Elrabolva

part 6

Reggel az ébresztőm monoton hangjára keltem.
-Ahj utálom ezt a szaros életet. Gondoltam magamban és sóhajtottam egyet.
Lementem keresni magamnak valami kaját mivel elég éhes voltam tegnap szinte nem ettem semmit csak egy szendvicset azt is úgy hogy majdnem kihánytam. Nem sok ételt találtam úgymond reggelinek ezért egy joghurtot ettem. Fel is mentem és gyors átöltöztem.
Ilyen volt a szettem:

Tudom nem nagy szám de nem is volt kedvem pakolászni hogy mit vegyek fel. Amikor éppen nyitottam volna ki az ajtót Maya rohant be rajta.
-Úristen Maya! A szívrohamot hoztad rám!
Mondtam kiabálva mivel nem volt itthon senki.
-Jójó! Bocsi tudom rossz az időzítés de 1. Veled akarok menni ma suliba 2. Mindjárt elkésünk 3. Jössz bu-
Nem tudta kimondani mivel megfogta a fejemet és arrébb tolta.
-Mivan? Mondtam unottan.
-Scarlet!
-Hmm?
Hümmögtem mivel nem tudtam hogy mi baja van ennek a nőnek.
-Ez nem az amire gondolok! Igaz? Itt egy piros folt a nyakadon!
Mondta és én jobban felhúztam a cipzárt.
-Te lefeküdtél Tommal? Kérdezte és az kacagott egy picit.
-Mi nem! Higyj nekem nem feküdtünk le csak biztos este amikor aludtam akkor csinálhatta az a kutya. Mondtam és szégyelltem magam.
-Amikor aludtatok?! Mondta Maya és felvonta az egyik szemöldökét.
-Este be szokott mászni az ablakomon és együtt alszunk...
-Mivan!!!
-Majd mindent elmesélek. Ha lesz kedvem.
Mondtam egy önelégült mosollyal.
-De ne már Scarlet!
-Nope. Mondtam neked majd ha ahhoz van kedvem. De nem hinném hogy lesz.
-DE SCARLET!
Azzal elindultam suliba vele.
Egész úton nyagatott. Nem hagyott békén.
-Bazdmeg azért me-
Ordítottam el magam de rájöttem hogy az egész utca minket néz szóval inkább kussoltam és mentem tovább.
-Szóval miért?
-Mert szerintem csak játszani akar velem. Nem tudom eldönteni...
Mondtam alig hallhatóan.
-Nem! Én nem néznem ki belőle!
-Ezt mondtad még anno Noah-nál is.
-Jó tudom de ő más volt. Ő egy kis fasz volt.
-Ja ja persze. Mondtam iróniába.
Amikor a suliba értünk megláttuk egy egész csaj csapatot.
-Szerinted mi lehet ott? Kérdeztem Mayát értetlenkedve.
-Jaj basszus! Elfelejtettem mondani neked jött egy új fiú a mi osztályunkba. Nézzünk meg hogy néz ki!
-Uhm oké-. Nem tudtam végig mondani mivel elkezdett húzni a tömeg felé.
Egy szőke fluffy hajú fiú. Nem tudtam megsaccolni de kb 180 körül volt a csávó.
-Biztos nagyképű lehet.
-Nem hinném.
-Na mind1 én húztam. Csá.
-Várj megyek én is.
-Gyere.
Ezzel elmentünk az osztályterembe.
A tanár bejött és a diákok is pár perccel utánna.
-Jó reggelt gyerekek! Ma jött egy új fiú hozzánk szóval szeretném hogy jók legyünk hozzá.
Ezzel bejött ugyan az az srác aki kint volt az aulába.
-Kérlek mutasd ne magad David.
-Sziasztok! A nevem David Büchner vagyok. Szeretek olvasni.
Az egész lány csapat ordítozni kezdett.
-Rendben David ülj le...hmm...ahova akarsz.
