L.F

41 8 2
                                    

—————————————————————

Két hét elteltével, a mai nap volt az első, hogy kitettem a lábamat a lakásból.

Most pedig itt ülök Minho előtt, pontosan tudva, hogy mi lesz a beszélgetésünk tárgya.

–Szóval tényleg nem fogod keresni őt? – Kérdezte. Valószínűleg megunta a percek óta fennálló csendet, ezért vágott bele a közepébe. Én viszont képtelen voltam elszakadni a némaság biztonságából. Vagy csak nem jött ki hang a torkomon.

–Mivel gondolom érdekel, ezért elmondom, hogy igen, borzasztóan van. –Folytatta. –De te talán mégszarabbul nézel ki, pedig nem gondoltam, hogy ez lehetséges. – Mért fel, tetőtől talpig, kételkedő tekintettel. Hatalmasat sóhajtottam, majd végre szólásra nyitottam a számat.

–Minho te most mit vársz tőlem? – Kérdeztem hisztérikusan. – Rohanjak oda hozzá egy csokor rózsával meg egy tábla csokival, hogy bocs meg ilyenek, tudom hogy én léptem le, de hiányzol?

–Igen! Pontosan erre gondoltam, hogy ezt kéne tenned. – Nézett rám furcsán, mintha kettőnk közül én lennék a hülye.

–Ja de... A csokit ugye hagyd ki. – Gondolkodott el.

–Miért? – Néztem rá nagy szemekkel.

–Hát mert nem szereti.

—————————————————————

Rainy Days And Chocolate - Hyunlix✓Where stories live. Discover now