A vérdémon technika átka

A kezdet

Sétálok nem tudom merre eggyik láb a másik után csak is ezt ismételgettem egyre csak magamban miközben lépkedtem a messziségbe bámúlva.
A nevem Katayama Minori egy orvosi családba születtem legkisebb gyerekként 15 éves vagyok és koromhoz képest egész határozott.
Éppen az arcomra száradt vért próbáltam letörölni amikor is kellemes érzés fogott el.
-Jázmin illat...-mondtam halkan.
Ekkor észrevettem egy nőt bambusz kalappal a fején és bottal a kezében.
Egyszer csak megállt és rám nézett.
-Jól vagy?-kérdezte mézédes hangján.
-Nem tu...-ekkor minden elsötétült előttem és csak a fűlzúgás maradt társamnak.
Amikor felkeltem egy színes virágokkal díszített szobában keltem.
-H-hol vagyok?-próbáltam fel ülni ,de hírtelen éles fájdalom hasított a fejemen lévő sebbe.
-Nem szabad felkelned.-szólalt meg hírtelen egy vékony hang.
-Mi micsoda?-próbáltam körül nézni a hang hallatán.
-I-itt vagyok.-fogta meg a vállamat gyengén a hang tulaja.
-Sumi Nakahara vagyok. Én is segíteni fogok a felépülésedben.-mosolygott rám kedvesen.
-Én Katayama Min-...-maradt abba a mondatom mert megint éles fájdalom hasított a fejemen lévő vágásba.
-Igen tudom a neved. Oyakata-sama megosztotta velem a neved és életkorod.-mondta miközben le törölte az arcomon kiserkent vért.
-A hölgy...ki volt a hölgy akit láttam?-toltam el gyengéden a kezét.
-Á biztos Amane asszonyra gondolsz.-nézett rám mutató ujját felmutatva.
-Ő kicsoda?-néztem rá még mindig kérdőn.
-Amane asszony Oyakata-sama felesége.-mondta miközben elém rakott egy teás csészét.
-Most pedig ezt idd meg az egészet. Keserű ,de mindennél hamarabb felépülsz tőle.-mondta miközben rámutatott a zöld sűrű löttyre.
-Fenékig.-néztem Nakaharára majd egyhúzásra lehúztam az egészet.
-Szólok Oyakata-samának ,hogy felkeltél és mondhatni épségben vagy.-mondta majd le ugrott mellőlem az ágyról és ki sétált a tálcával a kezében.
-Aranyos lány.-mosolyodtam el.
Hirtelen feltörtek az emlékek és a gondolatok. Mi történt? Miért hoztak ide? Honnan ismernek? Cikáztak ezerrel a gondolatok a fejemben és egy valami nem hagyott nyugodni. Mi volt az ami lemészárolta a családomat? Ekkor hirtelen könnyek szöktek a szemembe a gondolattól ,látványtól ahogy bevillantak amint édesanyám kilökött az ablakon a menekülésem érdekében ahogy édesapám üvöltött még valamit utolsó leheltével ahogy a családi házunk egy szempillantás alatt lángra kapott ahol nevelkedtem tanultam ahol szinte a gyerekkorom 80%-át töltöttem.
-Miért velem történik ez?-raktam a szemem elé kezeimet.
Ekkor egy meleg dolgot éreztem meg a vállamon ,majd kilestem a kezeim alól.
-Minden okkal történik gyermekem. Az ,hogy te pont most és pont itt legyél ennek oka van.-mondta a meleg kéz tulajdonosa.
Ahogy végig mértem a férfit elcsodálkoztam. A férfinek rövid egyenesre vágott vállig érő fekete haja volt a szeme olyan opálos és fehér mint a hold ,bőre sápadt az arca pedig nincsenek rá szavak valamilyen betegsége lehet mert a szemtájék körül bőr elhalt és lila ,de még így is gyönyörű és makulátlan.
-Elnézést had mutatkozzak be a nevem
Kagaya Ubuyashiki a gyermekeim csak Oyakata-samának hívnak.-mosolyodott el a férfi.
-Üdv.-mondtam a férfinek a döbbenettől lesokkolva mivel a férfi hangja olyan lágy és simogató volt ,hogy a könnyeim egyből felszívódtak.
-Fogadd részvétemet a családod miatt.-mondta sajnálkozó tekintettel.
Én erre csak le hajtottam a fejemet köszönet nyílvánítás képp.
-Elnézést a tiszteletlenségemért ,de miért hoztak ide?-emeltem fel a fejem.
-Tudod gyermekem sok gonosz lény ,lélek bojong ebben a világban amit mi életnek nevezünk és az ilyen jellegű dolgokat ki kell ismernünk és mivel a családod egy generációs orvostudományi ágon futott ezért reménykedem abban ,hogy a segítségedet tudom kérni.-mondta miközben a kezét a kezére rakta ölében.

(Sziasztok ez lenne a sorozat első része remélem tetszeni fog. Próbálok minnél több részt hozni majd és igényes munkákat kiadni a kezeim közül.🎋🎏)