Maya egész kicsi kora óta érzéseket táplál édesapja üzlettársa, és egyben legjobb barátja iránt.
A lánynak helyzetén az sem segít, hogy szinte minden egyes nap látja Tom Kaulitzot, a szíve mélyén azt kívánja bárcsak ő lehetne a felesége, de tudja ez...
Izgatottan ugrottam ki, az ágyból, s egyből, a ruhás szekrényemhez siettem.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Miután magamra ráncigáltam, a kiválasztott ruhadarabokat, gyorsan a smink asztalom elé ültem, s kentem fel, az arcomra, egy kis alapozót, s szempilla spirált, a számra pedig kentem, egy kis piros rúzst. A hajam felkötöttem lófarokba, s már rohantam is le, az emeletről.
Ahogy, a nappali felé lépkedtem megpillantottam őt, a szívem egyből felgyorsult, a szám pedig akaratom ellenére is mosolyra húzódott.
- Szia Maya nagyon csinos vagy - Dicsért meg, az a férfi akit mindennél jobban szeretek.
Éreztem, az arcomat rózsa vörös pír égette. A torkomban pedig, egy hatalmas gombóc keletkezett ami egyre csak nőtt, a szívem pedig majd ki akart ugrani, a mellkasomból.
- Köszönöm... - Alsó ajkam harapdáltam, s a padlót bámultam egyszerűen nem tudtam, a szemébe nézni, ahhoz túlságosan zavarban voltam.
Szerencsére apa beszélgetést kezdeményezett, így elkerülhettem, a még zavarba ejtőbb történéseket. Lassan leültünk, az asztalhoz, anya pedig kihozta, a konyhából, az ételt.
- Na, és Maya, hogy megy, az iskola? - Nézett hirtelen rám Tom, s támasztotta meg villáját, a tányér szélének.
- Ühm... Egész jól - Félénken, de a szemébe néztem.
- Osztály első, az én kicsikém - Büszkélkedett anya, én pedig egyre kellemetlenebbül éreztem magam.
- Ezt, örömmel hallom - Mosolygott rám Tom.
- Ki megyek mosdóba - Álltam fel, a székről, s gyors léptekkel, a mosdó felé vettem, az irányt.
A fürdőszoba ajtónak dőlve fogtam, a mellkasomat, a szívem dübörgött, a levegő pedig alig akart kipréselődni, a tüdőmből. Egy hatalmasat sóhajtva sétáltam, a mosdókagylóhoz, s hintettem be, az arcomat, egy kis vízzel hátha észhez térek.
Sminkem megigazítva hagytam el, a fürdőszobát, s fordultam volna be, a folyosóra, de valakinek, a mellkasába ütköztem.
- Nagyon megütötted magad? - Kérdezte Tom, az arcomat fürkészve.
- Jó... Jól vagyok - Hátráltam tőle, egy lépést, ugyanis, az arca túl közel volt, az enyémhez.
- Biztos jól vagy? - Simította végig mutató ujját, az állam ívén.
Egy hang nem jött ki, a torkomból, még pislogni is el felejtettem. Mozdulatlanul álltam, egyhelyben előtte, mint, egy szobor, a szemem pedig pingpong labdaként cikázott, a szeme és, a szája közt.
Legszívesebben megcsókoltam volna, de nem tehettem meg. A gyomromban heves bizsergést éreztem, a testemet pedig elöntötte, a forróság. Másodpercek töredéke alatt fordítottam el tekintetem.
- Én izé... nekem mennem kell - Hagytam magára, a folyosón, s szemem lesütve ültem vissza, az asztalhoz.
