A Fájó Bizalom

1.rész

Katie:

-Hahó?Javier?-botladozok a szűknek tűnő folyosón.
Borzasztóan forog velem a világ,és az egyetlen célom,hogy megtaláljam a barátom,aki elméletileg nem ivott annyira sokat.
Beszívom a számat,aztán ráharapok az alsó ajkamra.
Remegő kézzel nekitámaszkodok a bordóra festett falnak,de nekem nem volt elég.

Összerogynak a térdeim,majd végig csúszok az egyetlen támaszomon.
Rohadt meleg van,és izzadok.Hunyorítva agyalok vajon most mit kellene csinálom?Felállni,kúszni,vagy itt elaludni?
Egyáltalán ki a franc festi sötét pirosra a folyosóját?

Nekidöntöm a fejem az undorító színű,valószínűleg gipszkartonozott szarnak,ami hangszigetelés szempontjából sem a legígéretesebb.
Dübben is a koponyám rendesen.
Valahol az emeleten vagyok egyedül,míg a többiek lent buliznak fejvesztve.
Dübörög a zene,amitől ritmusra dobban a szívem.

Felszívva magam négykézláb pozícióba tolom magam,aztán kúszni kezdek a parkettán.
Annyiból jó nekem,hogy nem az a féle részeg vagyok aki nem uralkodik magán és szenved,hanem gondolkozik és közben szenved.
Természetesen nekem is ugyan úgy beütött,csak én hamarabb józanodok ki mint mások.
Illetve az elmém.A testem fényévekkel le van maradva.
Mintha teljes egészében ellenkezne a tudatommal.

Mindjárt ide hányok.Annyira liftezik a gyomrom,és az sem segít,miszerint úgy hullámzok,mintha hajón lennék.
Rendben Katie,egyik kéz a másik után,aztán a lábad.Menni fog!
Kurvára nem ment.Elhasaltam mint egy béka.

-A franc essen beléd baszki.-motyogok felkapálózva.Gőzöm sincs hol keressem Javiert.
Lehet nem is az emeleten van.
Hatalmasat sóhajtva pillantok meg egy barna ajtót,közvetlen magam mellett.
Miért nem vettem észre eddig?
Feltolom magam a kilincsig,mert sajnálatos módon anya magasságát örököltem,emiatt a kerek százhatvanöt centimmel nem sokra jutok a földön tanyázva.

Nyikorogva kinyílik a bejárat egy közepes méretezésű szobába,ahol eléggé sötét van.
Fojtott hangokat hallok,de abban sem vagyok biztos,hogy nem képzelődök.
Minden annyira képlékeny és valóságtalan.
-Javier?-látom meg a barátom sziluettjét aki..nincs egyedül.
Nem hallotta meg a nyöszörgéshez hasonlító beszédem,mert magam sem tudom elhinni amit látok.

-Van barátnőd?-suttogja a lány félhangosan.
-Ugyan nyuszi..nem olyan vagyok.-harapja el a mondata végét,ami csókba torkollik.
-Akkor tedd a dolgod szépfiú.-cincogja ez a ribanc.

Ekkora egy hazug faszkalapot,hogy a rohadás vinné el a temetésére.Teljesen kitisztul a kép a szemem előtt.
Végtagjaimból hirtelen kiáramlik az alkohol,ahogy a testem minden pontjából is.
Magabiztosan felállok,utána megnyomom az ajtókeret mellett elhelyezkedő,váll magasságban lévő villanykapcsolót.
Egymásba gabalyodva fekszenek az ágyon,és csak pár másodperc után kapják felém a fejüket.

Vörös köd lepi el a szemem,könnyekkel együtt.Grimaszba rándul az arcom,amit minél hamarabb el akarok tüntetni.
Most nem a sírdogálásnak van itt az ideje.Megacélozom a vonásaim,aztán kegyetlenül mérem őket végig.Megremeg a lábam,de nem hagyom,hogy legyűrjön.
Beszoptad a nagyfaszt Javier.

-Figyelmeztetlek,hogy nem akkora durranás ott lent.-Fonom keresztbe a kezem lazaságot színlelve.Mindjárt belehalok a csalódásba.
Pont Javier?
-KATIE!MI A FASZT KERESEL ITT?-húzza magukra a takarót,enyhén pánikolva.
-Te mit keresel itt?Elvégre a barátnőd vagyok.-pislogok ártatlanul.Ismeri ezt a nézésem,négy év kapcsolat után.
Vajon hányszor csalt még meg?

-Húzz már ki!-mér végig undorodva.-Dolgom van.-fordítja a tekintetét a szőke hajú csajra.
Most forgatta meg a tőrt a szívemben,mert azelőtt soha nem beszélt így velem.
-NA TE NEKEM NE POFÁZZ BAZDMEG!-dobbantok teljesen kikelve magamból.Le kell nyugodnom!-Pontosabban,én mindent megtettem,hogy jó legyen a kapcsolatunk,erre te még arra sem vagy képes,hogy jó lyukba találj be.-disztingválom magam,hátradobva a hajamat.