Ezzel leült mellém.

~20 perc múlva~
Tök jófej a srác. Nem is gondoltam volna.
Egész órán jót beszélgettünk.
-Na megyek tesire oké?
-Ja megyek én is.
Kicsengettek és mentem és Mayával az öltözőhöz.
Nagyon jó volt az óra mivel most kidobósoztunk. Ami nem is annyira rossz.
~Suli után~
-Oké akkor szia Maya. Mondtam majd megöleltem.
-Szia Scarlet! Majd tette ugyanazt amit én. Anyukája megállt a buszmegállóban és odament.
Amikor Maya beszállt egy fehér Audi R8 állt meg a kocsijuk mögött majd Tom szállt ki belőle.
Mi a gyász?! Gondoltam magamba.
Amikor meglátták Tomot felém sétálni mindenki sokkot kapott.
-Most én viszlek haza hercegnőm. Mondta majd behúzott a kocsihoz.
-Miért égetsz le! Mondtam majdnem kiabálva.
-Ezt inkább úgy hívják szerencse drágám. Mondta majd megfordította a fejem.
Értetlenkedve néztem rá.
-Még mindig megvan ahogy terveztem.
-Mi mivan meg?
-A nyomom. Mondta önelégülten.
Ekkor jutott eszembe hogy este kiszívta a nyakam.
-Te egyébként! Soha többet nem alszol velem! Bezárok minden ablakot!
-Ajtó.
-Azt is.
-Kötekvős imádom.
-Hagyj már!
Pont elhaladtunk a házam mellett.
-Hé. Itt állj meg!
-Nem tanították meg hogy ne szállj be idegenek kocsijába? Mondta és simogatta a combom.
-Bazdmeg..
-Az én hazámhoz megyünk.
-Na az fasza. Mondtam és fújtam ki a levegőt.
Pár perccel később meg is érkeztünk Tom házához. Egy gyönyörű, hatalmas ház volt.
-Wow. Mondtam meglepődve.
-Mit vártál tőlem szívem? Mondta egy pimasz mosollyal.
Ezzel kinyitotta nekem az ajtót és bementünk együtt a házba.
Gyorsan körülnéztem és annyira lettem figyelmes hogy egy boxer kutya rohan felém.
-Bazdmeg bazdmeg! Mondtam gyorsan egymás után és bele ugrottam Tom karjaiba aki csak mosolygott rám.
-Ne légy ilyen. Nem bánt. Mondta majd szépen letett és megsimogatta a kutyát és oda rakta a kezem a kutya orrához.
-Jó mostmár így nem olyan ijesztő oké?
Erre csak röhögött egy aprót és a haloszobájába vettük az irányt.
-Most hova megyünk? Kérdeztem mivel még életembe nem jártam itt.
-Oh ne félj majd meglátod. Erre a mondatra behúzott a hálószobába és bezárta maga után az ajtót majd neki lökött a falnak.
-Baszki... Mondtam mivel kicsit beütöttem a fejem.
Erre Tom erősen elkezdett csókolni engem nem tudtam neki ellenállni.
-T-Tom hagyd abba... Mondtam és elcsuklott a hangom csak hogy Tom itt megragadta a lehetőséget és betolta nyelvét a számba kezeimet fejem felé kulcsolta egy kezével és a másikkal pedig apró derekamat markolta.
-Olyan gyönyörű vagy... Mondta fülembe suttogva ahogy éreztem meleg leheletét a nyakamon.
Erre a mondatra piros lettem.
Éreztem Tom kezeit a pólóm alatt mászkálni.
- Tom ezt nem szaba-
- Hallgass... és csináld azt amit mondok. Mondta és rá markolt a derekamra erősen.
Erre nem tehettem mást de egy sóhaj hagyta el a szám.
-Na ezt már szeretem..
Mondta és erősebben csókolt majd rátért a nyakamra és azt kezdte csókolni és harapni.
