Fontos!: A történet megértésének érdekében ajánlott olvasni az első részt! Köszönöm!
[***]
3 évvel később
A múlt feledésének érdekében az utóbbi 3 évben, csak a munkából álltak a mindennapjaim. S láss csodát, megérte a gyümölcsét. Szemet vetettem az Icon of the Seas nevű üdülőhajóra, megtetszett az a luxus, amit a hajó képviselt s ezért úgy döntöttem, hogy kiveszek egy kis szabadságot és elutazom.
Az Icon of the Seas nem csak egy egyszerű hajó, hanem egy úszó város, amely az az igazi luxus és a kényelem megtestesítője. Ahogy felszálltam a fedélzetre, azonnal éreztem, hogy ez a hely tökéletes lesz arra, hogy kicsit kiszakadjak a megszokott robotolásból és végre pihenjek.
S feledjek.
A hajó a negyedik nap megáll Zakynthosnál, egy egésznapos kirándulást, strandolást vehetünk igénybe a parton. Mindezt a tulajdonos lánya 18. születésnapja miatt. A hajón aznap ünnepelnek, majd ők is szétnéznek a gyönyörű szigeten.
Az első napomat a hajó felfedezésével töltöttem. Minden sarkon valami új és izgalmas várt: végtelen medencék, pazar éttermek és bárok, valamint lenyűgöző szórakoztató programok. Az egyik kedvenc helyem az üvegfalú medence lett, ahonnan csodálatos kilátás nyílt az óceánra. Itt órákon át tudtam csak lebegni a vízben és élvezni a napfényt, miközben a távolba révedtem. A következő napon nem csináltam semmi különöset. Pihentem, napoztam, a medencében úszkáltam, még a csúszdákat is kipróbáltam. Azt hittem, összeszarom magam amikor belecsapódtam a vízbe, jót nevettem magamon, kimásztam a vízből s mentem még egy kört.
A hajó fedélzete csak úgy nyüzsgött az emberektől, senki nem volt egyedül, csak én. De nem bántam. Örömmel néztem a mosolygó szerelmeseket, a gyerekeket, kisebbeket s a nagyobbakat egyaránt. Aranyosak voltak, ahogy a szüleik kezébe kapaszkodtak, apró karjukon ott volt a narancssárga úszógumi.
A harmadik napon késő délután, egy világhírű előadóművész koncertjén vettem részt, amely teljesen magával ragadott. A koncert után a kedvenc éttermembe mentem, s ott vacsoráztam. Isteniek voltak a tengeri herkenytűk, a garnélarákos tészta lett az ideiglenes kedvencem. Kellemes hangulat volt az étteremben. Lágy zene szólt miközben az emberek csacsogtak.
Ahogy kiléptem az étteremből, éppen elmélyültem a gondolataimban, amikor hirtelen valami nekiütközött a lábamnak. Lenéztem, és egy kislány nézett rám fel, sötétbarna, kicsit hullámos hajával és pisze orrával. Az ajka alatt egy kis anyajegy díszelgett, ami különösen aranyossá tette az arcát. Nem lehetett több két évesnél, és kuncogva nézett rám.
- Ó, boci - szólalt meg cérnavékony hangján, miközben egyensúlyát próbálta visszanyerni. Látszott rajta, hogy kissé megijedt.
- Semmi baj, minden rendben? - kérdeztem mosolyogva, miközben leguggoltam mellé.
A kislány bólintott.
- Na és szeretsz itt lenni? - kérdeztem tőle gyengéden.
- Igen - válaszolta kicsit bizonytalanul, de látszott rajta, hogy igyekszik a beszéddel.
- És mi tetszik neked a legjobban? - tettem fel egy újabb kérdést.
- Csúszda... fagyi.
Elnevettem magam a válaszán. A gyermeki egyszerűség annyira üdítő volt, hogy egy pillanatra elfeledtette velem minden gondomat és fáradtságomat.
- Hát, a fagylalt tényleg nagyon finom itt - értettem egyet vele. - Megkérdezhetem a nevedet kicsilány?
A kislány éppen válaszolni készült, amikor hirtelen meghallottuk, hogy valaki kiabál.
