A Fájó Bizalom

25.rész

Katie:

A józan ítélőképességem szerintem odaveszett akkor,amikor megengedtem neki,hogy az ágyamban aludjon.Meg akart téged ölni az Isten szerelmére!Egyáltalán honnan a francból van fegyvere?Millió meg egy forgatókönyvet végiggondoltam már,és mindig arra a következtetésre jutok,miszerint ha én végzek vele előbb,akkor ő nem fog tudni kiiktatni.Ki ő valójában?Tudom paranoiás vagyok,de mi van,ha nyomoz utánam?Mi van ha egy bérgyilkos és meg akar ölni?Ezekre mind akkora az esély,mint a lottóra..Ötven-Ötven százalék.Vagy igen,vagy nem.Csak túl sok a véletlen.

-Miért vagy ennyire rejtélyes?-beszélek a párnán szuszogó alakjához.Most én figyelem meg őt.Szőkésbarna haja nem túl hosszú,de nem is rövid.Izmos váll és tónusos kulccsont.Tekintetem az arcát vizsgálja a homlokától az álláig.Íves szemöldöke és hosszú pillái irigylésre méltóak,pont mint a dús ajkai.Van egy olyan érzésem,hogy átsiklottam valami felett,emiatt most tüzetesebben megnézem a vonásait.
-Te most szivatsz ugye?-esik le az állam amikor meglátom az orrkarika pici szúrásnyomát,ami már valószínűleg régen beforrt.

Azt a kurva.Az agyam teljesen figyelmen kívül hagyja azt az információt,hogy a túlvilágra akart küldeni nem is olyan régen,és néhány másodperc elteltével,már képzelődni kezdek,vajon milyen ékszer lehetett az orrában?Színes vagy egyszerű ezüst?Matt esetleg fényes?Piercing vagy karika?
Javieren egy dekagramm tetoválás és ékszer sem volt.

Connor mintha teljesen az ellentétje akarna lenni.Igényesen sok tetoválás van a két vállán,melyek a mellkasán próbálnak összefűződni sikertelenül,néhol a nyakára is kiterjed a zöldes fekete tinta.Soha nem figyeltem meg rendesen Connort,pedig minden a részletekben rejlik.Biztosra veszem,hogy mindegyiknek van jelentése,mert nem úgy ismertem meg,mint aki céltalanul csinál mindent.

Mellkasomba befúródik az az összetéveszthetetlen érzés,amikor meg akarsz bízni valakiben,de a tested és lelked képtelen rá.Nem indulhatunk tiszta lappal,ha még egy hete nem vagyunk itt és máris meg akart ölni.Egyikőnk sem fog elmenni idő előtt,hiszen kifizettük a házat.Ugyanannyi jogom van itt lenni mint neki.
Ajkaim lefelé görbülnek,szín tisztán realizálva a tettét.Észhez tértem.A lehető leghalkabban kibújok a takaró alól,majd a macskás felsőmet a combom közepéig igazítom.
Nem engedhetem a közelembe.

Lábujjhegyen elmegyek az ajtóig,de megáll a kezem a kilincsen.Elszorult szívvel visszanézek az alvó halálhírnökére,tudván,hogy a mostani döntésemen múlik minden,ami kettőnk között zajlott.Ha maradok minden happy,cserébe nem bízok benne,ha megyek,folytatjuk a gyűlölködést és az egy légtérben való hidegrázó szócsatákat.Esetleg újra megpróbál kinyiffantani.

Összeszorított szájjal ellököm magam a nyílásszárótól,aztán pillanatok alatt a gardróbba juttatom magam.Kiveszem a bőröndömből a legfelső ruhát,ami szintén kezeslábas volt.
Felhúzom magamra a fenekem alá érő,rövidújjú ruhát,amelynek a nyitott hátát csak pántok fogják össze.Felkapok még egy szintén fekete cipőt,utána az egész alakos tükörben megvizsgálom a kinézetem.Fullos mint mindíg.

Mostmár ténylegesen kiosonok a hálóból,és vissza sem fordulva bejajtom az ajtót.
-A nénikéddel szórakozz ha már a pöcsöddel képtelen vagy.-motyogom miközben letrappolok a lépcsőn.Mivel minden kis momentumban ki akarok vele baszni,ezért nagyon ügyelek arra,hogy összefogdossam az üveg korlátot.
Nehezemre esik,de édes a bosszú,és ez még csak a kezdet.