- Te az enyém vagy... megértetted Scarlet..? Csakis az enyém senki másé.
Mondta és újra megcsókolt.
- Tom én még...nem lehet.. Mondtam és ajkamra haraptam idegességembe erre Tom erősen megharapta a nyakam ami irtózatosan fájt.
- Mond.. A tiéd vagyok örökké..
- A tiéd vagyok.. örökké..
- Mégegyszer... Mondta hangjában lehetett hallani a féltékenységet.
- A tiéd vagyok.. örökké..
- Látod...ez az én lányom..
Mondta és újra megharapta nyakam nem sokkal csörgött a telefonom.
Felvettem gyorsan. Anyám volt az.
- Szia szívem otthon vagy már? Kérdezte tőlem anyám.
- Uhm még nem de nemsokára ott leszek oké? Az egyik barátnőmnél vagyok.
Erre Tom csak pimaszul nézett rám és ezt mondta.
- Nagyon rosszul hazudsz szívem...
- Ki volt ez?
- Ja uhm...Ameliának az apukája!
- Amelia? Még nem is hallottam róla.
- Igen mivel ő új lány! Az iskolába!
Mondtam kicsit rekedtesen majd Tom az orrát a nyakamba dörgölte.
- Beszélhetnék Amelia apjával?
- Uhmm... Le némítottam magam egy percre.
- Tom most te leszel "Amelia" apja oké? Mondtam kicsit izgatottan mit fog mondani.
- Érted bármit szívem...
- Igen itt Amelia apukája. Mondta Tom és kaccsintott egyet.
- Igen szia aztán szerettem volna kérdezni megkérnélek arra hogy Scarlet ott maradhat ma éjjel nem szeretném ha este egyedül lenne.
Erre egyből elkezdtem rázni a fejemet hogy biztos hogy nem. Erre Tom ezt mondta.
- Persze itt maradhat. Mondta és fülemet harapta.
Elköszöntek és letette Tom.
- Na jó voltam? Mondta egy büszke mosollyal.
- Nem nagyon szar voltál.
- Tudod most ezért megbüntetethetnélek de most van egy esélyed.
- Akkor ezt az esélyt most el kell lőni. Mondtam neki röhögve és erre megcsókolt és a melleimet markolászva. Amire én csak sóhajtottam egy nagyot mivel már nem bírtam visszatartani.
Amikor éppen csókolózás közepén tartottunk amikor elkezdte fogdosni a combomat.
- To-m... Suttogtam ajkaira gyengéden.
- Shh... majd én mindenről gondoskodni fogok... Mondta azzal az elképesztő hangjával amivel el tud varázsolni.
- Nekem ez nem megy... Mondtam elhúzódva egy picit.
Erre Tom megfogta a hajam és hátra húzta és nyakamat kezdte ellepni csókokkal amire a reakcióm nem is lehetett más mint egy nyögés.
- Akkor maradunk ennél. Mondta és belenézett a szemembe...Tom szemébe lehetett látni a vágyat amit akar de visszatartotta magát. Láttam rajta.
Nem bírtam visszafogni magam és szenvedélyesen megcsókoltam... lassan visszahúzódtam és éreztem ahogy Tom felettem van és szépen lassan rám tette teljes testsúlyát.
Lassan ereszkedett.
Szerettem volna megmutatni neki hogy mit is érzek iránta de nem lehet...
- Uhm...
- Uhm? Mondta és továbbra is nyakamat csókolgatta.
- Lehetne hogy...ezt befejezzük...?
Kérdeztem mivel még én se tudtam mit akarok...az egyik oldalam azt mondta hogy csak játszik veled Scarlet. Ne higyj benne. A másik felem pedig azt mondta hogy Tedd meg amit akarsz tőle.
- Ja aha. Mondta és szépen lassan elhúzódott. Látni lehetett rajta hogy legszívesebben folytatta volna de tudtam hogy abból baj lenne.