-Egy unalmas hisztis picsa vagy.
-Csak azért hagylak életbe,hogy minden este rettegve aludj el,és gyomorgölccsel kelj fel!Mert bárhova mehetsz én megtalállak.-terelem a témát a saját javamra.-Váratlanul fogsz meghalni.-villantom felé a gyilkos tekintetem,ami az áhított csendet eredményezi a szobában.

-Blöffölsz.
-Csak szólok,hogy pszichopata és piromániás is vagyok.-mosolygok teli fogsorral.

Javier nem olyan akivel veszekedni lehet.Ő nem vitázik,csak kimondja amit gondol.
Kicsit sem forrófejű,velem ellentétben.
Én odaállok ha kell,Javier pedig kerüli a konfliktust.
Egy flegma,éretlen kisgyerek még.
Szívem szerint addig ütném őket,amíg abba nem hagyják a légzést,de most túl sok tanú van a földszinen,akik elől nem tudnám elrejteni a halott testüket.

-Ki vagy te?-emeli rám a tekintetét a szöszi.
-Katie Weil.És az elhangzottak rád is vonatkoznak.-lépek ki a küszöbön,majd behajtom az ajtót.Belehelyezem a kulcsot a kulcslyukba,melyet az előbb vettem ki az ajtóból.
Kívülről bezárom őket,így kedvükre kefélhetnek életük végéig.

Nem ironikus?Scott története egy buliban kezdődött,az enyém pedig itt fejeződik be.
Full józanon,felszegett orral sétálok le a lépcsőn,akárcsak egy díva.
Javier az első szerelmem,és az első mindenben.
Persze voltak előtte kapcsolataim,de vele volt a legkomolyabb.
Ő volt akire felnéztem,de kiderült,hogy egy szar alak.

Az első tanítási napon ismerkedtünk meg az egyetemen,amit ő tett tökéletessé.
Nem rakták ki a "Vigyázz Csúszik!" táblát,ezért elcsúsztam,de ő hátulról elkapot.
Mosolyogva segített visszanyerni az egyensúlyom,majd elkezdtünk beszélgetni.
Kiváló partner volt mindenben,a legjobbak legjobbja akit egy lány kívánhat magának.
Udvarias volt,de nem nyálas,vicces volt de nem nevetett mindenen,voltak haverjai,de nem volt menő.

Az arany középút.Legalábbis annak tűnt.
Fél évig húztuk egymás agyát,pedig már az esésemkor megvolt az a bizonyos szikra.
És ez lett belőle.
Egy hűtlen szemétláda.

-A KURVA ÉLETBE.-sikítom lesöpörve a feljáró mellett elhelyezkedő dohányzóasztalt,ami tele volt üres,alkoholos üvegekkel.Millió darabra törtek, ahogy most az én szívem is.Bíztam benne és elárult.
Könnyek katonái gyülekeznek a szememben,arra várva,hogy újra utat engedjek nekik.Minden tekintet rám szegeződik,össze-összesúgdosva a hátam mögött.Végigfut a hideg a gerincem mentén,ahogy egy verejtékcsepp csurog a hátamon.

Nem szólva egy árva szót sem,a konyha felé veszem az irányt.Ketté nyílik előttem a tömeg,bizonyára azért,mert tisztában vannak vele ki a franc vagyok.
Félelem vagy elismerés,nem tudom és nem is akarom eldönteni,de tisztelnek.
A zene is elhal,ahogy a buli hangulata.
Mindenkit leszarva kinyitom a hűtőt,a legerősebb piáért kutatva.
-Tequila szerelmem..te kellesz most nekem.-ölelem magamhoz az üveget,úgy dédelgetve,mintha a gyerekem lenne.
Fél lábbal berúgom a fehér ajtót,így a gépezet nem hűti tovább a fülledt levegőt.

Egyszerű mozdulattal lecsavarom a kupakot,aztán nagyot kortyolok az égető alkoholból.Végig marja a torkom,de még ez sem ér fel ahoz a fájdalomhoz,amit most érzek.Miért kellett elkúrni a diplomaosztóm napját?Itt mindenki egy kibaszott afterben van valami bérelt házban,szórakozni kéne,nem félrebaszni.

Rohadj meg Javier.

Még egyszer meghúzom az innivalót,utána fintorogva megtörlöm a számat.
-GYŰLÖLLEK!!-zokogok torkom szakadtából.
Sikítani tudnék a csöndes éjszakába.
Már senki sem figyel rám.Újra elindult a zene,és mindenki táncol.
Itt az idő,hogy angolosan távozzak.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Puszii<3