Chilli Chocolate Soufflé °JiKook°

23. rész

- Jól vagy, Jimin? - ült le mellém Yoongi, és homlokomra tette a kezét, ezzel gondolom ellenőrizve, nem-e vagyok lázas. De nem voltam az. - Ne értsd félre, most is rohadt vonzó vagy, de úgy viselkedsz, mint a szar amit kicentrifugáztak. - mondta ezt már jóval halkabban, és térdemre fogva várta, hogy válaszoljak neki. Kijelentésén elnevettem magam, nem értettem, hogy lehet valaki egyszerre aranyos, izgató és ennyire nyersen őszinte.

Ma reggel baromi rosszul keltem, pedig nem is ittam sokat. Legalábbis a szokásoshoz képest ez hangyafing volt, viszont tény, hogy vacsorából sem ettem normális adagot. A próbákat semmiképpen sem szerettem volna kihagyni, így hogy ennyire vészesen közel már a műsor, ezért visszautasítottam Jungkook azon ajánlatát, hogy kiír mára. Ráadásul jóval később is keltem, még regenerálódni sem volt időm, mikor már rég öltöznöm kellett volna. Így is a kocsiban sminkeltem, bármennyire is minimális az, amit nap közben hordok, és fogat sem mostam, csak bekaptam két rágót, miközben magamra ráncigáltam az egyenruhámat. Nyakkendőt is elfelejtettem felvenni.

- Ennyire borzalmas? - nevettem fel meggyötörten, fejemet fogva, és a flakon vízért nyúltam, amiből az imént ő ivott. A kulacsom a másik táskámba maradt, és a büfébe sem volt még időm elugrani, így rá voltam kényszerülve, hogy próbán mástól csóringáljak.

- Csak szokatlan. - ingatta meg fejét egy szende mosollyal. - Történt valami?

- Csak néhány családi dolog. - sóhajtottam, de nem terveztem neki erről részletes beszámolót tartani. Ha csak rólam lett volna szó, nyilvánvalóan elmondtam volna neki mindent töviről hegyire, de ez elsősorban nem az én családom ügye volt, hanem Jungkooké, még akkor is, ha a tegnapi látogatás nekem volt a legmegterhelőbb. Bár láttam, hogy a férfinak is jelentős mennyiségű csikk halmozódott fel az este folyamán az ablak mellett lévő kis hamutálcájában. Lényeg a lényeg, nem szándékoztam semmilyen formában kibeszélni neki a Jeon családot. - Elég ingerült lettem tegnap, és úgy tűnik, kicsit túlzásba vittem a piával.

- Ittál? - kérdezte teljesen más hangsúllyal, mint korábban. Hangjában az aggodalom mellett düh is észrevehető volt, de egy cseppet sem volt dorgáló, vagy számon kérő. - Ennyire komoly? - szorított rá picivel erősebben térdemre, mire én egyből ránéztem és szabadkozni kezdtem.

- Nem, csak én vettem komolyan. - emeltem fel kezeimet, és azokkal kezdtem terelően kalimpálni. - Tényleg. - mondtam a lehető legmeggyőzőbben. Felesleges aggódnia. - Meg nem is ezért nézek ki ilyen ramatyul. - legyintettem és ezzel próbáltam kicsit más felé evezni a témát, mert nem akartam, hogy minden áron kihúzza belőlem, mi történt. - Jungkook ébresztője későn keltett.

- Miért, együtt alszol a dokival? - nevetett fel, és ekkor még egyikünk se tudta, mennyire is elszóltam magam egy olyan dolog kapcsán, amit neki kellett volna utoljára hallania.

- Ja, tegnap vele aludtam. - mondtam, mintha csak azt mondanám, szép időnk van ma, és csak akkor realizálódott bennem, mit is közöltem vele, mikor kezeit elvette térdemről, és szemei kétszeresükre nőve erősen szuggeráltak engem. Elnyílt ajkakkal próbáltam kinyögni valami érthető magyarázatot, de ez alig jött végül össze. - Ne értsd félre!

- Én nem. - emelte fel védekezően két kezét, de arcán egyértelműen látszott a zavar, az értetlenség, és egy csöppnyi csalódottság. Meg tudtam érteni, éppen ezért nem volt tervben az, hogy egy ilyen infót ilyen lazán a tudtára adjak. Lehet, hogy ez köztem és a doktor között természetes volt, de másnak tudtam, hogy nem lenne az.

- Tényleg! Csak meg akartam vele beszélni a dolgokat, de már késő volt, én pedig be voltam csiccsentve és véletlenül ott aludtam el. - magyaráztam neki kissé kamuzva, de ez egy kíméletes hazugság volt részemről. Nyilván nem véletlenül aludtam a férfi hálószobájában, de erről jobb, ha nem tudott. - Ez nem rendszeres.