Veled, vagy sehogy (Befejezett)

Első rész

19 éves vagyok lány, és egyedülálló, a szüleimmel egész életemben nagyon jó kapcsolatot ápoltam. Mindig is egy igazán jó és példamutató család voltunk.

Egyik nap jöttem hazafele egy találkozóról amikor megláttam egy idősebb férfiakból állo bandát drogozni. Nagyon nem tetszett viszont szépen tovább sétáltam és próbáltam nem oda nézni amikor elkezdett az egyik utánam fütyülni majd perverz dolgokat kiabálni utánam. Ekkor az egyik társa el kussoltatta majd odajött a barátja nevében bocsánatot kérni, igazából elég rendes srácnak tűnt csak kicsit idős lenne hozzám, de értékeltem azt hogy legalább oda állt elém bocsánatot kérni. Utána el hívott engem beülni egy kávézóba, viszont nemet mondtam, a telefonszámomat el kérte, úgy voltam vele hogy ha nem is mentem el vele, akkor legalább meg adom neki.

Aznap este filmet néztem majd jött egy hívásom, igazából nem gondoltam volna hogy hívni fog de felvettem neki a telefont. Megkérdezte hogy egyik nap nem-e lenne kedvem elmenni valahova vele és úgy voltam vele ha már az előzőre nem-et mondtam. Akkor legalább adok neki egy esélyt.

Két nappal később el is jött a találkozó ideje, egy kicsi étterembe mentünk el, nem túl puccos hely, kis átlagos de nagyon nagy ott a vendég szeretet és úgy láttam hogy a fiatal ember ott elég sokan kedvelték így ez eléggé imponáló volt a számomra. Rengeteget beszélgettünk az ebéd közben, elmesélte, hogy ő igazából nem szokott drogozni, viszont a barátai igen és ő is ez által jut hozzá de nem szokott élni a lehetőséggel, elmondta azt is hogy az édesapukája cégvezető, az anyukája pedig kozmetikusként dolgozott, említette hogy van egy fiatal öccse aki 14 éves és ügyvédnek tanul, elég jó családi háttere van szóval így már egyből szimpatikusnak tűnt a férfi. Ekkor megkérdeztem hogy mi a neve, ugyanis azt még mindig nem tudtam.

Lydia (én): Egyébként, hogy hívnak? Annyi mindent megosztottál, de a nevedet még nem árultad el.

Ő:Ha tudni akarod a nevem, ahhoz egy kicsit közelebbről meg kéne egymást ismerni nem? Talán fizikailag közelebb.

majd el nevette magát

Lydia: Jajj ne már, áruld el.

Ő: Na jó rendben, ezeknek a gyönyörű barna szemeknek nem tudok nem-et mondani. Jacob, a nevem Jacob.

Lydia: Hát Jacob, nagyon örülök hogy megismerhettelek.

Jacob:Csak nem szimpatikusnak találsz, hoppá.

Lydia: Hát még kiderül, de egyébként Köszönöm szépen a mait. Kedves és normális fiúnak tűnsz.

Jacob: És mond csak Lydia, van rá esély hogy ezt a találkozót meg ismételjük?

Lydia: Talán igen talán nem, attól függ, hogy ma este is váratlanul felhívsz-e az éjszaka közepén.

elmosolyodott és mélyen a szemembe nézett

Ezután haza kísért, majd pedig este lefeküdtem aludni.

-Remélem hogy tetszett az első rész🥰