- Uhm szóval...nem megyünk el valahova? Kérdeztem próbáltam terelni a témát mivel más ezen kívül nem nagyon jutott eszembe.
Erre a kérdésre csak pimaszul mosolygott.
- Ahová óhajtasz hercegnő.
- Uhm nm is tudom...
- Mi lenne ha vennék neked pár új ruhát? Hmm? Mit szólsz hozzá?
Erre bólogattam egyet.
- Jó de akkor nem sokat nem szeretnék bunkó lenni. Mondtam mivel manapság nagyon kevés olyan ember van aki ilyet csinálna.
- Ez most nekem és neked a legfontosabb rendben?
- Oké... Válaszoltam csendesen.
Gyorsan elkészülődtem és elmentünk a plázába. Tom nagyon sok dolgot megvett nekem amiket még nem is akartam. Ami tetszett neki azt megfogta és belerakta a kosárba.
- Tudod tényleg nem kell ezt. Megtudom magam is venni.
Erre hűvös barna szemeivel rám nézett.
- Valami baj van? Kérdeztem kb alig hallhatóan.
- Mennünk kell. Most.
- Mégis miért mi történt? Kerdezősködtem. Fogalmam sem volt mi történik.
Nem válaszolt, hanem megfogta a derekamat és húzott magához amilyen erősen csak tudott. Megláttam a fegyvert a zsebében. Nyeltem egy nagyot inkább kussba maradtam. A kocsijához siettük és gyorsan kinyitotta nekem az ajtó beszalltam és gyorsan be is zárta azt. Ő is beszállt. Hallottam ahogyan az autó hangosan elindul és már el is hagytuk a pláza parkolóját. Kb 10 perc alatt ott is voltunk Tom házánál. Én gyorsan kiszálltam ahogy Tom tette és utánna indultam amikor beértünk a házba Tom egyből a fejét fogta oda akartam menni hozzá és megvígasztalni de féltem hogy még rontok a helyzeten.
Leült a kanapéra és fogta a fejét az egyik keze a kanapét markolászta és a bügykei kezdtek fehérek lenni.
- Tom minden rendben...? Kérdeztem halkan nem akartam jobba felidegesíteni.
- Ahj bazdmeg nem kellett volna belevinnem téged a szarba!!! Ordibált.
- Mibe? Nem vittél bele semmibe Tom..nyugodj meg. Oké?
- Bazdmeg! Ordította.
Mellé ültem és a kezét kezdtem el simogatni.
- Tom semmi baj rendben? Semmi baj. Ismételtem.
Láttam hogy a keze már nem markolja annyira az anyagot. Kissé nyugodtabb lett.
- Nyugodt vagy?..
Erre csak bólogatott és az ölébe húzott.. láttam rajta hogy még mindig stresszel.
- Ne stresszelj.
- Nem stresszelek. Mondta és a derekam markolászta.
Hirtelen maga felé fordított és csókolni kezdett. Agresszívan.
Visszacsókoltam.
Teljesen nyugodt volt mostmár. Felmentünk a szobájába. Nagyon hideg volt ezért magam köré tekertem a takarót és Tom karjaiban aludtam el teljesen nyugodtan...

SZIASZTOK!! 1753 szó!!!! Elnézést hogy eltűntem és hogy késtem a résszel csak családi problémák stb.
De már kezdenek helyre jönni a dolgok és sokkal többet fogok írni mivel már van ihletem és próbálok többet írni csak néha vannak családi problémák és hát még a tanulás is ott volt de már kezd minden jóra fordulni szóval többet fogok írni és kb júl. 7-14 elfogok tűni mivel táborba megyk:/ de mind1 az előtt majd még úgyis fogok írni. És bocsánat zsofihh041214 hogy azt írtam 2 óra most kint van az új rész és lesz is több rész szóval puszi neked ZSÓFI!! ÉS MINDENKI MÁSNAK 💕💕