Hello My Shining Lover ~。(〃ω〃)

1. (Pt.2)

Az előzők közben Eun-Soo a hercegnőjét boldogította és elment vele a büfébe. Néhány kaját vettek és utánna ők is mentek órára nehogy elkéssenek. Az osztály terembe elkezdtek beszélgetni arról, hogy hova mennek ebédelni, de ezt megszakította a csengő és elkezdődött a természet óra. Viszont az óra közepén elment az áram és mindenki meglepődött.

-ÁÁáááÁá?!- kiáltott fel Seung-Hae mivel megijedt és el is rontotta s rajzát amit óra elején kezdett el, mivel unatkozott.
-SEUNG-HAE ÚRISTEN CSAK ELMENT AZ ÁRAM!- mondta hangosan LiHua
-DE ELRONTOTTAM A RAJZOM! :(((- mondta Seung-Hae és mindenki elkezdett nevetni utánna pedig síri csönd lett. A tanár elengedte őket hagy menjenek haza, de azért házit is adott.

Miután kiértek mindenki megvárta egymást. Amint JiaLi kiért rájött hogy nincs esernyője, de szerencsére Jong-Kyu ezt látta és oda adta az esernyőjét. Viszont mielőtt elindult volna romantikusan JiaLi val a kis esernyő alatt, oda futott barátja esernyője alá és átkarolta. JiaLi igazából csak úgy volt vele, hogy ez normális barátok között Eun-Soo és Seung-Hae is csinált már ilyet. Ezek után mindannyian elmentek Suoh házához és mind a hatan ott ebédeltek. Viszont Seung-Hae amikor végzett és ránézett a telefonjára rögtön felpattant és meghajolt.
- Köszönjük az ebédet!- mondta Seung-Hae és elrohant. A többiek nem nagyon értették, de ők is megköszönték és utánna futottak.

Mikor JiaLi és Suoh hátul maradt, Suoh megfogta a kezét és gyengéden elkezdte húzni a másik irányba. A fiú oda vezette ahová kiskorukba mindig elbújtak a szülők elől amikor rosszaságot csináltak. Abban a pillanatban amikor JiaLi rájött hogy hova viszi nagyon meglepődött, mivel már nagyon nagyon rég nem járt arra és nem látta a faházat. A ház egy nagy tér közepén lévő nagy lombos fán volt és mikor oda értek a lépcsőéhez JiaLi gyorsan felfutott a lépcsőn.
- Aztaaaaaa~ Ez a hely semmit sem változott. Ugye?-mondta JiaLi és oda sétált az egyik ablakhoz és csak gondolkozott, meg persze a válaszára várt.

- Igen... Semmit nem változott...- válaszolt Suoh miközben a másik ablaktól nézte JiaLit, hogy mennyire csodálkozik a helyen és a csillogó szemeit amik az ablakon néztek ki, meg persze néha a fiúra is rá meredtek egy pillanatra, de egyszer csak még nagyobbra csillantak ragyogó szemei mert elkezdett havazni.
- AAAaaaaaa~ Néééézd HAVAZIK!!- mondta JiaLi izgatottan úgy mint aki még soha életében nem látott havat és gyorsan rá is nézett Suoh-ra, hogy megnézze ő is a havat nézi  e vagy nem, de a fiú nem azt nézte, hogy havazik hanem még továbbra is a lány csillogó szemeit és mosolyát nézte.
- TÉNYLEG!!!- mondta izgatottan ő is miután vissza tért álmodozásából JiaLi csillogó szemeibe meredve és amikor a lány hirtelen izgatottan nagy mosollyal rá nézett a fiúra, Suoh szíve meglágyult mivel olyan szinten aranyosnak találta, hogy awwww~ és mosolyát látva nem csak a szíve lágyult meg hanem még mosolyt is csalt az arcára.

- Gyeree~ MENJÜNK LE!!- mondta JiaLi és megfogta Suoh kezét aztán elkezdet lefutni a faházból, viszont amikor leértek JiaLi nem akarta ráncigálni így elengedte a kezét és elkezdett rohangálni a hóban. Suoh megállt a lépcső aljában és onnan nézte ahogy a lány fincánkol a hóban, de egyszer csak meglátta, hogy szabadon van a nyaka így oda hívta magához.
-JIALI GYERE IDEE~!!!- mondta Suoh és a ficánkoló lány nagy mosollyal szaladt oda hozzá.
- Mi az?- kérdezte JiaLi, hogy miért hívta oda őt. A fiú hátra nyúlt a táskájába és kihúzott egy hosszú szürke sálat amit aztán a lány nyaka köré tekert.
- Tessék itt a sálam, nehogy megfázz.- mondta Suoh miközben rá adta a sálat.
- Oh Kösziii~.- köszönte meg JiaLi amitől a fiúnak megint mosoly került az ajkaira, de nem sokára valami megszakította megint az álmodozást.
-FOGÓCSKA!!- kiáltotta JiaLi, megérintette Suoht és elkezdett futni. Suoh gyorsan felvette a sálát ő is és letette a táskáját aztán a lány után futott. Miközben játszadoztak teljesen úgy érezték magukat amikor kicsik voltak és ugyan így játszottak.

