Vágyak Hangja|FF.Taehyung|

1.Fejezet

Mély lélegzetet vettem, mielőtt rákattintottam a „Küldés" gombra. Az önéletrajzom és a motivációs levelem már úton volt a BigHit Entertainment felé. El sem hiszem, hogy megtettem. Ez az állás minden álmom. Az asszisztensi pozíció esélyt adhat arra, hogy elinduljak a zenei ipar útján! Nem mellesleg,eléggé híres emberekkel dolgoznák együtt.Sok esélyt nem látok arra, hogy pont engem vesznek fel, de hát megpróbálom. Mi baj lehet belőle?Bezártam a laptopom és kimentem a konyhába inni egy teát. Ahogy kiértem a konyhába, megszólalt a csengő – valószínűleg legjobb barátnőm csengetett. Ő volt az, aki elküldte nekem, hogy a BigHit állást hirdet. Így amikor mondta, hogy jelentkezzek, el is indult hozzám. Mondta, hogy mire ideér, szeretné, ha már elküldeném a jelentkezésem. Így nem hezitáltam sokat, elküldtem. Már csak várok a válaszra. De borzasztóan izgulok.
A csengőt hallva mentem ajtót nyitni. Ahogy elfordítottam a kulcsot a zárban és le nyomtam a kilincset, Yuji abban a pillanatban törte rám az ajtót, izgatottságtól pezsegve.
- Na? Remélem, hogy már elküldted! - kérdezte izgatottan, de fenyegetően is egyben.
-Persze, hogy elküldtem! De nem látom sok esélyét ennek az egésznek. - mormogtam.
Yuji szemeiben lángolt a lelkesedés.
- Ne mondj már sületlenségeket! Te vagy a legalkalmasabb erre az állásra! - szidott le.
Megölelt, majd szaladt a laptopom felé, hogy tényleg meggyőződjön arról, hogy elküldtem. Mosolyogva figyeltem, ahogy Yuji közel hajol a laptopomhoz, felnyitja, és megvizsgálja a kiküldött jelentkezést.
- Nem tudom, mit csinálnék nélküled, Yuji. Köszönöm, hogy rábeszéltél a jelentkezésre - mondtam neki hálásan.
Yuji felém fordult, és komolyabb hangon folytatta:
- Te vagy a legjobb barátom, és megérdemled, hogy a BigHit-ben dolgozz. - Yuji megölelt, és megnyugtatott. - Ne aggódj, te mindig is képes voltál arra, hogy elérd a célod, bármi is legyen az! - mosolygott rám. - Gimnazista korod óta vágyad volt az, hogy a zenei iparban dolgozz. Tudom, amit még csinálni fogsz, nem 100%-ban a zenével kapcsolatos lesz, de itt elkezdheted a karriered! - biztatott tovább.
- Szeretnél ma kicsit lazítani? - kérdeztem mosolyogva Yujit. - Már ha tudod, mire gondolok. - kuncogtam.
- Aa ölni tudnék most egy kis soju-ért. Lee Seoyun, te mindig tudod, mire is vágyom! - nevette el magát.
Benyúltam a hűtőbe, itthon mindig tartok az ilyen estekre egy kis sojut. Vettem elő egy kis rágcsálnivalót mellé, kiöntöttem egy tálba, majd a nappaliba leültünk és kitöltöttük az első pohárral. Az éjszaka előrehaladtával a hangulat egyre lazábbá vált.
- Ember, még mindig nem hiszem el, hogy ezt csináltam! - mondtam nevetve, közben egy újabb kört sojut töltöttem magunknak.
Yuji rám mosolygott.
- Hidd el, én sem. De tudod mit? Büszke vagyok rád, hogy végül elindultál ezen az úton! Csak gondolj arra, hogy mi mindent elérhetsz, ha sikerül bekerülnöd a BigHit-hez! Elsőnek papírmunka, utána már zenéket is írhatsz nekik! - mondta, miközben vállon veregetett, mosolyogva.
Mosolyogtam, de mélyen belül tudtam, hogy erre borzasztó kicsi az esély.
- Nane. Ismerem ezt a nézést! Mi a baj? Mi nyomja a szíved, eonni? - kérdezte bohókásan, de mégis komolyan.
- Hát Yuji, minden vágyam, hogy zenéket írjak. De tudod mit mondtak mindig a gimiben nekem? - kérdeztem vissza.
- Jaj, felejtsd el azokat a túlértékelt pláza cicákat! - vágta rá erőszakosan. - Eonni, te sokkal több és jobb vagy náluk! - jelentette ki.
Nevettem, majd rá néztem és mondtam:
- Perpillanat nem rájuk gondoltam, hanem az ének tanárra. - válaszoltam.
Yuji szemei kikerekedtek, szemöldökét összeráncolta.
- Ugyan, annak a vénasszonynak érzéke sincs a zenéhez! - mondta dacosan, miközben combjára csapott. - Egyedül tanultál meg gitározni is! A zongora meg a kisujjadban van, őstehetség vagy eonni! Ne hallgass ezekre a jött-mentekre! - folytatta.
Yuji-val megittunk még egy kört, majd hamar ránéztem az időre, hajnali fél egy múlt 4 perce.
- Yuji, lekésted az utolsó buszodat is haza! - mondtam a teljesen részeg barátnőmnek.
- Ohh a fenébe! - csapott az asztalra. - Nálad tölthetem az éjszakát eonni? - kérdezte, miközben aranyos boci szemekkel nézett rám.
- Persze, az hiányzik még, hogy részegen elraboljanak. Gyorsan megágyazok neked, aztán alvás. - jelentettem ki, mint valami anyuka. Hangosan utánam szólt, miközben eldőlt a szönyegen.
- Értettem eomoni!
Nevettem, majd elkezdtem megágyazni az ágyam bal oldalán. Miután befejeztem, visszamentem a nappaliba, hogy berángassam a szobába Yujit. Leültettem az ágyra, majd magától a párnára hajtotta a fejét és betakarózott.
- Te olyan jó vagy hozzám, eonni! - motyogta félálomban.
- Te tényleg ennyire nem bírod az alkoholt. - mosolyogtam. Lefeküdtem az ágyba.
- Reggel fürdéssel fogok kezdeni. - jelentettem ki. Még egy kicsit gondolkoztam azon, milyen jó is lenne, ha követhetném az álmaim. Reményteljesen lehunytam a szemem és elaludtam.

(Eomoni-anyuka
Eonni-nővérkém)