Az esküvőröl szeretnék beszélni veled.._És itt követem el életem legnagyobb hibályát.De erről akkor még nem tudtam.Csak elakartam mondani amit érzek.Szóval..
-Nem megyek hozád!_Vártam hogy kiabáljon velem vagy hogy lásam rajta hogy fály neki.De csak mosolygott.És elneveze magát.Nem értetem hogy mi történik. Rengeteg érzés kavargot bennem.Elöször elfogott a méreg.Mert ez azt jelentette hogy nem is volt fontos neki az esküvő.Aztán jött a felismerés hogy átvert.Amitől füsöbeb lettem mint eddig.Ezért elkövetem életem második legnagyobb hibályát.Pofon vágtam. De mielőt viszahuzhatam volna a kezem.Egy kéz simult a csuklómra.Próbáltam viszahúzni a kezem de túl erősen szóritot.Az arcárol eltünt a mosoly helyete csak a düht látam.
-Ezt még ne próbáld mégegyszer_Egyre jobban szorította a csuklóm és ha ez nem lenne elég még rangatot is.Féltem. Enyire még sosem féltem. Nem mertem megszólalni csak bólogatam.Az egyetlen gondolatom az volt hogy valahogy ki kell szabadulnom.Még mielőt roszabra fordulnának a dolgok.De sajnos mire ki találtam volna hogy hogy szabadulnak ki éreztem hogy elők és amikor ráestem a betonra nagyon fályt a kezem.De a félelem erőseb volt próbáltam magam összehúzni hogy ne sérüljek annyira.De elment.Én pedig még mindig a főldőn feküdtem és remegtem.Nem mertem felnézni pedig halotam hogy valaki közeledik felém.
Halotam hogy mellém ér de még mindig nem mertem megmozdulni
-Segithetek?
Ez valami új volt még sosem halotam ezt a hangot.Kellemes volt és felmelegített a szívem.Csak szépen lassan kecmeregtem fel.Nagyon fájt a kezem de abban a percben ahogy meglátam már nem számitott hogy fáj.A kezét felém nyújtotta de én elfelejtetem elfogadni csak ültem és néztem őt.A szemei gyönyörüek voltak mint a csokoládé másra sem tudtam gondolni csak hogy bárcsak egész életemben őket tudnám nézni.Végül erőt vettem magamon és elfogadtam a felém nyújtott kezet.
-Köszönöm
Mosolygott.Ennél szebb dolgot még sosem látam. A haja lágyan omlott az arcába.Szöke volt.Még sosem láttam ilyen gyönyörű szint.Teljesen megbabonázot anyira hogy észre sem vettem hogy időközben ő folyamatosan beszélt.
DU LIEST GERADE
Volt egyszer egy elveszett lány.
RomantikAzt hittem igazi.Anyira meggyőző volt a mosolya.Az a sok ékszer.És ahogy mondta hogy szeret.Meggyözöt róla hogy ez igazi szerelem hogy ha majd el vesz semmi nem fog változni.Hogy nem csak apám trónjára hajt, hanem szeret.És én hittem neki.Elhitem eg...