Aztán a nagy játszadozás közepette JiaLi hirtelen megcsúszott és Suoh megpróbálta elkapni, de sajnos ő is vele esett. Ha már ő is elesett úgy, hogy el akarta kapni így persze kire esik... hát persze, hogy JiaLi-ra, de a feje alá rakta a kezét így a lánynak semmi baja nem esett viszont Suoh kezén lett egy kisebb-nagyobb seb. Amikor elestek egy ideig sokkban voltak és csak nézték egymást, de aztán vissza tértek az élők közé és felálltak.
- Jól vagy nem esett semmi bajod?- kérdezte Suoh miközben JiaLit nézegette, hogy hol lehet sebe.
- Nem... Nem esett semmi bajom viszont a kezed?- mondta JiaLi és rá mutatott a kezére. Suoh rá nézett a kezére, hát úgy nézett ki mint amennyire fájt is, de itt nem egy kicsi horzsolásról beszélünk hanem egy mint ahogy mondtam egy kisebb-nagyobb és méghozzá kicsit mélyebb sebről beszélünk.
- Ááá~ Kutya bajom ez csak egy kis horzsolás. - mondta Suoh kicsit bizonytalanul, de azért mert nem akarta, hogy JiaLi aggódjon, mivel ő nagyon aggódik a család tagjaiért is és a barátaiért is.

- Suoh?! Ezt komolyan mondod?! Konkrétan látom rajta hogy mennyire fáj. Gyere!- mondta a lány és megfogta a fiú csuklóját, hogy felrángassa a faházba és ellássa a kezét.
- De... várj most hova viszel?- kérdezte a fiú mivel nem értette miért is rángatja föl a lány a házba, de a lány nem ált meg annak ellenére, hogy a fiú megpróbálta állítani.
- Felmegyünk és ellátom a sebedet mert nem hagyhatom hogy elfertőződjön.- válaszolt a lány amikor már fent voltak és kereste a táskáját mert abban volt, a mini elsősegély készlete és igazából mindig nála van hátha valaki megsérül és így eltudja látni a sebet.
- Oh...Értem- mondta Suoh miközben JiaLit nézte ahogy fürgén kapkod, hogy megtalálja a kis dobozt. Szóval mikor megtalálta a dobozt gyorsan oda futott a fiúhoz, megfogta a kezét és elkezdte ellátni a sebet. Persze mikor JiaLi hozzáért a kezéhez Suoh rögtön felkapta a fejét és míg a lány a sebét látta el végig őt nézte és le se vette róla a szemét.

- Kész! Ugye már nem fáj?- kérdezte JiaLi és kihozta az álmodozásból a fiút.
- Nem nem fáj... Igazából mostmár sokkal jobban van.- válaszolta Suoh mosolyogva és megsimogatta a csillogó szemű lány fejét.
- Köszönöm.♡☀︎~~ -mondta a fiú és utánna még JiaLi bekötötték a kezét.
- Szívesen♡★. Hát tudod mit is várhattál egy ilyen ügyes, okos és szép lánytól.- mondta JiaLi dicsekvően, aztán hirtelen megint megfogta Suoh kezét és megint lerángatta és ezúttal viszont hógolyózni kezdtek el. Miután kifáradtak Suoh oda ment a táskájából és adott JiaLi nak vizet, azt nagyon szépen majdnem teljesen megitta de még maradt egy kicsi és ránézett a telefonjára.

- HaA~... Nagyon elkéstem! Suoh bocsánat de most nagyon kell sietnem! El kell mennem az öcsémért! Sziaaaaa~!!!- sietett el JiaLi az öccséért és ezt Suoh kicsit úgy nézte, hogy 'mi mi is történt?' de közben meg megértette csak mivel kicsit hirtelen volt, megvolt lepődve. Aztán igazából ő is haza ment és lefeküdt, JiaLi meg haza vitte JionFeng et édes drága öccsét és mind ketten lefeküdtek.

————————————————————————

Sziasztok!!
Bocsánat, hogy eddig tartott és ennyit kellet várnotok, de a suli miatt nem igazán tudtam írni meg az a gond, hogy azt mondom, hogy nem tudom megírni mert nincs ötletem és amúgy megvan írva az első három résznek az összefoglalása ami amúgy nem az akart lenni de az lett. Szóval nagyon bocsánat, de persze most nyáron pedig nagyon sok tábor volt, és esküszöm próbáltam írni csak nem sikerült annyira meg elkezdtem egy másikat is írni angolul szóval Ja ♡☀︎☆★〜°.＊

(Nagyon remélem hogy nincs helyesírási hiba🐀💀🥲)