Dobog a halántékom a kialvatlanság miatt,de már kezd kelni a Nap,úgyhogy reggel van nem?De!
A földszinten már kocogva teszem meg az utat a garázsig,ahol a kulcstartóról leveszem a piros ferrarim slusszkulcsát.Bepattanok az életem értelmébe és megnyomom a pohártartóban hagyott garázsajtó távirányítóját,azt követően pedig padlógázzal hajtok vagy inkább farolok ki az útra.Stabilan tartva a kormányt bekötöm magam,hogy ne vinnyogjanak a hangszórók.

Sebességet váltok,így már negyvennel szegtem meg a sebességkorlátozást.Lesz ez még több is.
Előttem a lámpák pirosra váltanak,mire szitkozódva szétnézek a belátható kereszteződésben.Gyorsítok a tempómon,és bumm..bűntudat nélkül átmentem a piroson.
Szomorú mosolyra húzódik a szám,csak is azért,mert ez a vadállat nem érdemel annyit,hogy miatta ne lássák a gyönyörű és ragyogó arcomat.Miért mutatnám magam elkenődve,ha nézhetek ki szépen is?!

Talán a karma rajta keresztül áll bosszút rajtam,mert felgyújtottam egy embert a benzinkúton?Áhh..lehetetlen.
Amint kiérek a városból,tövig taposom a gázt,és élvezem a sebesség mámorát.
Kezem ellazul a kormányon,és mostmár csak engedem az autót,had rúgja ki magát.
A napfelkelte csodálatossága ellenére pocsékul érzem magam.

A tenger mellett megyek közvetlenül,ami szintén gyönyörű,és én még mindíg nem tudom élvezni,hála Connornak.
Ki kell derítenem mi zajlik a háttérben,különben sosem fogom megérteni mi vezette erre.Most csak annyi a probléma,hogy ha ránézek hányingerem támad.Szívem szerint szájbavágnám egy serpenyővel,aztán megvárnám amíg kihullik az összes foga.

-Baszki.-keresem a telefonomat először a beépített zsebemben,aztán a műszerfal tárolórészein,a combom alatt,sőt még a pedálokhoz is lepillantottam.Nincs meg.A francba!
Fel akartam hívni a családunk nyomozócsapatát,hogy ne csak felszínt kapargassák ennek a köcsögnek,hanem mélyen nézzenek vissza az életében..akár a kezdetekig.
-Biztos hogy itt van.-hajolok le újra egyre idegesebben.Sohasem felejtem otthon.
Még mindíg lazán tartva a kezem a kormányon,lehajolok teljesen és benézek az ülés alá.

-Hol a picsában vagy?-ülök vissza normális pozícióba.
Szemöldökömet összehúzva megigazítom az összekócolódott hajamat a visszapillantóban.
Az agyam nem tudja feldolgozni az elmúlt másodperceket.Először egy kiáltás,aztán minden csupa vér.Észre sem vettem az előttem futó férfit.Amilyen gyorsan csak tudok félreállok a méregdrága kocsimmal,imádkozva,hogy ne legyen rajta horpadás.

Amint megállok a mozgásban,nem kis termetű emberünk lassan lecsúszik a motorháztetőről,sötétvörös testfolyadékjával átfestve az élénkpiros színezést.
Egy placcsanó hang kíséretében végleg az aszfaltra zuhan.
Három másodperces lefagyásom után amilyen gyorsan csak tudok kipattanok a kocsiból.
Kocogva előre megyek,aztán leguggolok az enyhén abnormálisan kinéző férfi mellé.
Annyira dobog a szívem,hogy mindjárt lyukat üt a mellkasomban.

Még soha nem nyiffantottam ki ártatlant.
Remegő kezemet óvatosan a mellkasára teszem,hátha ki tudok tapintani egy enyhe dobogást.Nem volt.Fejemet is az említett részére hajtom,ám szintén semmi lüktetésszerűt nem hallok.Szarrá horzsolt és ütődött bőréből ömlik az élet,mely így a hajamhoz és az arcomhoz tapadt.

Alkarommal megtörlöm a fejem,azután ösztönösen cselekedve a lábam átdobom a csípőjén és térdelve megkezdem az újraélesztést.
-ÉLEDJ MÁR FEL TE SZERENCSÉTLEN!-hajolok az ajkaira,majd az orrát befogva kettőt befújok.Vörösség csöpög a számról,és a vér összetéveszthetetlen íze keveredik a nyálammal.Oldara hajolok köpni egyet,utána folytatom a szívmasszázst.

Ugrálásom közepedte a combomnak oldalról nekinyomódik valami kemény.Ijedtemben odakapom a tekintetem.Mázlim van.Kiszedem a vércseppes telefonját,majd a bekapcsológombot nyomkodva tárcsázom a segélyhívót.
Néhányat csörög,aztán megszólal egy női hang.
-Segélyhívó központ miben segíthetek?

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,
nemsokára jön a kövi rész.
Puszii<3