Elfeledett élet

1 rész Első nap

Csodálatos napra ébredtünk, az ég felhőtlen és ragyognak a napsugarak. Nem is kívánhatnék többet én, az egyszerű, Dortmundi lány. A gimnázium kezdetén költöztünk ide a családommal. Új életet akartunk nyitni számunkra, ezért esett ide a választása a szüleimnek. Eleinte féltem az újtól. Új város, új iskola és új emberek. De hála istennek már az első nap igaz barátokra tettem szert. Ők a mai napig mellettem vannak. Annyira összekötődtünk, hogy pár hónapja együtt jelentkeztünk egy gyors éttermi állásra. Munka, igen már ide lyukadtunk. Tavaly leérettségiztünk és most pedig elkezdjük a munkás életet. Ma lesz az első napunk és görcsbe áll a gyomrom, ha csak rágondolok.

- Jó reggelt Lea - jött be a szobámba édesanyám nem sokkal azután, hogy felkeltem. - Hogy érzed magad? Készen állsz az első napra?

- Hát.. ami azt illeti, kicsit izgulok - valltam be neki őszintén. - Félek, hogy majd valamit elrontok. Ez már nem az iskola, ahol majd újra csinálom, ha rossz jegyet kapok. Mi lesz, ha komoly kárt, például eltörök valamit és utána meg majd ki kell fizetnünk.

- Hé nyugodj meg - próbált édesanyám nyugtatni. - Ha ennyire nagy feszültséget okoz neked ez a munkahely nem muszáj menned. Mondtuk édesapáddal, hogy nem szükséges dolgoznod. Nyugodtan itthon maradhatsz.

- De nem anyám, a barátnőimmel már rég megbeszéltük ezt. És ráadásul, ha én is dolgozok és kapok fizetést, én is be tudok szállni az anyagi dolgokba.

- Arra, hogy beszállj az anyagi dolgokba semmi szükség, mi apáddal teljesen meg tudjuk ezt oldani. Ne ez legyen az ok, amiért oda mész dolgozni.

- Nem csak ez az anyám. Mondtam már rég megterveztük. Milyen barát lennék, ha most megfutamodnék és magukra hagynám a lányokat?

- Rendben édesem ez a te döntésed, viszont akkor ideje lenne készülni, mert hamarosan indulnod kell.

Anyámnak igaza volt. Indulásig, alig volt már csak fél órám. A lányokkal azt beszéltük, hogy az étterem előtt találkozunk. 20 perccel kezdés előtt ott kell lennünk, ezért fél órával előbb találkozunk. Villám gyorsan felvettem azt a ruhát, amit már tegnap kikészítettem magamnak előre. Átnéztem a táskám, hogy minden benne van-e. Munkaruha, munkacipő, papírok. Ezek voltak a legszükségesebbek és még egyéb apróbb dolgok is voltak benne. Bekaptam egy pár falat ennivalót és már indultam is.

Minél közelebb értem annál nagyobb görcsöt éreztem a gyomromba. A feszültség bennem egyre nagyobb volt. Amikor aztán kiabálást hallottam és felnéztem, majd megláttam a barátnőimet, ahogy minden erejüket belevetve integetnek nekem minden kételyem elszállt. Ők itt lesznek, és nem hagyják, hogy bármi balul üssön el.

- Jó reggelt Katy és Gertha - köszöntöttem őket, amint odaértem. Hatalmas ölelés és már nem is volt gyomorgörcsöm. - Készen álltok? - kérdeztem.

- Hát egy kicsit izgulok, de minden rendben lesz, mert együtt megyünk - felelte Katy.

- Ugyan már kit akarunk átverni, rettenetesen parázunk - kelt ki magából Gertha

- Hu akkor jó, azt hittem csak én félek ennyire - feleltem megkönnyebbülve.

- Nem mi is ugyanennyire félünk csak én próbáltam álcázni, ami sikerült is volna, ha Gertha nem kelt volna ki ennyire magából - mondta Katy a végét már kiabálva.

- Nyugi lányok, ideje bemennünk azt hiszem, kezdjük el a megpróbáltatást.

A lányokkal megfogtuk egymás kezét, mély levegőt vettünk, majd elindultunk befele. Egy hölgy fogadott minket. Bemutatkozott nekünk és elmondta, hogy ő itt egyfajta műszakvezető, aki az adott műszakot irányítja. Elmondta, hogy maga az étterem vezető jelenleg nem tartózkodik itt, de amit ideér, majd személyesen is bemutatkozik. Elvezett minket egy helységbe, ahol szekrények vannak és ahol a személyes holminkat tudjuk tartani, illetve mindhárman kaptunk egy saját szekrény, így a munkaruhát nem kell majd minden egyes nap haza vinnünk. Megmutatta, hol tudunk átöltözni, addig pedig elkérte a papírjainkat, hogy elintézze a dokumentációt és megkért minket, hogy ha kész vagyunk, csatlakozzunk hozzá az irodában. Amint átöltöztünk így is tettünk.

