'Az álmodozók önzők' | 'Dreamers are selfish'

'Az álmodozók önzők'

               Ez az iromány Labrinth All For Us című zenéjén alapszik és által lett inspirálva.

            Álmodozó (ebben a kontextusban) (főnév): jövőbeli célokkal, tervekkel rendelkező személy, aki ezek megvalósítására törekszik.

            Önző (szintén ebben a kontextusban) (melléknév): olyan személy, aki céljaiért, álmaiért dolgozik, ezekért él, saját érdekeit tartja szem előtt, magát, illetve javait helyezi előtérbe.

            Az álmodozás és az önzetlenség összeférhetetlen.

Hogyha valaki álmodozik és tervei vannak, akkor egyszerűen nem teheti meg azt, hogy a céljainak megvalósításán túl mással foglalkozik, mert azzal elhanyagolja a terveit és akkor már nem lesz álmodozó.

Ha valaki álmodozó, nem tud megadni mindent valaki másnak, csak saját magának.

Az álmodozó embereknek nincs más választásuk, mint hogy önzők legyenek. A mai világban a nagyravágyóknak muszáj önzőnek lenniük annak érdekében, hogy elérjék céljaikat, és ebbe beletartozik, hogy néhány emberen átlépnek saját sikerük érdekében.

            Új életet kialakítani csak úgy lehet, ha feladod és magad mögött hagyod a régit.

A nagy tervekkel rendelkező személyek előbb-utóbb eltávolodnak szülővárosuktól, így szüleiktől, gyerekkori barátaiktól is. Ez a folyamat szükséges ahhoz, hogy új életükbe berendezkedve új kapcsolatokat tudjanak kialakítani. Egyszerre nem fenntarthatók a régi és az új kapcsolatok. A régiek elkopnak, az újak pedig átveszik helyüket, és ez így van rendjén. Nem vagy köteles a régi életedből – amit azért adtál fel, hogy az újat élhesd – ápolni a kapcsolataid. Az új életedben is ki fogod építeni a baráti körödet, ugyanúgy létre fogsz hozni újabb és újabb kapcsolatokat, és ugyanúgy meg fogod találni a helyed.

            A mai világban tiszta boldogságot csak olyasvalaki érezhet, aki mer nagyot álmodni.

Az álmodozás táplálja az életcélokat, ami értelmet ad az életnek, ami miatt, amikor a jövőbe nézel, nem ürességet látsz, hanem valamit. Ott lebeg valami, amit minden áron meg szeretnél valósítani, amiért talpra állsz egy nagy esés után és azt mondod: márpedig én ezt véghez fogom vinni.

Ahány ember, annyi különböző álom. Ezeknek az ideje eljöhet két év, de akár tíz év múlva is. A cél lehet egy stabil munkahely, vagy akár a családalapítás is.

Jövőkép lehet az, hogy találni szeretnél egy olyan férfit vagy nőt, akivel megállapodsz, egy hatalmas kertes házban éltek gyerekekkel és háziállatokkal.

Azonban normális az is, ha te egy nagyvárosi életet képzelsz el magadnak. Egy olyan helyen szeretnél élni, ahol mindig történik valami, ami telis-tele van felfedezésre váró dolgokkal; számos múzeum és étterem várja, hogy meglátogasd.

Ugyanakkor benne van a pakliban, hogy időközben változnak a terveid és mégsem szeretnétek gyermeket vállalni. De az is előfordulhat, hogy besokallsz a nyüzsgő nagyvárosi élettől és nyugodtabb környezetre vágyva a kertvárosba költözöl. Ezekkel a változásokkal számolni kell, és akkor nem fognak meglepetésként érni.

            Minden tervbeli változás rendben van, amíg jönnek a helyére újak.

Egészen addig meggondolhatod magad, amíg megmarad az a fajta stabilitás, hogy van egy célod, amiért te képes vagy áldozatokat hozni és ebbe belefektetni pénzt, időt és energiát.

            Álmok nélkül az ember félkarú óriás: céltalan, és elveszettül bolyong a világ ambíciókat igénylő útvesztőjében.

