Az enyém vagy

2. Felyezet

Beültem a kocsiba és elindultam Ádám házához. Éreztem minden egyes kanyarral amivel közelebb értem egyre hevesebben vert a szívem.

Négy kanyar, három kanyar kettő... Izzadt a kezem és egy dolgon járt az eszem legyen a barátom otthon és senki más.

Amint elértem az utcába észrevettem egy fekete furgont a ház előtt. Le volt takarva a rendszámtábla és az ablakok is sötétítve voltak. Szinte levegőt alig kaptam, de még reménykedtem abban, hogy csak parkol ott a kocsi és a tulajai nincsenek a házban.

Nyitva volt a kapu ezért óvatosan bementem az udvarba. A tacskóját Rozit valamiért nem láttam pedig ilyenkor a rózsás bokrok mellet szokott pihenni.

Lassan végig mentem az udvaron ekkor észre vettem a földön egy vérfoltot majd egy másikat is a bokornál. Oda megyek, de nem álltam készen arra amit ott láttam. Rozi volt ott megsebesülve szegényke alig kapott levegőt, gyorsan leültem és az ölembe vettem, éreztem ahogy a pocakja fel le emelkedik de egyre egyre lassabban majd a szemembe nézett mintha tudná mi történik, végül csak a kis mozdulatlan teste maradt a kezeim között.

Letettem a kutyát és elindultam az ajtó fele ami tárva nyitva volt. Felvettem a földről egy botot a betörők ellen, bár annyira béna vagyok azon sem csodálkoznék ha magamat találnám el vele.

Az első lépésnél a parketta recsegni kezdett, úgy éreztem magam mint amikor tizennyolc évesen próbáltam hazaosonni miután kiszöktem. Mindig valaki felkelt arra amikor megpróbáltam szóval nem vagyok ebben olyan jó.

Hirtelen két fekete ruhás maszkos ember jelent meg előttem úgy éreztem nekem végem. Megakartam fordulni, de amint megpróbáltam valami hátulról megfogott majd valami égő fájdalmat éreztem a karomban. Elkezdtem gyengülni és valaki tartott el ne essek majd elnehezedett a szempillám és teljes sötétség lett.

* * *

Sajgott a fejem és bármenyire próbáltam kinyitni a szemem nem sikerült mert valamivel takarták a látásom. Percek teltek el, de én úgy éreztem órák óta ülök a sötétben tehetetlenül. Lépéseket hallottam amik egyre-egyre közelebb értek hozzám majd megállt előttem. Egy kéz lassan végigsimította az arcomat. Próbáltam elhúzni a fejemet mire a másik kéz akaratosan belemarkolt a hajamba, hogy a mozgás lehetetlen legyen.

Végül levette rólam a szemkendőt és a kávézós férfi állt ott nagy mosollyal a száján.
-Jó reggelt édes- hangja mély és szelíd volt, de nekem mégis inkább arra emlékeztetett mikor a villát végig karcolják a tányéron. Próbáltam a körülöttem lévő helyszínt megfigyelni de egy plafonról lógó villanykörtén és egy zárt ajtón kívül semmit nem láttam.

-Emma várj egy pillanatot az igazi műsor mögötted van- majd megfogta a széket amihez oda voltam kötve és megfordított.

Ádám volt ott kikötözve egy oszlophoz, a ruháit félig letépték róla és hosszú vágásnyomok mentek végig a testén.

-Mit tettél vele?- legszívesebben ott letépem a fejét annak a mocsoknak. Ömlött a könny a szememből míg a férfi oda sétált a barátomhoz és lekevert neki egy pofont.

-Miért teszed ezt vele hiszen nem tett semi rosszat- felém fordul a világ legijesztőbb mosolyával és előránt egy kést.

-Mi az édes nem tetszik a műsor?- a kést a torkomhoz nyomja éppen annyira, hogy egy aprócska sebből elkezdjen csöpögni a vérem.

-Nem is ismerlek mi jogod lenne az édesednek hívni?- szinte égett a szeme a dühtől, de a nyakamtól végül elemelte a pengét és lenyalta róla a véremet.

- Tényleg el is feledkeztem erről Márknak hívnak és ez az ember akit itt kikötöztem szeret valakit aki nagyon érdekes a számomra szerintem tudod kiről van szó- kinyújtotta felém a kezét hogy kezet rázzon de vissza engedte mikor rájött megvan kötve a karom.

-Erről az apróságról el is feledkeztem, de ne aggódj hamarosan kikötözlek csak el kell fogadnod az ajánlatomat- kérdő szemekkel néztem rá mégis miről beszélhet milyen ajánlatról?

-Emma te itt maradsz és végignézed a barátod halálát utána csak az enyém leszel és boldogan élünk míg meg nem halunk- a szívem egyre hevesebben vert nem engedhettem hogy megöljék életem szerelmét.

-Biztos hogy nem, Ádámot enged el kérlek ő soha nem tett semi rosszat- meglepődötten nézett rám Márk és úgy láttam meggondolja az ajánlatomat.

-Rendben van a fiú elmehet, de te nem mész sehova- oda sétált Ádámhoz és elvágta a köteleket majd két feketébe öltözött ember megfogták és kivitték a szobából.

-Így legalább hamarabb áttérhetünk a jó részre- valamit beleszúrt a vállamba és megint minden sötét lett.