunoo előrelépett, szemei vörösen izzottak a haragtól.
-Menj vissza, Y/N!- utasított határozottan, miközben szembefordult az árnyékkal. Mielőtt még kérdezhettem volna bármit, a másik támadásba lendült.
Sunoo gyorsan reagált, elkapta a támadó karját, és egy erőteljes mozdulattal a földre kényszerítette. Döbbenten néztem a jelenetet, ahogy Sunoo fölényesen uralkodik a helyzeten.
-Miért követed őt?+kérdezte Sunoo fenyegetően. A támadó nem válaszolt, csak tovább küzdött, de Sunoo határozottan tartotta a földön.
Végül Sunoo elengedte az idegent, aki gyorsan eltűnt a sötétben. Sunoo visszafordult hozzám, még mindig remegtem a történtek hatása alatt.
-Sunoo, mi volt ez?- kérdeztem halkan, de ő csak szomorúan elmosolyodott.
-Ez egy hosszú történet, Y/N. De most már biztonságban vagy. Gyere, hazaviszlek.
Ahogy tovább sétáltunk, éreztem, hogy Sunoo valami mélyebb titkot rejteget. A szemei már nem csillogtak olyan fenyegetően, de tudtam, hogy a sötétség még mindig ott lapul mögötte. Sunoo azonban elszántan vigyázott rám, és ez elég volt ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam.
Otthon, az ajtó előtt állva, még mindig az események hatása alatt voltam.
-Sunoo, köszönöm, hogy megvédtél.- mondtam halkan.
-Bármikor, Y/N. Most menj, pihenj. Holnap beszélhetünk. Sunoo elindult vissza a sötétbe, és éreztem, hogy ez az éjszaka csak a kezdete volt valami nagyobb és sötétebb történetnek, ami közte és köztem bontakozik ki.

Másnap reggel egy rémálom miatt riadtan fel. Nehéz volt tegnap elhinni, amit láttam, de az álmom azt mondja, Sunoo egy vámpír. Komolyan, ilyen létezik? Fejem fogva keltem ki az ágyból, mire valaki dübörögni kezdett a bejárati ajtón. Kinéztem az ablakon, és Jungwon-t láttam meg. Ő az unokatestvérem. Siettem és kinyitottam neki az ajtót. Kint nagyon nagy köd volt, ami eléggé ijesztővé tette az utcát.
- Oppa! - ugrottam a nyakába, és egy puszit adtam arcára. Nálunk ez már mindennapi, így sokan azt hiszik, a pasim. - Szia! - ölelt vissza szorosan. - Tegnap este hallottam, hogy valami történt. Jól vagy?
- Ezt te honnan tudod? - engedtem el, majd be akartam csukni az ajtót, de valami vörös szempár nézett rám a köd mélyéről. (Huh, azta, itt kirázott a hideg xd 🤣) Gyorsan becsaptam az ajtót, és elfordítottam a kulcsot a zárban.
- Y/n, minden rendben? - kérdezte aggódva unokatestvérem, én pedig remegve megráztam a fejem.
- Jungwon, valaki vadászik rám! - mondtam rémülten, könnyeimet visszafogva.
- Mi van?
- Nézz ki az ablakon, és megtudod! - mutattam az ajtó melletti ablakra. Jungwon nagyot sóhajtott, és kinézett az üvegen. Hirtelen hátra ugrott, és szemében rémület látszott.
- Ki ez? - kérdezte ugyanolyan rémülten, mint én. Én is kinéztem, és az ablakom előtt közvetlenül állt a tegnapi idegen. Szemfogai élesek voltak. Megnyalta a száját, aminek szélén vér volt. Friss vér. Szívem hevesebben kezdett verni. Ide, Sunoo kell!!! Gyorsan a telefonért szaladtam, és Sunoo-t kezdtem hívni, de nem vette fel. Idegesen tettem el a zsebembe a telefont, majd egy hatalmas csattanást hallottam, és Jungwon kiáltását. Azonnal leszaladtam, és megláttam, hogy az ismeretlen vámpír az unokatestvérem fojtogatta a falnak szorítva.
- Hé! - sikítottam akkorát, hogy egyből rám nézett, de Jungwon-t nem engedte el. Szemei izzottak. - Engedd el őt! Engem akarsz, nem? Itt vagyok! Gyere, vérszívókám!-mondtam határozottan, mire elengedte az unokatestvérem, aki köhögve a földre esett. A vámpír felém tartott, én pedig földbe gyökereztem. Egyből nyakamra fogott, majd annál fogva felemelt. Kezére fogtam, és próbáltam magamat kiszabadítani, de ő erősebb volt. Ekkor kivágódott a bejárati ajtó, ami darabokra tört. Sunoo izzó szemmel és láthatóan nagyon idegesen állt ott. A vámpír eldobott engem a szoba másik végébe, így sikeresen a falnak ütköztem. Véres harc folyt Sunoo és a másik vámpír között. Jungwon-ra néztem, akinek nyakán eléggé látszik a fojtogatás nyoma. Ez is az én hibám. Eléggé sokkos állapotban van most ő is, és én is. Miután az ismeretlen eltűnt, Sunoo felém fordult, és felsegített a földről.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Mondhatjuk! - ezzel kikerültem, és Jungwon-nak segítettem felállni. - Sunoo, jobb lenne, ha mindent elmondanál! - mondtam komolyan, a szemébe nézve.
- Ülj le akkor! - mutatott a kanapéra, mire én és Jungwon leültünk. Sunoo pedig állva maradt. - Tudod, Y/n, van valami különleges a véredben. Olyan nagyon jó az illata, ami nyilván vonzza a többi vámpírt. Most, aki itt volt, az egy fivérem volt. Viszont őt apám kitaszította a családból a viselkedése miatt, így lett belőle gonosz vámpír. Én állok a jó oldalon, és most kötelességemnek tartom, hogy megvédjelek a testvéremtől, Niki-től. - fejezte be. - Viszont ahhoz, ide kell költöznöm, és együtt kell suliba is mennünk. Sőt, mindenhová. - mondta, én pedig igyekeztem felfogni, amit mondott. - Kérlek, mondj valamit! - guggolt le elém, majd megfogta kezeimet.
- Legyen. De kérlek, tényleg védj meg... - néztem rá.
- Az életem árán is! - nézett rám komolyan. Ez egy kicsit ijesztően hatott, de örültem, hogy van valaki, aki megvéd, mégha az a valaki az osztálytársam és vámpír is egyben.