Olyan reménytelen ez a fekete árok,
Már feladtam és csak várok.
Mire is várok?
Én sem tudom,
Csak sodródok megállhatatlanul.Csillagok fejem felett halkan pislákolnak, elveszetten, bátortalan,
Mintha egy jelre várnának, hogy kihunyjanak,
S feneketlen mély gödörbe áshassák magukat.Lehullik az első, majd második csillag, S egyszercsak rájössz: elrontottad.
Szétesik az összkép, mit oly sokáig tanultál,
Ismeretlen látvány veszi át a trónját.Szokatlan az új táj, nem tudod mi hol,
Százfelé halvány fény pislákol.
Halkan ragyogó fények,
Vajon segítenek neked?
Vagy csak visszalöknek sötét gödérbe?
Félő, nem éri meg kockáztatni újra,
S inkább tovább sodródsz a végtelenig tartó távolba .
Borító: elkarhozott
YOU ARE READING
𝐏𝐎𝐄𝐌𝐒
Poetrykedves olvasó ! ebben a könyvben az én kifejtett gondolataim szerepelnek vers formában, jó szórakozást !