Aki nem mer álmodni, az a gyerekkori életének korlátjai között fog felnőni. Nem fogják változások érni, nem fogja megtapasztalni a fejlődésnek se a pozitív, se a negatív oldalát. Igaz, hogy nem fog akkorát csalódni és orra bukni, de egyben nem fog tudni változni és változtatni, se célokat megvalósítani, hiszen nem lesznek neki.

            A fejlődés a komfortzónából való kilépés után kezdődik.

A megszokott környezetben nem rejlik és soha nem is fog rejleni annyi lehetőség, mint amennyit megszokotton túli világ tartogat.

Míg a komfortzóna kényelmes, az új mindig rejteget újabb és jobb személyeket, lehetőségeket, élményeket. Mérlegelni és kockáztatni erősen ajánlott tehát.

Azért éri meg álmodozni, mert ha eddig nem érezted jól magad ott, ahol voltál, vagy azt érzed, van hova fejlődnöd, megvan rá az esély, hogy szert tehetsz változásra.

Meglehet, ez a hozzáállás és az ezzel járó cselekedeteid nem mindenki tetszését fogják elnyerni, de itt ismét képbe jön az önzőség, mint fogalom: ez a te életed, ez a te érdeked, innentől kezdve csak és kizárólag rád tartozik, hogy mit és hogyan csinálsz, és ebbe senkinek semmilyen beleszólása nincsen. Nem szabad engedni, hogy legyen, mert amint hagyod másnak, hogy hatással legyen rád, már nem a saját álmaidat éled és nem saját céljaid megvalósításáért küzdesz. Voilà, ismét egy olyan témához értünk, ami nagy valószínűséggel az önzőség kategóriába sorolható be.

            Az ember társas lény, amely igényli a változást.

Igényli mind az őt körülvevő személyek, mind pedig saját környezetének cserélődését. Nem tesz jót az ember lelkének, ha huzamosabb ideig folyamatosan ugyanaz veszi körül. Ennek eredményeképpen az illető egyhamar belefárad az életbe, és egyhelyben keseredik meg. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy te ne így végezd!

Önmagad fejlesztése a mai világban kulcsfontosságú. Ehhez meg kell ismerned magadat, amibe beletartozik új dolgok felfedezése: új sport felvétele, új hobbik kipróbálása, addig nem ismert feszültséglevezetési módok alkalmazása (ilyen lehet például a művészet felé fordulva alkotni). Ez egy sok időt felölelő, önző dolog, azonban erre a személyiségfejlődésre szükség van ahhoz, hogy egy egészséges éned éljen benned.

            Nem szabad hagyni, hogy az akadályokban annyira eless, hogy ne tudj többet felkelni.

Nem minden lesz elsőre hibátlan és nem minden fog rögtön tetszeni. Lehet, hogy meg fogod bánni, hogy így döntöttél. Lehet, hogy megbánod, hogy amellett tetted le a voksodat, hogy ott hagyod a régi életedet az újért cserébe. De ilyenkor fel kell állni és csinálni kell tovább addig, amíg meg nem lesz a gyümölcse. Érdemes kivárni a végét, hiszen az élet olyan, mint egy jó film: az utolsó pillanatig kérdéses, milyen fordulatot vesz.

            Az idő múlásával új megvilágításba kerülnek a dolgok.

Elképzelhető, hogy egy éve hoztál egy olyan döntést, amit akkor hamar megbántál, viszont egy év múlva már máshogy tekintesz rá. Belátod, hogy neked akkor, ott, azt a döntést meg kellett hoznod azért, hogy ma ott lehess, ahol vagy. Életed piramisába szükséged volt arra a kőre, hogy most ott állhass a tetején.

            Időt kell hagyni magadnak, nem szabad saját magaddal szemben türelmetlenkedni.

Igenis meg szabad állni pár pillanat erejéig hátranézni, vetni egy pillantást a múltadra, a jelenedre és a jövődre – arra, hogy honnan jöttél, hol vagy most és hová tartasz.

El kell fogadni, hogy ezt az utat egyedül – olykor magányosan – kell bejárnod, a siker érdekében saját érdekeidet szem előtt tartva. Ebből következik tehát, hogy akárhogy is próbálnám szépíteni, teljesen felesleges: az álmodozók igenis önzők.

2024. 06. 30.