- Rendben megírtam minden fontos dolgot a belépésetekkel kapcsolatban - közölte velünk Andrea miután csatlakoztunk hozzá. - Most pedig elmondom a mai napi tervet. Először körbe foglak titeket vezetni, ezután végig kell néznetek egy videó összeállítást, ami az étteremről szól. Ezzel körebül addigra lesztek kész, hogy tudtok majd dolgozni egy pályán körülbelül 2 órát még, ezt fogja követni majd az étkezési szünetetek. Ha ezzel meglesztek, akkor fogtok a mai nap felénél járni, ekkor majd visszaálltok oda ahol előtte dolgoztatok és ott töltitek a maradék időt.

Andrea fel is állt, kezét előre nyújtotta jelezve, hogy induljuk a körbe vezetésre. A konyhából indultunk, ahol az ételeket készítik össze. Ezután elvezetett minket a kasszákhoz, illetve itt mutatta meg a felszolgáló részt is. Elmagyarázta, hogy az étterem autós kiszolgálással is foglalkozik, és hogy ez hogyan is működik. Az utolsó pálya, ami maradt az pedig egy üditős rész volt, ahol az innivalót és a desszerteket készítik elő.

- Nagyjából ennyi is volt a körbe vezetés - felelte Andrea miután vissza értünk a konyha elejére. - Ma mindenki megtanul majd egy pályát, még nem döntöttem el melyiket, de mire meglesztek, a videókkal addigra kiötlöm. Mint láthattátok sok pálya van, amit meg kell tanulni, a cél az, hogy mindet tökéletesre elsajátítsátok. Ha már mindent tudtok és van bennetek kellő motiváció feljebb léphettek majd. Lehet belőletek tréner, aki az újakat tanítja be, mint például Lilla - rá mutatott a konyhán lévő egyik lányra, aki azonnal integetett is nekünk. - Ő biztos, hogy az egyikőtöket, ma tanítani fogja. De ezen kívül akár még koordinátor is lehet belőletek, ők felügyelik, hogy az étteremben minden a helyén legyen, hogy a kiszolgálás gondtalanul működhessen, így ha bármi elfogy, ami számunkra szükséges ő neki kell szólni. A mai nap folyamán ez az ember, Killian. - mutatott a fiúra, aki éppen akkor jött ki a fagyasztóból egy karton hússal a kezében. Miután letette azt és elpakolta a helyére bemutatkozott nekünk, majd tovább indult a dolgára.

Andrea beültetett minket egy terembe, ahol a gépen elindította nekünk a videókat, majd magunkra hagyott. A videók leírták a hely szabályait és minden egyéb dolgot, amit tudnunk kell. Miközben néztük néha csatlakoztak hozzánk a dolgozok, hogy letöltsék a kaja szünetüket. Eközben kérdezősködtek tőlünk, hogy honnan jöttünk, mióta ismerjük egymást, és hogy hogyan tetszik a hely. Az összes ember eddig kedves volt, nem volt panaszom. Ám a néhány dolgozó elmondta azt is, hogy Andrea a legkedvesebb műszakvezető és hogy remek napot fogtunk ki magunknak azzal, hogy most ő van, mert vannak, akik ennél sokkal borzasztóbbak.

Amint kész lettünk a videókkal Andrea elmondta, hogy nincs sok tréner a mai nap, ezért én a konyhára fogok kerülni és Lilla, akit korábban bemutatott ő fog megtanítani engem. Katy előre fog kerülni és a felszolgálást fogja neki megtanítani Kiara. Gertha pedig a burgonyával fog a mai nap foglalkozni, erre maga Andrea fogja előszőr felkészíteni, de amint nekem Lilla elmagyarázott mindent ő át fogja venni majd Gertha felügyeletét is.

Így telt el az első napunk az új munkahelyen. Kifáradtan értem haza és a szüleim alig várták, hogy elmondjak nekik mindent. A napvégére rájöttem, hogy én teljesen jól érzem magam azon a helyen, kedvesek az emberek és a feladatokat is könnyen meg tudtam tanulni. Alig várom már a többi napot, mert érzem nem lesz annyira nehéz dolgom, mint az képzeltem. De azért persze mikor végre bedőltem az ágyba olyan fáradtsággal, hogy már a lábamat sem éreztem azt gondoltam bárcsak olyan helyen élhetnék, ahol nem kell dolgoznom és mindent elém raknak.